Bagi Gábor et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 17. (Szolnok, 2008)

Történelem - Bagi Gábor: Kamarai ácsmesterek és leszármazottaik a XIX. századi Szolnokon

Az 1860 körül elkészült Magyar Király Szálló (ma a Damjanich János Múzeum) épülete a századfordulón (Fotó a Damjanich János Múzeum Történeti Gyűjteményében)

képviselet, illetve a törvényhatósági bizottság tagja lett. 1869. május 24—27-én a Külső-Szolnok Megyei Gazdasági és Lovar Egylet nagyszabású gazdasági kiállítást rendezett Szolnokon. A rendezvény egyik fő színtere az Obermajer-telek volt, ahol az álló gépek vizsgáját tartották. Mellette, a vasúti töltés felé viszont a gyakorlati bemutatókra került sor.71

Obermajert utóbb olykor hivatalnokként említették, ám hivatásával nem hagyott fel. 1872 nyarán Szolnok 6.500 forintos államsegélyt kapott egy állami iskola építésére, és a városi oktatás nehézségei miatt a munkát nem lehetett halasztani. A megbízást a legolcsóbb ajánlatot tevő Ober- majer nyerte meg, aki igyekezett a költségeket csökkenteni. Javasolta, hogy cseréptető helyett zsindelyt használjanak, ugyanakkor kutat és kerítést is kívánatosnak tartott. Ezeket azonban a képviselők elvetették.72

Az iskolát a Vörös Ökör fogadó mellé (a mai SZTK környéke) tervezték, de végül a városi Bikaakol helyére (Kereskedelmi Főiskola környékére) került. Ez lett a Bikaakol, vagy Sipos téri iskola. 1873 nyarán Obermajer új változtatásokkal állt elő. Az iskola falait magasabbra akarta rakatni, a lapos terület miatt töltést javasolt és bádog esőcsatornákat, ám a város a korábbi költségvetés keretein belül maradt. Az épületet végül 1874 őszén adták át.73

Magánéletéről nem sokat tudunk, de bizonyos, hogy érték csapások. Még 1844 elején veszítette el 6 éves Teréz nevű lányát, és a 70-es évek második felében a felesége sem élt már. Ezeknek talán szerepe volt a későbbi tragédiában. Obermajer Lajos 1879. január 2-án öngyilkosságot követett el, egyik alkotásáról, a tiszai hídról télvíz idején a jeges folyóba ölte magát. A helyi újságok tudósításai szerint ennek kiváltó oka az volt, hogy teljesen tönkrement. Pillanatnyilag ez nem igazolható, de nem is cáfolható, ám valószínű, hogy tettének elkövetésében több tényező is együttesen hatott.74 Holttestét végül Vezsenynél találták meg, és hosszabb eljárás keretében azonosították. 1879.

május 28-án a vezsenyi református temetőben helyezték nyugalomra. Nekrológjában többek között az alábbi módon méltatták érdemeit:

„Megilletődve vette minden szolnoki a szomorú hírt, mely egy — egykoron legtevékenyebb és mondhatni legelőkelőbb polgártársunknak ily módon a halálát jelzé, és jogosult is a megdöbbenés, mert Obermayer Lajos széles körben ismert nevével Szolnok város emelkedése is nagyrészben azonosnak tekinthető.

Ezen férfiú mint egyszerű ács kezdte meg Szolnokon szerény pályafutását, engedetlen szorgalma, erélye és életrevaló szakképzettsége, vállalkozási szelleme folytán, azonban csakhamar úgy mint jó építőmester hírnévre vergődött, számos jól sikerült vállalataiból pedig tekintélyes vagyont is szerzett, melyet Szolnokon általa épített két, két emeletes házba az utolsó fillérig befektetett. Az úgynevezett Magyar Király épületét azonban, már csak nagy anyagi erőfeszítéssel volt képes befejezni, és még azon sújtó körülmény is, hogy hasznos vállalatai megfogytak, és az uzsorás kamatot már többé házainak jövedelméből fedezni képes nem volt, házait és minden más vagyonát hitelezőinek volt kénytelen átengedni.

Ezen rövid életsorján jobb sorsra érdemes polgártársunknak, kinek mi szolnokiak a legnagyobb elismeréssel tartozunk, hiszen csakis Obermayer Lajos véres verejtékének gyümölcse következtében nyert Szolnok városias színezetet, és lehetőséget arra, hogy kebelében olly intézmények honosíttattak meg, mellyekből most mindnyájan anyagi hasznot élvezhetünk. ”75

A nekrológ szövege is mutatja, hogy halálában Szolnok mégis elismerte Obermajer érdemeit. Már július 7-én Szolnok illusztris polgára, idősebb Scheftsik István vezetésével ismert helyi polgárok egy csoportja beadványban fordult a város képviselő testületéhez. Ebben a felmerülő költségek fedezését vállalva kérték, hogy Obermajer építőmester és városi képviselő tetemét Vezsenyből Szolnokra hozhassák át. Miután az elhalt fia, Obermajer Sándor városi ügyész ebbe beleegyezett, a város polgármestere, Gyömörey Félix maga kérte az áthelyezés engedélyezését az alispántól. A lépést a jegyzőkönyvben azzal indokolták: „hogy boldogult Obermajer Lajos Szolnok város előrehaladása körül kiváló érdemeket szerzett magának. Nevezetesen a Magyar Királyhoz czimzett vendéglő és a törvényszéki épületünk— mellyeknek mindenike két-két emeletes — felépítése által városunknak kiépülésére kedvezőleg hatott, ennélfogva a képviselőtestület a boldogult érdemeinek elismeréséül, a városi közösség nevében elrendeli, hogy holt tetemei Szolnok városába át és haza hozassanak, és az örök nyugodalomnak itthon adassanak át. ”76 Újratemetésekor megemlítették alkotásait (Tisza-hid, Hubay ház, Magyar Király Szálloda) és „Szolnok másodikfelépítőjeként” tisztelegtek emléke előtt.77

71 A Külső-Szolnok Vármegyei Gazdasági Egylet Évkönyvei 1868., 1869., 1870. és 1871. évekről. Pest, 1872. 64.

72 SZML Szolnok, tan. jkv. 1872. júl. 10. 206. 28. sz.

73 Uo. 1873. júl. 27. 280. 65. sz., 1875. okt. 5. 452.77. sz.

74 Elgondolkodtató, hogy fia, Obermajer Sándor is meghalt ugyan ebben az évben.

75 „Jász-Nagykun-Szolnok”, 1879. jún. 8.

76 SZML Szolnok, tan. jkv. 1879. júl. 7. 68-69. 89. sz.

77 , Jász-Nagykun-Szolnok”, 1879. júl. 20.

247