Bagi Gábor et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 17. (Szolnok, 2008)

Természettudomány - Buschmann Ferenc: Kiegészítő leírások a magyarországi Eteobalea-fajok morfológiai meghatározásához (Mikrolepidoptera: Cosmopterigidae)

BUSCHMANN FERENC

kiegészítő leírások a magyarorszagi eteobalea-fajok

MORFOLÓGIAI MEGHATÁROZÁSÁHOZ

(Microlepidoptera: Cosmopterigidae)

A Magyarország Állatvilága (Fauna Hungáriáé) sorozat XVI/A kötetének 5., Molylepkék IV. (Microlepidoptera IV.) füzete tartalmazza a Cosmopterigidae család — akkori összefoglaló magyar nevükön Lándzsásszárnyú molyok— 151 nembe sorolt 35 faját (GOZMÁNY, 1958: p. 1—32). A faunamű megjelenése óta eltelt fél évszázadban a prioritás alapelvét követő intenzív nevezéktani reviziók, valamint a taxonómiai-szisztematikai feldolgozások során az említett műben szereplő rendszer napjainkra gyökeresen átalakult. Többek között sok faj neve változott meg és került szinonimba (pl. Mompha epilobiella = M. langiella stb.), illetve más, az említett faunamüben nem is szereplő génuszokba sorolódtak át (pl. Heinemannia stephensi = Dystebenna stephensi; H. aurifrontella = Spuleria flavicaput). Egyes nemek teljesen más — pl. a Tetano- centria és Blastodacna nemek az Agonoxenidae, a Tech- nerium (=Oroclintrus) a Blastobasidae — családba lettek áthelyezve, némelyek pedig (Batrachedra, Mompha) önálló család rangjára emelődtek (Batrachedridae; Mom- phidae).

Az említett faunamüben (GOZMÁNY, 1958) 14. nemként besorolt nyolc „Stagmatophora” fajt most négy (5)2 különböző génuszban találjuk. Ezek a következők: Stag- matophora HERRICH-SCHÄFFER, 1853 — a hazai fajok közül ide csak a heydeniella (FISCHER VON RÖSLERSTAM, 1841) tartozik; Isidiella RIEDL, 1964 — szintén csak egy, a fajt önmagáról elnevezett nickerlii (NICKERL, 1864) fajjal, továbbá az újonnan felállított Vulcaniella RIEDL, 1965 génusz a pomposella (ZELLER, 1839) és extremella (WOCKE, 1871) fajokkal, és az Eteobalea HODGES, 1962 nembe áthelyezett fajok.

GOZMÁNY (1958) faunafüzetében az Eteobalea gé- nuszba átsorolt fajok közül négy hazai előfordulását említi: tririvella; albiapicella; serratella; isabellella. A munka megjelenése óta eltelt évtizedekben lefolytatott európai, sőt palaearctikus szintű generikus és faji revíziók során azonban kiderült, hogy a Magyarországon előforduló Eteobalea-fajok száma hat. Ezek az újabb fajok viszont már jóval a szóban forgó faunamű (Microlepidoptera IV.) megjelenése után kerültek leírásra RIEDL által (1965, 1966a), anonymella, illetőleg intermediella néven.

Az új fajok rendkívül hasonlítanak a „törzsfajokhoz” (az anonymella a serratella, az intermediella a beata fajoktól lett elkülönítve). A szóban forgó két faj biztos meghatározása genitáliavizsgálatot igényel, szétválasztásuk morfológiai leírás alapján elég nehéz, ámbár nem lehetetlen. Jelen munka megírását egyedül az indokolja, hogy a molylepkékkel is foglalkozó hazai lepidopterológusok legtöbbjének ma sincs házilag lehetősége a genitáliavizsgálatot elvégeznie, szakemberek segítségét igénybe venni pedig azok elfoglaltságai miatt körülményes.

Ez a munka tehát semmivel nem több, mint a GOZMÁNY (1958) által a Microlepidoptera IV. füzetben leírtaknak (p. 25—30) kisebb változtatásokkal történt szükségszerű átvétele, kiegészítve az anonymella (RIEDL, 1965) és intermediella (RIEDL, 1966) fajok leírásának beillesztésével, valamint az általam ismert hazai előfordulási adatainak közlésével. Tekintettel azonban arra, hogy a szóban forgó és három kivételével egymáshoz rendkívül hasonló Eteobalea-fajok genitália-vizsgálatok nélküli morfológiai meghatározása pusztán szöveg alapján különösen nehézkes és bizonytalan lenne, kiegészítem a faunafüzetből átvett ábrák mellett a KOSTER & SINEV (2003) tollából megjelent Microlepidoptera of Europe Momphidae s.l. kötet vonatkozó képeinek másolatával is, mert ez utóbbiak a tusrajzoknál és fotóknál sokkal hűebben tükrözik az egyes fajok közötti különbségeket. Tekintettel viszont arra is, hogy az említett faunafüzet ma már sehol sem

1 A Cosmopterigidae család 16. nemeként említett Cataplectica WALSINGHAM (1894) génusz azóta mindkét fajával együtt [profugella (Stainton, 1856) és fulviguttella (ZELLER, 1839) —

utóbbi a Phaulernis nemben találhatóanl] áthelyeződött az Epcrmeniídae családba. Magyarországon eddig még egyiket sem gyűjtötték — illetőleg publikált adata nem látott napvilágot, de tápnövénycik hazai elterjedtsége alapján — Angelica-,

Aegopodium- és Pimpinella-félék (amelyeknek magvaival élnek) — talán előfordulhatnak.

2 A „Stagmatophora” fajok között besorolt (GOZMÁNY, 1958) de ma Hodgesiella rebeli (KRONE, 1905) néven szereplő fajt nálunk eddigi tudomásunk szerint még nem gyűjtötték, tápnövénye a Convulvulus cantabrica (—borzas szulák) révén hazánk déli részén viszont (pl. Balaton-felvidék) feltételezhetően előfordulhat.

507