Bagi Gábor et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 17. (Szolnok, 2008)
Történelem - Berta Ferenc: Kép–fénykép–mozgófénykép mutatvány Szolnok városában 1852–1912
A boldog békeidők mozija körül romantikus hangulatot teremtettek a cselédlányok, a katonák és a közéjük vegyült jobb módú polgárok, és a mozi élte csendes, néma, vidéki életét. Pedig Bécsben már szövegezték az elfogadhatatlan ultimátumot a szerbek számára, de Szolnok utcáin ez sem látszott meg. Sem kávéházaiban, sem a boltokban. A Szapáry utcát nyugodtan aszfaltozták, a nők divatosan korzóztak esténként, fiataljaink gáláns kalandok után futkostak. Aki szegény volt, nyomorgott, aki jómódú, örvendezett az életnek. Ebből a hangulatból fakadt Heltai Jenő Dal a moziról cimü slágere, amelyben első ízben szerepelt a mozi elnevezés. A kupié szövege a Fidibusz 1907. április hó 12-i számában jelent meg. Népszerűvé akkor lett, amikor Kornay Berta a Vígszínházban előadott Bernát cimü bohózatban énekelte: S mert a Berta nagy liba ... Hát elment a mozi-mozi-mozi-moziba. Az új elnevezés lassan átment a köztudatba és néhány év múlva az irodalmi nyelv is magáévá tette. Végül meg kell idézni a magyar irodalom egyik klasszikusát, Karinthy Frigyest is, aki a Mozgókép Híradó 1910. január 20-i számában A mozgókép metafizikája című cikkében a következőket irta a filmről, a film és az ember kapcsolatáról, a film jövőbeni lehetőségeiről. „Én óriásnak és nagyszerűnek tartom azt a gondolatot, hogy akkor, amikor így végigmentem az Andrássy úton, egy mozgófényképes masinája levehetett volna, s ami benne szimplán érzékelhető valóság: a szín, a forma, a mozdulat örökre megmaradt volna, mint szín, forma és mozdulat, az a lény, aki mint jelenség igazán voltam: objektív dolog, konkrét igazság..., azaz »ÉN«, aki akkor az Andrássy úton sétált, nem szűnt meg és nem halt meg: a mozgófénykép levette őt s száz meg száz év múlva, ami objektív valóság, tehátfizikai megjelenés, újjászületik unokáink szemében, ha lepörög előttünk a szalag. Skatulyában eltehetjük magunkat és korunkat a jövendőnek: kihűlt csillag sugara gyanánt, amelynek képe századokon át röpül felénk az űrben, s mely a mi részünkre létezik, bár a valóságban már nincs... Ember, vigyázz! Nincs nyugalom, nincs feledés többé: végtelen jelentősége lehet ezentúl minden mozdulatnak, fejed félrefordításának, szemed rebbenésének, mert hiszen örökéletű lehet. Mi halunk csak meg, meggyötört öntudatunk, nyomorult énünk, de objektív lényünk tovább él, hogy kérlelhetetlen őszinteséggel tegyen tanúságot rólunk az idő végezetéig. ”38 IRODALOM BERTA Ferenc 2002. A fényképészipar 150 éve Szolnokon 1852—2002. Szolnok. CENNERNÉ W1LHELMB Gizella 1978. Théodore Valério Magyarországon. In: Folia Historica, 6. Bp. 53—59. FŐVÁROSI LAPOK 1873. évfolyama FÜGGETLEN LAP 1913—1914. évfolyamai JÁSZ-NAGYKUN-SZOLNOK MEGYEI LAPOK 1906—1913. évfolyamai KERTÉSZ Róbert—V. SZÁSZ József— ZSOLNAY László (szerk.) 2001. Szolnoki művésztelep 1902—2002. Szolnok. KONC ILDIKÓ 1992. Zsandárkézen a Becsületrend lovagja. In: Nagyalfold, 1992. október 9. 11. KRESZ MÁRIA 1956. Magyar parasztviselet 1820—1867. Bp. LÁNCZI Sándor (szerk.) 1906. Szolnoki és Jász-Nagykun-Szolnok vármegyei útmutató. Szolnok. SZOLNOKI SZÍNHÁZMŰVÉSZET 1955. évfolyama SZOLNOKI ÚJSÁG 1913—14. évfolyamai SZOLNOK VÁROS IPARLAJSTROMA, „E” iparosokról. 1885—1902. TISZAI Lajos 1991. „Szónakban voltak ám kocsmák...” In: Vasárnap. Szolnoki magazin, 1991. november 3. 7. TISZAVIDÉK 1897. évfolyama VERESS József 1996—2000. A némafilm fényei és árnyékai. In: Magyarország a XX. században. (Főszerk.: Kollega Tarsoly István) Szekszárd. III. köt. 325. VIZI E. Szilveszter 2001. Az értékteremtő film. In: Természet Világa, 132. évf. 9. szám. 42—43. 38 Vizi E. Szilveszter 2001.42—43. 327
