Tárnoki Judit szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 19. (2009)

Régészettudomány - Szilvia Guba - Neuere Daten zur mittelbronzezeitlichen Besiedlung des Zagyva-Tales

Régészettudomány GUBA Szilvia Újabb adatok a Zagyva-völgyének középső bronzkori történetéhez A felső Zagyva-völgy (és az Ipoly völgyének) középső bronzkori történetét összefoglaló tanulmány mintegy 20 évvel ezelőtt látott napvilágot. Akkor Kovács T. szórványleletek és nem hitelesen dokumentált ásatásokból előkerült leleteket mutatott be. Az utóbbi években több olyan leletegyüttes került elő, melyek bemutatása - ha nem is megváltoztatja, de újabb adatokkal egészítheti ki a terület középső bronzkori fejlődésének megismerését. 2001-ben a Cserhátban egy kisebb ásatásra került sor, a Zagyva-völgyében pedig a 21-es út szélesítési munkáit megelőző feltárásokon kerültek elő középső bronzkori jelenségek. Pásztó-Csontfalván 2005-ben Tankó K. vezetésével egy középső bronzkori településrészletét tárták fel, melyet az ásató a füzesabonyi-kultúra hagyatékának határozott meg. 2005-2006-ban Szurdokpüspöki határában Bácsmegi G. vezetésével a bronzkorhoz köthető objektumok között kell megemlítenünk a Hatvani-kultúra nyílt telepét, valamint egy halomsírosokhoz köthető hármas temetkezést. Ezeken kívül a szécsényi Kubinyi Ferenc Múzeum gyűjteményébe került több szórványnak tekinthető leletegyüttes. A leletek egy része Kisterenye-Hársasról, kisebb része Salgótarján-Zagyvapálfalva-Homokbánya lelőhelyről került elő. Jelen tanulmányunk a pásztói település csekély anyagának, valamint a pálfalvai szórványanyag bemutatására vállalkozik. A Zagyvapálfalván előkerült lelet-együttes díszedénykaraktere szembetűnő, mely valószínűleg a gyűjtők gondos válogató munkájának köszönhető. Csak a kiemelkedően szép és érdekes tárgyakat gyűjtötték össze, így a leletanyag valós összetételére vonatkozóan nem áll elegendő információ a rendelkezésünkre. A széles szájú fazekak, a kannelúrával vagy bekarcolt vonallal felülről keretezett bütykökkel ellátott korsók és bögrék, a különböző kivitelű miniatűr edények, svédsisak alakú tálak a Hatvani-kultúra kései fázisának jellemző termékei. A méretében és díszítésében is eltérő, de formájában a füzesabonyi söröskorsóra emlékeztető edény, valamint a turbándíszítéses hasú bögrék a Füzesabonyikultúra hatásának tekinthetők, de kivitelükben egyértelműen Hatvani-készítmények. A tanulmányban ismertetett leletek újabb, véleményünk szerint értékes adatokat szolgáltatnak a Zagyva-völgye Nógrád megyei szakaszának középső bronzkori történetéhez. A két lelőhely egymástól nagyobb távolságban helyezkedik el, a leletek kronológiai helyzete is eltéréseket mutat. A pálfalvai leletek tipikus kései Hatvan és Füzesabony-elemeket mutatnak, míg a pásztói anyagban jellemzően már koszideri stílusjegyek (sraffozott háromszögek, csücskös peremű fazék) dominálnak. Ennek ellenére a Hatvani kultúra kései fázisára jellemző leletegyüttest lehet körvonalazni, melyben erős füzesabonyi hatást érhető tetten. A Zagyva és Ipoly vidék középső bronzkori leletanyagának összefoglalása során Kovács T. arra a megállapításra jutott, hogy bár az általa vizsgált leletanyag alapkaraktere a Hatvanikultúrában keresendő, a leletek mégis a Füzesabonyi-kultúra megtelepedésére utalnak. A legfontosabb bizonyítékot erre a Kisterenye-Homokbánya lelőhelyen előkerült füzesabonyi sírokban látja. P. Fischl K. ezzel ellentétben úgy véli, mivel a Füzesabonyikultúra a Tiszazug, Jászság és a nógrádi dombvidéken nem terjedt el, a leleteket a Hatvani kultúra kései, „füzesabonyizáló" fázisához kell kötni. A bujáki leletek vizsgálata kapcsán Tárnoki J. hasonló megállapításokra jut. Talán nem állunk távol az igazságtól, ha a pálfalvai leleteket a koszideri horizontot közvetlen megelőző időszak, kései Hatvani-kultúra emlékanyagának értékeljük. A csekély pásztói emlékanyag értékelése a leletek töredékessége miatt nehezebb feladat. Karakterében hasonló késő hatvani elemeket vélünk felfedezni, korát azonban már egyértelműen a koszideri időszakra keltezzük. Tisztában vagyunk azzal, hogy e rövid tanulmány a Zagyvavidék középső bronzkori problémáira nem adhat teljes egészében választ. Az anyag közzététele azonban közelebb vihet bennünket a terület bronzkori megismeréséhez és talán segíti a jövő kutatásait abban, hogy igazolja vagy cáfolja egy esetleges késő hatvani területi csoport körvonalazását. 137 |