Bagi Gábor et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 17. (Szolnok, 2008)
Írások az ünnepeltről és az ünnepelttől - Szabó István: Ami Szolnokot országosan is ismertté tette… VII. Elszalasztott lehetőségek
szülővárosához, Debrecenhez kötötték. Itt ül össze a demokratikus erőket összefogó Ideiglenes Nemzet- gyűlés, és itt alakul meg az országrész első ideiglenes kormánya. Gáborjáni életében is jelentős változás történik: 1944—45-ben a debreceni Református Kollégium megbízott igazgatója lesz. Ezután rövid ideig a Kultuszminisztériumban dolgozik, majd a Magyar Képzőművészeti Főiskola tanárává nevezik ki. Duray Tibor ugyancsak 1938-ban került először Szolnokra; kilenc pályázó közül választják a telep vendégtagjává. Feltehetően mestere, Aba-Novák Vilmos ösztönzésére pályázott, kinek 1933—36 között szabadiskoláját látogatta, s akit a mester elhívott az 1937-es párizsi Világkiállításra is, segítőül az ott Grand Prix-vei díjazott két nagyméretű pannója kivitelezéséhez. Ezután egy esztendeig ösztöndíjasként beutazta Itáliát, majd annak lejárta után augusztustól Szolnokon dolgozott vendégművészként. 1946-ban elnyeri a Szinyei Társaság grafikai díját, 1947—48-ban pedig párizsi ösztöndíjban részesül. 1949 és 1952 között a Magyar Iparművészeti főiskola tanára. Oelmacher Anna, aki az Iparművészeti Iskola textil szakán, az OMIKE festőiskoláján, majd a Magyar Képzőművészeti Főiskolán tanult, a harmincas évek közepén néhány nyáron át Fényes Adolf tanítványaként kötődött a szolnoki müvésztelephez. 1936-ban Aba-Novák segédjeként dolgozott. 1934-től kezdve együtt állított ki a Szocialista Képzőművészek Csoportjának művészeivel, mely tömörülésnek egyébként maga is tagja volt. 1946-ban a fővárosi városháza kultúrpolitikai vezetője lett, 1947-től ’49-ig a Fővárosi Képtár, 1950—51-ben a Szépművészeti Múzeum Új Magyar Képtárának előadója, később az abból kiváló Magyar Nemzeti Galéria munkatársa. E minőségében 1945 után több jelentős kiállítást rendezett, de főként műkritikákat írt, művészeti írásokat publikált különféle fórumokon, folyóiratokban, önálló kötetek formájában. A Szabad Művészet rendszeresen közölte műértékeléseit, kiállítási beszámolóit. Bényi László művészettörténészként és festőként is jelentős életműve a harmincas évek közepétől kapcsolódik Szolnokhoz is. Aba-Novák Vilmos szabadiskolájának egykori növendéke a háborút követő években jelentős kultúraszervezői feladatokat végzett. Részt vett a bajai és a kecskeméti művésztelep, valamint a Fészek Klub újjászervezésében, és egyik alapító tagja, majd titkára volt a Rippl-Rónai Társaságnak. 1948-tól a magyar múzeumokért felelős hivatali funkciót töltött be, és e minőségében jelentős kiállításokat rendezett (Munkácsy, Rudnay, Székely Bertalan, Zichy, Koszta), melyek közül később monografikusán is többet feldolgozott (Zichy Mihály, Rudnay Gyula, Koszta József). Hollósné Mattioni Eszter a Magyar Iparművészeti Főiskola grafika szakán, illetve a Képzőművészeti Főiskolán Rudnay növendékeként képezte magát. Az Igáiban élő dr. Baumgarten meghívására a 20-as, 30-as évek fordulóján több nyáron dolgozott ott együtt Aba-Novákkal, majd feltehetően annak hatására 1931—1942 között előbb vendég-, 1940-től pedig törzstagként a szolnoki művésztelephez kapcsolódott. Szolnoki tartózkodásának eredménye a Pólya Ivánnal közösen kikísérletezett, s „hímeskő” néven alkalmazott új murális technika, amelyet Pólya Iván korai halála miatt ő teljesített ki rangos alkotásaival főleg a háború utáni esztendők során. *** Nem célunk és nem is feladatunk a háború előtt Szolnokhoz kapcsolható jeles művészek teljes névsorát megemlíteni, hiszen még számos, az idősebb és közép- nemzedékhez tartozó alkotó pályája folytatódott sikeresen e szinte teljesen átalakult időszakban is. Elemzésünkkel mindössze azt kívántuk érzékeltetni, milyen lehetőségeket mulasztott el a szolnoki müvésztelep vezetése-gazdája azzal, hogy bezárta ajtaját korábbi törzstagjai előtt. Azok előtt, akik a háborút követő évtizedek képzőművészeti életének hivatalos és szellemi irányítói, az új generáció nevelői lettek. 1947 után szervezeti és művészeti szempontból is új korszak kezdődött a szolnoki kolónián. De ebben a Képzőművészeti Főiskola fiatalon végzett művészei csak tíz esztendővel később jutottak szerephez. Duray Tibor: Halászlány (olajfestmény) IRODALOM BECK András 1947. A Szabadszervezet munkája. In: Szabad Művészet 1/1—2. (1947. február-március) 22. BERÉNY Róbert 1948. A magyar grafika 100 éve. In: Szabad Művészet II/1. (1948. január) 23. BERNÁTH Aurél 1948. Köszöntjük az Olvasót. In: Magyar Művészet XV/I. (1948. január 1.) 3—5. BÉLÁDI Miklós (szerk.) 1981. A magyar irodalom története 1945—1975.1. (A felszabadulástól a fordulat évéig). Irodalmi élet és irodalomkritika. Budapest. FITZ Péter (föszerk.) 1999—2001. Kortárs Magyar Művészeti Lexikon I—III. Budapest. GENTHON István—ZÁDOR Anna (föszerk.) 1965—1968. Művészeti Lexikon. Budapest. M. KISS Pál 1947. Magyar fametszők. In: Szabad Művészet 1/6-7. (1947. júliusaugusztus) 204. 80
