Bagi Gábor et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 17. (Szolnok, 2008)
Írások az ünnepeltről és az ünnepelttől - Szabó István: Tanulmányúton Oszétiában
20. kép. Az Alán-kapunál (Szabó István, Hariton Kalojev, Koszta) tékeny védelmet nyújthatott hajdan a falai közé kényszerűiteknek. A településhez még egy bástya tartozott, a falu felett magasodó sziklafalba építve, hasonló lőrésekkel. Mellette és felette az egész meredek sziklafal — mint egy kereszt- metszetében láttatott labirintusjáték — tele volt lyukakkal, járatokkal, minden irányba vezető átjárókkal. A bástyák összeköttetésben álltak egymással, vagyis az alsó, a falubeli bástyából a sziklafalba vájt járatokon át végveszély esetén ebbe a másik, még nehezebben bevehető bástyába lehetett húzódni és a sziklafal nyílásain, lőrésein át folytatni a védekezést. Ezzel a kis, de hatékony védelmi rendszerrel általában sikerrel tudták védeni a maguk néhány, 10— 15 házból álló települését, amelyet, mint később megtudtuk, akkor összesen hetvenöt család lakott. A falu Szent György kultuszának szentelt temploma közelében véletlenül belecseppentünk egy hagyományos ceremónia szerint zajló őszét névnapi, méghozzá Szent György napi ünnepségbe. A háziak ismerték őszét barátainkat, köztük Kosztának például több falubelije is volt — így amint megláttak bennünket, azonnal beinvitáltak mindnyájunkat. Az udvaron négy-öt férfit láttunk a tűz körül, ahol egy vasháromlábra helyezett üstben birkahúst főztek. Az ünnepelt — jól megtermett, György nevű férfi — elmesélte, hogy a háború alatt, mint géppuskás katona ő is volt Magyarországon. Nagy hátba veregetések, ölelgetések közepette mesélgette tapasztalatait, élményeit. Közben betessékeltek egy hatalmas, belülről levakolt és meszelt falú kőépítménybe, amit közös összejövetelek céljára alakítottak ki. Már a háború után is itt gyűltek össze a falu lakosai, de ezt használták minden egyéb jeles alkalommal is. Napjainkban leginkább egyszerűbb összejöveteli célokra használják, például olyan esetekben, amikor három-négy család összebeszél és megszervez egy közös, hangulatos vacsorát, egy baráti találkozót, csupán az együttlét, a találkozás, eszegetéssel-iszogatással társított beszélgetés miatt. Itt ugyanis több főre lehet főzni, teríteni, tálalni, a fiatalok pedig táncolhatnak. Éppen ezért ezt a — mondhatni — közösségi házat az utóbbi időkben főleg a fiatalság használja, ők gyűlnek itt össze a leggyakrabban, leginkább ők „bitorolják”, használják ki a termet és a teremhez társítható lehetőségeket. A terem falába mélyített „vakablakokban”, fülkékben és az előttük lévő vitrinekben rengeteg poharat láttunk. Ezek a rendszeres vendégek saját ivóedényei, amelyeket minden összejövetelen használnak. Az egyik fülkében ivókürtöket tartottak, a másikban pedig bicskákat, késeket. A vendégség résztvevői maguk díszítik fel a teremben lévő oszlopokat és a rajtuk lévő gyertyatartókat. Ma már villannyal világítanak, de korábban valamennyi összejövetel, ünnepség, lakoma gyertyafény mellett zajlott. Az oszlopokon a gyertyatartók mellett színes szalagok jelzik, hogy itt rendszeresen tartanak keresztelőket, esküvőket is, amelyekhez ugyancsak lakomák kapcsolódnak. Ha újszülött gyermek ünneplésére-köszöntésére verődik össze a családi és baráti kör, akkor szalagokat illik ajándékba hozni. A lányoknak fehéret, a fiúknak pirosat. Ezek a szalagok díszítik az oszlopokat. A hatalmas helyiséget nemcsak Dzivsz lakossága használja, hanem más falvaké is. Átjönnek a szomszédos vagy környező településekről is, hogy itt tartsák meg rendezvényeiket, összejöveteleiket. A terembe az ünnepelt invitált bennünket, aki egyébként a maga 61 évével legidősebbként is az asztalfőre, egy Szent György kép alá telepedett. Onnan intézkedett az ülésrendről. Elsőnek Hariton Kalojevet ültette le, mint a vendégek közül a koridőst, közvetlenül maga mellé, a bal oldalára. Jobbjára a közöttük korban legidősebb került. Őt követte a mi társaságunkból Koszta, melléje én kerültem, az ünnepelt másik oldalán pedig Hariton mellé bátyámat ültették. A további helyek már a — 40-50 év körüli — „fiatalok” részére voltak fenntartva. Közülük kerültek ki a felszolgálók, azok, akik az ülő öregek mögött állva lesték az utasításokat. Ők látták el a lakoma gyakorlati feladatait. 21. kép. Ebéd előtti aperitif Kazbeky vendéglőjében. Kazbeky, 1984 48