Bagi Gábor et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 17. (Szolnok, 2008)
Néprajz - Ujváry Zoltán: Szemelvények Dugonics András proverbiumgyűjteményéből
beírta. Azt tapasztalta, hogy új közmondások, szólások folyamatosan születnek: „még most sem szűnnek meg magyarjaink ... új mondásokat teremteni." Valószínűleg ebből vonja le azt a következtetést, hogy „minden Közmondásnak eleje egy embertől származott, a’ többiekre az-után terjedett. ” A proverbiumok sokasága — több mint tizenkétezer példa — alkalmat ad Dugonicsnak itt is a magyarság keleti eredetének hangsúlyozására: „mi Magyarok Nap-keleti származások vagyunk, melynek szokássában vagyon a ’ köz- és — példa-mondásokkal — való beszéllés, mely szokássát maig-isfon-tartja dücső Országunk. ” Dugonics nagy szorgalommal — szinte egész életén át — összegyűjtött proverbiumanyaga életében nem jelent meg. Halála után két év múlva látott napvilágot két kötetben. Az ő Elő-Beszéde helyére Karácsonyi Crysostom előszava került A hazafi olvasóhoz! címmel. A szerző Dugonics életét, munkásságát tekinti át. A gyűjteményre vonatkozó lényeges anyagot nem közöl. A szerkezetről, csoportosításról, módszerről stb. későbbi proverbium- kötetekben olvasunk érdemi észrevételeket. E tekintetben a XIX. századi irodalomból három proverbiumkötetet összeállító szerzőt említünk. A XIX. század közepén szinte egy időben jelent meg Ballagi Mór és Erdélyi János közmondásgyűjteménye. Mindketten hivatkoznak Dugonicsra. Ballagi röviden szól Dugonics munkájáról. Az anyag rendezését kifogásolja. A rovatok szerint való csoportosítást nem tartja megfelelőnek, mert az olvasó „egy mondásért az egész két kötető munkát keresztüllapozni kéntelen. ”2 Hasonlóképpen a tárgyak szerint való felosztást Erdélyi József sem tartja megfelelőnek. Nem lehet az anyagban eligazodni. Dugonics a címekhez igazodva bőségesen szaporítja a mondásokat. Ezért nem mind tekinthető közmondásnak, amit Dugonics a gyűjteményébe besorol. Ezek kigondolt, ráfogott szólásoknak tekintendők. Összességében azonban Erdélyi Dugonics munkájáról elismerően nyilatkozik. Az addigi közmondás-irodalomból az ő nevét tartja a legismertebbnek: gyűjteményével az „ elődeit teljesen homályba borítá. ”3 Sirisaka Andor a XIX. század végén megjelent kötetében, a Magyar közmondások c. könyvében4 az addig megjelent gyűjteményeket bemutatja, és tartalmilag ismerteti. Dugonics munkájáról az előzőeknél részletesebben szól. Erősen támaszkodik Erdélyire. Szó szerint idézi megállapításait, a bírálatát, példáit és értékelését. Ugyanazon a véleményen van: Dugonics felülmúlja elődeit. A közmondásgyüjtemények újbóli áttekintésére jelentős tudományos szakember tollából húsz év múlva került sor. Tolnai Vilmos A szólásokról cimen megjelent tanulmányában5 teljes körképet ad a gyűjteményekről, kiadványokról Baranyai Decsi Csimor János Adagiorumától (1598) Margalits Edének a millennium alkalmára kiadott nagy anyagot (25.336 proverbium) közlő kötetéig. Tolnai Dugonics gyűjteményét a XIX. századi kiadványokhoz sorolja. Évszám szerint ez rendben van. Azonban az anyaggyűjtés tekintetében a XVIII. századot kell megjelölni. Tolnai az előző szerzőkhöz képest kissé bővebben szól Dugonics munkájáról. A csoportosítást, a „rendre bontást” ő is nehézkesnek tartja. Soknak tekinti a latinból, németből való fordítást. A mondásokhoz kapcsolt magyarázatokról úgy véli, hogy „utóbb kelt és költött adomák”. Tolnai Dugonics gyűjteményének tudományos célú felhasználását erős kritikával javasolja, azonban végső konklúziója az előzőekkel egyezően az, hogy „Dugonics gyűjteménye mindenképpen a legkedvesebb magyar könyvek közé tartozik. ” Ismét évtizedek telnek el, amikor újra nyelvész szól Dugonics gyűjteményéről. O. Nagy Gábor A magyar frazeológiai kutatások története c. munkájában6 Dugonics érdemét is említi. Előremutatónak tekinti, hogy Dugonics megpróbálkozott bizonyos frazeológiai rendszerezéssel, bár következetesen nem tudta érvényesíteni. Dugonics fontos megfigyelésének tekinti az egyén szerepét a közmondások, példabeszédek létrejöttében. O. Nagy szerint „ a teljes igazságot akkor közelítette volna meg jobban, ha a közösség szerepére is rámutat. ” Arra azonban utal Dugonics, hogy a közmondások kisebb közösségek felől indulnak a nagyobb közösségek felé. Mindez O. Nagy szerint frazeológiai szempontból általános érvényű megállapítás. Hasonlóképpen az is, hogy nem mindegyik közmondás ismertes az ország egész területén. O. Nagy Gábor végső konklúziója szerint Dugonics munkája hasznos szempontokat, adalékokat nyújt a magyar frazeológiai kutatás számára. Dugonics nagy gyűjteményének az anyagáról elsősorban a nyelvtudomány képviselői mondták el a véleményüket, citáltak belőle párhuzamokat, összehasonlításul vagy más célból példákat. A folklór is hasznosította a mesei, mondái motívumokat, történeteket, adomákat. Párhuzam-utalásokat találunk a Magyar népmesekatalógus különböző köteteiben, György Lajos anekdotatípusokkal foglalkozó könyvében.7 Legutóbb Kriza Ildikó emelt ki egy témát. A Mátyás királyra vonatkozó bőséges példaanyagot dolgozta fel.8 A jegyzetanyag áttekintéséhez nagymértékben hozzásegít Lázárné Bozó Klára alapos tanulmánya, amely Dugonics közmondásgyűjteményének magyarázó jegyzetei címmel jelent meg.9 Lázárné precíz kimutatást nyújt Dugonics közmondásgyűjteményének jegyzet-jellegéről, a tartalmi jegyekről, motívumokról, a természeti, társadalmi vonatkozásokról, a szólások oktatási funkciójáról stb. Mindezek felmentenek bennünket az ismétlés alól. Munkánk célja Dugonics gyűjteményében a közmondásokhoz írt jegyzetek folklórpárhuzamainak, irodalmi, történeti forrásainak a megvizsgálása, utóéletére való rámutatás. Szinte majd minden magyarázó jegyzet egy folklórtéma, amelynek a gyökerei szétágaznak a magyar történelem, irodalom és a néphagyományban. így vesszük 2 BALLAGI Mór—ERDÉLYI János 1855. XXVII. 6 0. NAGY Gábor 1977. 3 ERDÉLYI József 1851.452. 7 GYÖRGY Lajos 1934. 4 SIRISAKA Andor 1890. 8 KRÍZA Ildikó 2005. 129-138. 5 TOLNAI Vilmos 1910. 9 LÁZÁRNÉ BOZÓ Klára 1991. 1-16. 434
