Tárnoki Judit szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 19. (2009)

Régészettudomány - Pásztor Emília - A szakrális depóleletek szerepe a bronzkori ember világképének tanulmányozásában

Régészettudomány Az első idézet arról a szokásról ír, amikor a harcban legyőzött fél fegyverét, teljes felszerelését felajánlják köszönetképpen az isteneknek és tanúbizonyságául a hősi harcnak. A fegyveres kincsek, különösen a két vagy több kardot is tartalmazók, annak jelei, hogy a kelta - germán - görög győztes, harci, (fegyver)áldozati szokások gyökerei bizonyára a bronzkorba nyúlnak vissza és Európa szerte általánosak voltak.

2

9 A fogadalmi felajánlásoknak azonban sok más oka is lehet, mint pl. győzelmi ajándék sportviadalok alkalmából vagy akár istenektől kért támogatásért cserébe adott ajándék, mint amit a második idézet sugall.

3

0 A germán deponálási szokások hagyománya továbbélt a korai germán epikában is. Több hőskölteményben vannak részletek, amelyek jelzik, hogy számos kincs elrejtése Európa népvándorlási időszakában nagyon fontos közösségi rituáléhoz köthető és fontos szerepet játszott a társadalmi konfliktusok megoldásában. A 2. és a 11. század közötti germán régészeti leletek azt is jelzik, hogy a votív együtteseket még mindig döntően vizes területekre, mocsarakba rejtik. Viking kardokat is találtak folyókban.

3

1 Amíg a korai időszakban a deponálás olyan közösségi rituálénak tekinthető, ami erősíti a közösségi összetartozást, a bronzkor második felére ez megváltozik. A csoport dominancia, a csoport hierarchia lassan átadja helyét az egyéni kiváltságoknak, a társadalmi elitnek, amiben a hős harcos szerepe válik uralkodóvá.

3

2 Az urnamezős kultúra korában már a cserehálózat jelentős területekre kiterjedt Európában. A kereskedelem és csere kontrolja lehetett a hatalom kulcsfontosságú alapja. Jelentős presztízs tárgyak utaztak a hálózaton belül nagy távolságokra, mint kereskedelmi javak és személyes ajándékok, és ezek biztosan szerepet játszottak a hatalom megalapozásában, melynek jelei voltak pl. a kardos és kocsis sírok. Másik forrása lehetett a társadalmi hatalomnak, hogy voltak emberek, akik hatalmas vagyonokat 'költhettek' olyan eseményekre, mint pl. áldozati ajándék a transzcendentális világgal létesítendő kapcsolatra, pl. a szakrális, vizes területeken deponált kincsek esetében, különösen az urnamezős kultúra középső időszakában. Az elit feltehetőleg úgy stabilizálta társadalmi befolyását, hogy értékes tárgyakat ajánlott fel az isteneknek, vagy más hatalommal rendelkező transzcendens lényeknek, olyan különleges alkalmakkor, mint pl. a halott hősök emlékezete, háborús győzelmek ünneplése, stb.

3

3 Míg a gazdag temetkezések az elit kialakulását, a gazdag kincsleletek talán az elit végső megalapozását/stabilizálódását tükrözik vissza. így ez a feltevés lehetséges magyarázatot nyújtana a kincsek és a sírleletek közötti kapcsolatra, egymást kiegészítő szerepére egy közösségben. Az idő haladtával a hatalmi harcok kevésbé nyíltak lettek, és az elit keresi a legitimációt a közösségi értékeken keresztül és azáltal, hogy hangsúlyozza, az istenek kedvére tesz.

3

4 A deponálás rituális gyakorlata, azonban nem egyszerű képlet szerint működik. A társadalmi versengés sem hagyható figyelmen kívül a néprajzi példák szerint. A potlatchhoz hasonló ajándékozási rendszer szintén analógiaként említhető, ami különböző csoportok közti versengést jelez.

35 Roxheim (Németország) térségében a folyómedrekben talált törött kard, lándzsa oka talán rituális rongálás volt. Az égésnyom talán vízi áldozat vagy a mederbe történő szórthamvas temetés miatt lehetett.

3

6 Votív felajánlás társulhat olyan rituálékhoz is egy közösségben, mint pl. a beavatási rítusok (rites de passage).

3

7 A gazdag kincsleletek esetében nem zárható ki a háborús időszak miatti elrejtés sem.

3

8 A vizes helyre deponálás sem jelent szükségképpen áldozati felajánlást. Az ingoványos terület, a mocsár lehet olyan határterület is föld és víz között, ahová azért rejtik a tárgyakat, mert veszélyesek, rituálisan nem tiszták, vagy halottak. Ilyen tárgyak lehetnek például a magányos, egzotikus, rituális tárgyak, amelyeket talán harc során zsákmányoltak és birtoklásuk veszélyt jelenthetett a közösségre. Más terméketlen, kopár vagy halott vidékről is származnak különleges tárgyak, talán hasonlóan társult jelentéssel, hangsúlyozva a „másságát" a helynek, vagy hogy távol tartsák onnan az élőket.

3

9 Az írországi vaskori depó leleteket tanulmányozva Eamonn Kelly figyelemre méltó állítást tett a deponálás helyszínét illetően. Feltételezése szerint a mocsári emberáldozatok (40 esetben) és más rituális depók helyének kapcsolata van a törzsi területek határaival, amelyek nyomokban felismerhetők a mai járások területi határaiban. A korszak sok fontos, mocsarakban talált, fémekből álló leletegyütteseit fontos határokhoz, pl. járás vagy egyházközségi határokhoz, közel helyezték el. A folyók nagyon sokszor maguk is határként szolgálnak városokhoz, egyházi kerületekhez, járásokhoz, megyékhez, egy esetben még tartományi területhez is. Sokszor találhatók depók tavak, vagy folyók partján is, jelezve, hogy a határ hangsúlyozása sokkal fontosabb, mint a vízé. A határt jelző leletek talán védelmi funkciót töltöttek be. A határokon feltárt depók azonban véleménye szerint elsődlegesen a koronázási rituáléval, a szakrális királysággal, a királyi beiktatással lehettek kapcsolatban. A középkorban a beiktatást követően a koronázáskor használt lószerszámot, fegyvereket, és a teljes viseletet (amelyet csak a koroná29 KRISTIANSSEN, Kristian 2002. 329. 30 RANDSBORG Klavs - CHRISTENSEN Kjeid 2006. 49. 31 TARZIA, Wade 1989. 32 VANDKILDE, Helle 1998. 256. 33 VANDKILDE Helle 2007. 153-54. 34 KRISTIANSEN Kristian 1998. VANDKILDE Helle 2007.16. 35 VANDKILDE Helle 1998. 248, 2007.16, FONTIJN David 2008. 87-88. 36 SPERBER Lothar 2006. 208-212. 37 VANDKILDE Helle 1998. 248. 38 RANDSBORG Klavs - CHRISTENSEN Kjeld 2006. 52. 39 RANDSBORG Klavs - CHRISTENSEN Kjeld 2006. 48-55. 199 |