Bagi Gábor et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 17. (Szolnok, 2008)
Történelem - Cseh Géza: A Rajk-ügy lipcsei szálai. Ibolya Steinberger rehabilitációs iratai a budapesti levéltárakban
keressem fel Petrovics János elvtársat a Minisztertanács Titkárságán. Felkerestem Petrovics elvtársat, aki a beszélgetést azzal kezdte, [hogy] átadott 10.000 Ft „gyorssegélyt, ” amint ő mondta. Egyébként érdeklődött egészségi állapotom felől és munkát illető kívánságaim iránt. A munkára vonatkozólag azt mondtam, hogy a leggyorsabb úton férjemhez akarok menni Németországba. A család már 7 éve van külön, a fiunk 9 éves és még csak nem is ismeri az apját.13 14 [-r 1955. december 15-én Sarkadi államügyész a Legfelsőbb Bíróságtól15 és Vejő főhadnagy a Belügyminisztériumtól felkerestek, illetve felhivattak a Tanácsházára. Sarkadi ügyész Vejő főhadnagy16 17 18 jelenlétében közölte velem: 1. Megállapították ártatlanságomat és elítélésem jogtalanságát. 2. Engem rehabilitálni kell. 3. Ezután az ügyész megmutatta nekem Stolte vallomását, amelyben hamisan terhelő vallomását az igazságnak megfelelően helyesbíti, és Markos György a cikk — mely súlypontja volt az ellenem való eljárásnak — írójának vallomását: Stolte vallomása 1954 nyarán: 1. Stolte sohasem állt velem illegális összeköttetésben. 2. Az én ilyen irányú vallomásom (az említett 1. hamis jegyzőkönyvben) nem felel meg az igazságnak. Markos György vallomása 1954 nyarán: Markos György 1949-ben a Tervhivatalban dolgozott. Az általa írt cikk, melyet sajátjaként elismert, kizárólag nyilvánosságra hozott anyagot tartalmazott. Megrendülve vette tudomásul, hogy emiatt a cikk miatt valakit egyáltalán letartóztattak. Ot magát 1949-ben Rajk felől ugyan kihallgatták, de sohasem az említett cikk miatt Figyelemreméltó, hogy Markos elvtárs, egy állítólag a-z-ig kémanvasot tartalmazó cikk írója soha, egy pillanatig sem volt letartóztatva!!!. Végül is az ügyészjegyzőkönyvet vett fel, mely egy rövid életrajzot és ügyemet (a, Stolte, b, cikk)'1 tartalmazta. Kérdésemre, hogy meddig tart még, míg a rehabilitációm tény lesz, az ügyész azt felelte, hogy reméljük nem tart olyan sokáig, míg eddig tartott. 1956 január elején különös helyzetemre való tekintettel — férjem már október óta Németországban volt és a család még mindig beláthatatlan időre szétszakítva — a felülvizsgálás meggyorsítását kértem. Petrovics elvtárs megígérte, hogy kérésemet továbbítja és még egyszer 10.000 Ft-ot nyújtott át. 1956 januárjában nagy nehezen el tudtam érni, hogy Beck elvtársnő a KEB-től fogadjon. Azt ígérte, hogy megkísérli ügyem meggyorsítását, de erre nekik aligha van lehetőségük, mindenekelőtt kiutazásomat szorgalmazzam. 1956 január végén Petrovics elvtárs közli velem, hogy kiutazásom ellen magyar részről nincs kifogás. A német konzulátus 4 napon belül megadta a beutazási engedélyt. Petrovics elvtárs a kiutazási költségekfedezésére még egyszer 5.000 Ft-ot nyújtott át. 1956. március 2-án kisfiámmal együtt elhagytuk Magyarországot és 1956. március 3-án érkeztünk meg Berlinbe. Tekintettel arra, hogy ügyem a legkisebb részletekig világos és tisztázott, jogi és erkölcsi rehabilitációmnak halasztgatása nem jelent mást, mint becsületes elvtársakon elkövetett igazságtalanság jóvátétele elől való vonakodást. A magyar állam elhatározta, hogy a Rajk-perben igazságot szolgáltat. Ez nemcsak a Magyarországon élő elvtársakra vonatkozik, hanem szükségszerűen a Németországban élő szenvedő alanyokra is. Ezért várom reménykedve, hogy jogaimat nem vonják meg továbbra is. Steinberger Bernátné Sz. Molnár Ibolya U. i.: Lakónegyedem pártvezetőségétől ezen írás befejezése után meghívást kaptam. Egy elvtársnő Matern Hermann által aláírt levélből közölte velem, hogy az Ellenőrző Bizottság pártbeli rehabilitációmat elhatározta, mert „feltehető, hogy a bírósági rehabilitáció is megtörtént volna már, ha Magyarországon tartózkodnék. ” Ezt a bírósági rehabilitációt várom. Berlin, 1956. szeptember 26-án. Steinbergerné A Steinberger-ügy politikai háttere Steinbergerné kérelmének megírásakor nem tudhatta, hogy rehabilitálási ügye Budapesten már folyamatban van. 1956. szeptember 7-én a Legfőbb Ügyészség óvást emelt az 1953-ban hozott ítélet ellen, és ennek alapján október 4-én a Legfelsőbb Bíróság a törvénysértő ítéletet hatályon kívül helyezte, Steinbergemét a kémkedés vádja alól felmentette.19 A rehabilitálást jelentő bírósági határozatról az 13 A házaspár kisfiát, ifjabb Bernhardt Stcinbcrgert a szülők letar- tóztása után hat évig Steinbergerné édesanyja a Tolna megyei Felsőnánán nevelte. 14 A Steinbergerné által részletezett orvosi vizsgálat eredményeinek közlését személyiségi okból hagytuk ki. Hatéves fogsága alatt az asszony számos betegséget szerzett. Testsúlya ekkor, közel fél évvel szabadulása után is mindössze 39 kg volt. 15 Helyesen: Legfelsőbb Ügyészségtől 16 Helyesen: Velyó főhadnagy 17 Utalás a mellékletekre: Stolte vallomása és Markos György cikke. 18 A beadvány további részében Steinbergerné 17 pontban foglalta össze a vele szemben „a szocialista törvényesség megsértése mellett elkövetett jogtalanságokat” és kérte amnesztia helyett a rehabilitálását. Ezt a szakaszt az adatok ismétlődése miatt ki kellett hagynunk, noha egyes részletek — pl. a védő a vádat támogatta és ugyanaz a tiszt, aki 1949-ben hamis vallomásra kényszerítette, 1954-ben saját érdekében Steinbergemét hibáztatta az ÁVH szándékos félrevezetéséért — figyelemreméltóak a koncepciós perek és utólagos felülvizsgálatuk mechanizmusának szempontjából. 19 MOL -XX-10-k-004655/1956. 375
