Bagi Gábor et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 17. (Szolnok, 2008)
Történelem - Sári Zsolt: Édes történelem (A szolnoki Kádár cukrászda)
nokat bélelt, díszített fadobozokba csomagolták, majd a doboz két végét vignettával ragasztották le. A cukrászda monogramja majdnem az összes használati tárgyon rajta volt: különböző nyomtatványokon, fémtálcán, süteményes tálcákon, tortatálakon, mignonos-papírokon, de még a kötözőzsinórokon is. A padláson tartották a papírdoboz- szabványokat, és körülbelül két évre elegendő készletet halmoztak fel a különböző csomagoló anyagokból. A papírdobozok hullámpapírból készült sablonok voltak, amelyeket ragasztás nélkül, hajtogatással könnyedén ki lehetett alakítani. Ezeket a dobozokat mindig kibélelték finom selyempapírral, mielőtt beletették volna a tortát. A cukrászda államosítása, bezárása, majd újra megnyitása szemben lévő üzletbe helyezték át pénztárosnak. Később a Tiszavirágban kapott vezető beosztást. Az államosítok a bejárat fölötti Kádár cégtáblát azonnal leszedték. Még a kapukról is leszerelték a díszes rézkilincseket. Nemcsak a Kádár család, de még a dolgozók is szomorúak voltak, hogy így kellett látniuk szeretett munkahelyüket. Még az emberi kapcsolatok is megváltoztak akkoriban. Ekkor jött divatba a te- geződés, ami sok embernek bántotta a fülét. A régen használt „kisasszony" megszólítás eltűnt, és felváltották az „ elvtárs, kartárs, szaktárs ’’ megszólítások. Lassan eltűnt a cukrászda berendezése is, és a gépeket is eladták jelképes összegekért. ” A hatvanas évek elejéig a cukrászda látta el süteménnyel és tortával a várost, ebben az üzemben dolgozott 1960-ig Hegedűs László is. A Kádár cukrászda helyén, Tünde néven eszpresszót nyitottak, amely 1994-ig üzemelt, majd botrányos körülméBonbonos doboz cégjelzéssel (magántulajdon) Az államosítás rövid idő alatt megszüntette Szolnokon is a magánkézben lévő vendéglátó-ipari egységeket, így a cukrászdákat is. Először a Kozák cukrászdát zárták be, majd néhány hónappal később következett a Kádár cukrászda is. Hegedűs László felesége, aki szintén az üzletben dolgozott, így emlékezett vissza: „Egyik nap két civil ruhás rendőr jelent meg a cukrászda ajtajában és fegyvert kerestek. Ezt az ürügyet használták fel arra, hogy kellemetlenkedjenek. Az államosítok első dolga az volt, hogy új pénztárost tettek be a kasszába, és a fiatal Kádáráét a nyék között bezárták. 1994 őszén Szolnok önkormányzata visszavásárolta a bérleti jogot. Majd olyan pályázatot írtak ki az üzemeltetésre, amelyben a cukrászda kiemelt szerephez jutott. A nyertes Kauri Vendéglátó Kft. az épület homlokzatát és a cukrászda belső részének felújítását vállalta magára. Az volt a céljuk, hogy a cukrászdát eredeti állapotban varázsolják újjá a mai idők korszerű követelményei szerint. 1995 őszén nyílt meg a Tünde cukrászda a hajdani Kádár helyén.17 IRODALOM BORSODY Mihály 1995. Az édességkészítés története. Budapest. CSAPÓ Katalin 1993. Tsemege-tsinálók csodái. In: Magyar Konyha, XVII/6. 12—13. DRAVECZKY Balázs 1999. A cukrászipar története Magyarországon. In: Történetek terített asztalokról és környékükről. Budapest. 141—148. GROSZ Tamás 1990. A szolnoki Kádár cukrászda. In: Torkolat, 1990. 03. 15. 16—17. HANGA Valéria 1995. Helyreállítják a Kádár cukrászdát. In: Jászkun Krónika, 1995. 04. 03. 1. 1997. Szalonczukkedli a Kádár cukrászdában. In: Jászkun Krónika, 1997. 01.03. 5. 17 HANGA Valéria 1995. 1. 369
