Bagi Gábor et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 17. (Szolnok, 2008)
Történelem - G. Móró Csilla: Egy magyar köznemesi család, a Blaskovichok életkörülményei a XIX. század végén és a XX. század elején
gondot fordítsanak a kényelemre, otthonosságra, ezért szinte természetes, hogy a tápiószelei kúriában is ennek jegyei alakultak ki és maradtak meg. E stílusirányzatban egész sor újabb bútorféleség jelent meg: könnyű asztalkák (konzol-, játék-, zsúr-), vitrinek, szekreterek, könyvszekrények, íróasztalok többfélesége a Blaskovich-lakban is fellelhető. A kor jellegzetes berendezési tárgyai között megtaláljuk még a házi muzsikálás eszközét, a zongorát. Ugyancsak a biedermeier időszakában terjedt el a fűtési eszközök között az öntöttvas kályha. A szelei kúria lakó- helyiségében egy cserépkályha és 5 vaskályha biztosította a tartózkodási és alvóhelyek bemelegítését. A nemesi udvarház tradíciója a XIX. század második felében találkozott a polgári villával,98 ezért érzünk több egybeesést a szelei Blaskovich-lak és a pesti polgárházak berendezései között. Megállapíthatjuk, hogy a tápiószelei szalon, ebédlő és dolgozó szobája jelentős hasonlóságot mutat a magyar polgárság századfordulós lakáskultúrájával.99 Jelzi azt is, hogy nemcsak a polgári, de vidéki köznemesi életmód tárgyi világa is erősen kötődött a reprezentációhoz, a kor elterjedt lakberendezési szokásaihoz.100 18. kép. A tápiószelei Blaskovich-kúria napjainkban (G. Móró Csilla felvétele) Ez a biedermeier otthonteremtési szemlélet érvényesült a mindennapi életben, ezért érzünk több egybeesést a polgári életvitel hétköznapjaival.101 A tápiószelei Blaskovich-kúria mérete és elrendezése, a hat lakószoba és a tíz kiszolgálóhelyisége, valamint a 347 négyzetméter területe meghaladta a pesti középosztály otthonainak átlagos nagyságát, a háromszobás alaptípust.102 * A vagyonosabb köznemesek által emelt 5—10 szobás udvarházak, köztük a Blaskovichok tápiószelei háza így a nagypolgári villák berendezéseinek, helyiségeinek funkcióival mutat hasonlóságot. De e réteg fővárosi otthonainak színvonalát, berendezéseinek sokféleségét, infrastruktúráját, valamint bennlakó és bejáró személyzet nagy számát nem éri el. 104 E különbség oka egyrészt gazdasági, másrészt a vidéki környezet által determinált. A XX. század első felében a Blaskovich fivérek mindennapi életének milyensége alapvetően meghatározta a kúria berendezését, a testvérpár életkörülményeit. György és János a klasszikus értelemben véve nem alapított családot, nem nősült meg. A két fivér érdeklődését a történelem, a régmúlt kutatása, a családi mügyűjtemény gyarapítása és feldolgozása kötötte le. Az 1920-as és 30-as évek mindennapjait a tápiószentmártoni földek kezelésén kívül, a prandorfi — az 1917-ben a Felvidéken vásárolt — vadászbirtok gazdasági ügyei, valamint a műgyűjtő és régiségbúvár tevékenység töltötte ki.105 Az 1930-as évek végétől a Magyar Nemzeti Múzeum tápiószelei régészeti feltárásának szervezése jelentett számukra nagy feladatot (1938—53). A régészek a Blaskovich család vendégszeretetét élvezték az ásatások ideje alatt, de a fivérek végezték az ásatási munkások irányítását is. Ez a feleség és saját család nélküli állapot, a tudós, kutató életmód meghatározta a lakás berendezését, a személyzet szükségességét. A fivérek személyiségükből adódóan egyszerű, nem hivalkodó életvitelt folytattak, s ez tárgyi világukban is tükröződött. A polgári lakáskultúrához viszonyított különbségek és hasonlóságok ellenére a Blaskovichok otthonának az az egyedisége, értéke, hogy míg 1944-45-ben a vidéki udvarházak, polgári villák berendezései különösen nagy mértékben pusztultak el, szóródtak szét, addig a tápiószelei kúria túlélte a történelmi idők viszontagságait. A mai látogató is felfedezheti a szobák (a múzeumi termek) berendezéseinél a fentebb leírt tárgyak nagy részét. Igaz, nem mindent ott, ahol egykor állt. Sajnos van olyan bútor, ami 1967 után nem került a múzeumhoz, így pl. a hálószoba teljes berendezése, illetve a zongora. Ezekre az akkori hivatalos átvevők sajnos nem tartottak igényt. Van néhány olyan darab, ami 1967-ben elkerült a Blaskovich otthonból, de 2005-ben sikerült a múzeum számára visszavásárolni. Az oldalsó épület, a kiszolgáló helyiségek berendezési, felszerelési tárgyai sem maradtak meg. Ezt az épületrészt 1969-ben teljesen átalakították, múzeumi irodát, raktárakat és szolgálati lakást képeztek ki benne. Sajnos pontos felmérést, leírást, fényképen történő megörökítést az átvételt és felújítást végző akkori múzeumvezető nem végzett. A főépület beosztása változatlan maradt. Feldolgozásunk célja volt, hogy egy köznemesi család példáján keresztül gyarapitsuk e rétegre vonatkozó ismereteinket, árnyaljuk az életkörülményeikről kialakított általános képet. Míg a társadalom csúcsán álló arisztokrácia tagjairól, tevékenységéről, életéről könnyen juthatunk adatokhoz, s a parasztság életmódjáról is szinte statisztikai értékű kimutatásokat készíthetünk, addig e társadalmi csoportra vonatkozóan kevesebb feldolgozott tényanyaggal 98 KÓSA László 1998a. 276. 99 GYÁNI Gábor 1992. 27—60. 100 HANÁK Péter 1984. 143. 101 VÖRÖS Károly 1997. 60—74. 102 VÖRÖS Károly 1997. 137. 104 LÁNG Panni 1986. 80—93. 105 Tápiószentmártonban Blaskovich Antal kúriáját és belső ingatlanát 1912. július 11-én 32.000 koronáért vásárolta meg Blaskovich György. A tápiószelei kúriát a fivérek közösen vették meg 1911. december 30-án Viczián Kálmántól 24.000 koronáért. A felvidéki Felsőbakán (Homy-Prandorfon) lévő 91 kát. holdas, hat lakószobás kúriával, külön konyhaépülettel ellátott birtokot 1917-ben vették. 272
