Bagi Gábor et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 17. (Szolnok, 2008)

Néprajz - Benedek Csaba: A kunszentmártoni Helytörténeti Múzeum tiszazugi néprajzi tárgyai

Csépai szüret, 1930 (Helytörténeti Múzeum fotótára, Kunszentmárton; 1733/4.)

zugban használtak, 12-ről csak annyit tudunk, hogy ott gyűjtötték őket. Ezek jól egészítik ki a tiszafÖldvári múzeum ide vonatkozó tárgyi anyagát. A mesterségek vizsgálatához azonban mindenképpen szükség lenne a kunszentmártoni tárgyak és a történeti gyűjtemény áttekintésére, így akik ezzel a témakörrel kívánnak foglalkozni, nem tekinthetnek el ettől. Az általam vizsgált tiszazugi anyag azonban azért értékes, mert ezeket legtöbb esetben itt készítették, s így nagyban elüt a kunszentmártoni eredetű mesteremberek termékeitől. A tiszazugi emberek használati tárgyaikat, szerszámaikat a végső használhatóság határáig nem cserélték le, s kevésbé éltek a mesteremberek adta beszerzési, javítási lehetőségekkel.26

A Tiszazug népi építészete számos archaikumot konzervált, őrzött meg mind a településeken, mind a szőlőskertekben.27 Mindez azonban a lakáskultúrára már nem mondható el, az emlékezetben még elérhető ácsolt ágyat vagy az asztalágyat ma már nem lehet gyűjteni.28 A korábbi Tiszazug-kutatáskor a láda, sublót, kétajtós szekrény (sifon), a gombos végű, tornyos ágy, téka, vizeslóca, kaszni valamint a vacok (deszkából összeszegelt, szalmazsákos, pokróccal fedett fekvőhely) még gyűjthetők voltak, a kutatók találkoztak ezekkel a tárgyakkal.29 Ezeken kívül számos olyan bútordarab hiányzik, melyek ma is kiválóan gyűjthetők. A bútorgyüjteményben nemcsak a bútorok kaptak helyet (tálas fogas, konyhaasztal, sámli), ide soroltam a lakáskiegészítőket is (fénykép, váza, olajmécses, házi áldás) valamint a Bibliát, Mária segíts-táblát is. Összesen 20 tétel került így ebbe a gyűjteménybe, de ezek közül is kevés a bútor. 8-ról tudjuk biztosan, hogy a Tiszazugban használták, 12-t csak itt gyűjtöttek. A bútorok azonban többnyire nagy méretű, drága tárgyak, melyek beszerzése mindig nehézkes, megvásárlása költséges, elszállítása pedig jármüigényes, így nem csoda, ha ezek minden múzeumban, így Kunszentmártonban is alulreprezentáltak a többi gyűjteményi egységhez képest.

Az állattartás gyűjteménybe 77 tétel tartozik, melyekből csupán 3 tárgyról nem tudjuk, hogy valójában itt is használták-e őket. 20 már nem található meg ezek közül, az évek során elvesztek vagy selejtezésre kerültek. A Tiszazugban a XIX. század végén még uradalmi pásztorkodás folyt, de nem helybeli pásztorok, hanem többnyire kiskunsági eredetűek űzték ezt a foglalkozást.30 Ezek tárgyi anyaga (pásztorbot, birkakolomp, birkapergő, kölönc, karikás ostor) mellett azonban a gyűjteményben megtalálhatók a ház körül tartott állatok eszközkészletének elemei is (kengyel, fejőszék, moslékkavaró, marhavakaró, malacvályú, csirke vályú).

A parasztember környezetében a legtöbb tárgy a gazdálkodással hozható összefüggésbe,31 a mezőgazdasági eszközöket tehát általában napjainkban is jól lehet gyűjteni. Ez annak ellenére is elmondható, hogy a fölmüvelés vidékünkön csak az árvízmentesítés után vált jelentőssé, előtte főként az árvízi haszonvételek, az ártéri gazdálkodás volt jellemző a Tiszazugra.32 Ezenkívül igen jelentős volt a szőlőművelés is, melyet a kollektivizálás tett tönkre.33 A gazdálkodás gyűjteménybe 48 db tárgy került, ebből

Nádtető készítése (Helytörténeti Múzeum fotótára, Kunszentmárton; 1742/24.)

10-ről tudjuk, hogy itt gyűjtötték, 38-ról pedig, hogy itt is használták. A kevés tárgyból további 8 már nem található meg a gyűjteményben. A földművelés néhány eszközén (aszatoló, szénahúzó horog, gereblye, gereben, szárvágó, marokszedő, kaszakalapáló üllő, vetőgép) kívül megtaláljuk a szőlő- és gyümölcstermesztés (szőlőtörő láncköteg, gyümölcsfa kaparó, szőlőültető fa, szőlőmetsző olló, almaszedő) valamint a nádvágás (jégpatkó, nádvágó) tárgyait is a múzeumban, ezek azonban csak jelzésérté- kűek. Ennél jóval több mezőgazdasági eszközt lehetne begyűjteni s beleltározni a múzeumba, hiszen ezek a régi munkaeszközök napjainkban is kiválóan gyűjthetők. Mindamellett elmondhatjuk, hogy ezek a tárgyak legtöbb esetben nem bírnak komoly forgalmi értékkel (a nagyobb

26 SZMNA II. 1. 171—186.; II. 2. 139—181.; SZABÓ László: A Tiszazug állattartásának korszakai (megjelenés alatt)

27 SZTRINKÓ István 1981. 110—118.; SZABÓ László 1967. 175—180.

28 TÓTH Judit 1982. 393—395.

29 Uo. 394.

30 SZABÓ László 1987. 430.

31 BELLON Tibor—SZABÓ László 1976. 174—177.

32 SZABÓ István—SZABÓ László 1989. 79—80.

33 BARNA Gábor—SZABÓ László 1976. 174—177.

462