Bagi Gábor et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 17. (Szolnok, 2008)
Írások az ünnepeltről és az ünnepelttől - Szabó László: Szabó István muzeológusi munkássága
Elképzelhetetlennek tartják, hogy vidéken is lehet eredetit alkotni, újat mondani. A vidéki kiadványok, ha napvilágot is láttak, nem vettek róluk tudomást. Elhallgatták, kikerülték, annak ellenére, hogy Éri István és Dankó Imre éppen ekkoriban indított bibliográfia sorozatot a vidéki kiadványok megismertetése, a múzeumi terület tudományos tevékenységének a magyar tudományba való bekapcsolása érdekében. A központi kiadók csak kivételesen álltak szóba vidéki szerzőkkel, s ha valakinek sikerült is központi kiadónál könyvet megjelentetnie, aránytalanul nagy holtmunkát kellett belefektetnie. Pedig ilyen alaposan, s ennyi eredetiséggel kevesen írtak még hazánkban család- és társadalomtörténetet.11 E három nagyobb kutatás, mint már említettük, kiegészült még saját családja kutatásának ma is folyó munkájával, illetve különböző mesteremberek, művészek, tanárok, hivatalnokok vagy speciális tudású parasztemberek, jól gazdálkodó parasztcsaládok életének rajzával. Mindezek elsősorban a család belső viszonyait, kapcsolat- rendszerét, megélhetésének forrásait, szokásrendjét, munkáját, életének kereteit tárják fel. A család a társadalom legkisebb önálló szerves egysége, amely különböző közösségekbe, a társadalom egészébe tagozódik be, ezek építőköveiként. Szabó István 14. kép. Előadás a „peremlyukkártya használata a múzeumi nyilvántartásban " témában folytatott tanácskozáson önállóan és Szabó Lászlóval közösen számos, az ország legkülönbözőbb területein tanulmányozták falvak, falucsoportok, kisvárosok társadalmának szerkezetét, működését az új- és legújabb korban, az organikus és organizált társadalmi intézmények kölcsönös viszonyát, egymásba való átmenetét. Sokszor sikerült még emlékanyagot feltárni a jobbágykorra vonatkozóan is. Az Ipoly-völgyben, a Zselicség községeiben pl. feltárták, megbízható emlék15. kép. Herald Eelmával a Balatonon anyaggal hitelesítették a robot, a ledolgozás, a részes műveléshez kötött élőmunka közötti egyenes összefüggést, szoros kapcsolatot; a faluszervezet középkorban kialakult vezetési és működési rendszere és a jobbágyfelszabadítást követően magalakult világi (sok helyt egyházi) egyesületek, társulatok irányító szervezete és elvei közötti genetikus kapcsolatokat; erkölcsi és tudati tényezők közösségi továbbélését, a legutóbbi időkig társadalmat meghatározó voltát. Általában a rendi és polgári társadalom, a társadalmi intézmények közötti viszonyt, a továbbélő hagyományokat, elemeket, elveket és eszméket főként a vidéki kisvárosi és parasztpolgári társadalom területén. Szolnoki munkahelye miatt természetesnek tarthatjuk, hogy Szabó István külön figyelmet fordított a Jászkunság településeinek intézményeire, ezek szerkezetére és működésére, a jász és redemptus öntudat továbbélésének meghatározó voltára, a társadalomban igen korán létrejött és a Jászkunságban jellegzetessé vált egyletek, olvasókörök, társulatok gazdasági életben, közművelésben, felnőtt továbbképzésben játszott szerepére. Ez utóbbiakban látta egy belső fejlődés meghatározta parasztpolgári lét biztosítékát. A szerves fejlődés, a hagyományok által megszűrt új ismeretek, a befogadott új technika, technológia, a maguk teremtette intézmények lassú, de biztos és megalapozott előrehaladást, gyarapodást biztosítottak az egykor kiváltságos területek számára. Ezek fő jellemzője, hogy a családra mint társadalmi intézményre s a családi ismeretanyag és tudás módszeres továbbadására épültek. így alakulhattak ki szinte dinasztiák, amelyeknek tagjai a helyi társadalom egy-egy jellegzetes területét, feladatkörét generációkon át közmegelégedésre uralták: bírói, szenátori, hivatali, papi, kurátori, presbiteri, egyházközségi, tanítói, elnöki megbízatásokban (ipartestület, közbirtokosság, egylet). De nemcsak a vezetői, hanem az alkalmazotti pozíciók, s vele együtt a kialakult, családban továbbadott 11 Egyedül Varga Gyula munkájára hivatkozhatunk e tekintetben. Ezt Szabó István megjelenése után azonnal ismertette (tévesen Szabó László név alatt közölték). VARGA Gyula: Egy falu az országban. Debrecen. — E mintaszerű mű sorsára jellemző, hogy a BÓDY Zsombor—Ö. KOVÁCS József szerkesztette Bevezetés a társadalomtörténetbe (Budapest, 2006) című, kézikönyvnek szánt munka 30 szerzője közül ezt a munkát senki nem említi, Varga Gyula nevét egyedül Keményfi Róbert írja le (lásd: 596. o.). A FARAGÓ Tamás által szerkesztett Magyarország társadalom- története a 18—19. században 1—2. (Budapest, 2004.) c. szemelvénygyűjteményében sem található Varga Gyula munkájának részlete, sőt a neve sem. Természetesen mindkettőből hiányzik Szabó Istváné is. 25
