Bagi Gábor et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 17. (Szolnok, 2008)

Néprajz - Dénes Zoltán: A katolikus csángó-magyar folklór kutatás alapvető gondja

Mű vigasztalásunkra,

Örökös váltságunkra,

Kegyes Jézus.

Mennyből nekünk adatál,

Jézusnak hivatattál Áldott Jézus.

Mennyből nekünk adatál,

Jézusnak hivatattál,

Áldott Jézus.

Ezen újesztendőben,

Ott egész életünkben,

Kegyes Jézus.

Ottan legyünk kedvedben,

Végig kegyelmedben,

Áldott Jézus.

Ottan legyünk kedvedben,

Végig kegyelmedben, Áldott Jézus.

Dicsőség menybe az istennek

Dicsőség mennyben az Istennek,

Dicsőség mennyben az Istennek.

Az angyali seregek, vígan így énekelnek, Dicsőség, dicsőség Istennek,

Békesség földön az embereknek.

Kit az igaz szeretet, kis Jézushoz vezetett, Békesség, békesség embernek,

Dicsérjük a szent angyalokval,

Imádjuk a hív pásztorokval Az isteni gyermeket,

Ki műnket úgy szeretett,

Dicsérjük, imádjuk és áldjuk.

Kis Jézus ne vess meg bennünket, Hallgasd meg buzgó kérésünket, Jászolodnál fogadunk,

Hogy a vétket elhagyjuk,

Ó Jézus ne vess meg,

Dicsőség az örök Atyának És érettünk született fiának,

S mindkettő szentiéleknek A malaszt köd fejének Dicsőség, dicsőség Istennek.

Hol vagy Istán király

Hol vagy István király Téged magyar kíván Gyászos öltözetben Te előtted sírván.

Hol vagytok magyarok Tündöklő csillagok Valahol es vagytok Nemzetünk istápja.

Rólad emlékezünk Csordulnak könnyeink Búval harmatoznak Szomorú mezején.

Virágos kert vala Régen Pannonjában Kit Te Szűz Mária Híven öntez vala.

Sepernek kertészek István király vala Árva magyaroknak Választott ez napra.

Reménységünk Benned van és Máriában Mű magyar nemzetünk Nagy patrónájában.

Tekints István király Szegény magyarokra Fordítsd szemeidet Régi országodra.

Nagy öröm volt nekünk a karácsony estéje. Alig vártuk, hogy kezdjük az éneklést. Addig énekeltek a gyerekek, amíg az éjféli mise kezdődött, azután a felnőttek énekeltek. Alig vártuk, hogy menjünk énekelni, azért, hogy keressük fel a rokonokat es, de nemcsak, hanem még kapjunk valamit es, az a valami pénz volt, dió, alma, kalács, akinek volt. Legjobban örvendeztünk a pénznek, mert osz- tán futottunk, hogy vegyünk vele cukorkát, és az almának, mert akkor tél közepibe az almának legjobban örvendeztünk, mert jó íze volt, nem az az íze volt, mint a nyárba. S ahol adtak pénzt és almát, ott nagy sor kerekedett a kapuban. Vártuk a sort, hogy jöjjön nekünk es a rendünk énekelni, hogy kapjuk meg azt az almácskát.

446