Bagi Gábor et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 17. (Szolnok, 2008)
Történelem - Bagi Gábor: Kamarai ácsmesterek és leszármazottaik a XIX. századi Szolnokon
rezezését is Guldner Ferenc szolnoki mester végezte el.13 Ez a munka pedig már nemcsak szakismereteket, hanem bizonyos mértékű művészi hajlamot is igényelt. És itt meg kell állnunk. Források hiányában ugyan nagyon könnyű feltételezésekbe bocsátkozni, mindazonáltal nyilvánvalónak tűnik, hogy az ácsmestereknek, majd a többi mesterembernek — munkásságuk révén komoly szerepe volt a művészetek ismeretének, szeretetének szolnoki elterjesztésében. Remellay már 1841-ben megírta, hogy az iskolákon és a gimnáziumon kívül a városban egy rajziskola is működik, Zsohár Raimund ferences barát vezetésével, ami igen színvonalas képzést adott.14 A pesti születésű Zsohár — Lyka Károlynál Rajnáid — maga is művész volt, aki 1844-ben küldte el egy pesti kiállításra a Svájci tájkép, valamint a Diána és Jupiter átváltozása című képeit. Ő tanította a rajzolás és festés elemeire 1839—1843 között a szolnoki születésű Újházy Ferencet (1827—1921), a következő fél évszázad ismert festőjét is.15 Még inkább elgondolkodtató azonban a hiányos városi jegyzőkönyvek egy rövid bejegyzése, miszerint Szolno\f.j. Aiu -i**~**~>-. I4#?ts.y lg’'/**- äU*****^. ir/i . g, j Szolnoki tanácsi jegyzőkönyvi bejegyzése az „előkelőbb Művészek polgári egyesülete" megalakulásáról (Jász-Nagy- kun-Szolnok Megyei Levéltár, Szolnok mezőváros tanácsi jegyzőkönyve 1841) kon 1842 augusztusában megalakult az „előkelőbb Művészek” polgári egyesülete. Hogy pontosan ez az elnevezés mit takart, az pillanatnyilag bizonytalan.16 Tekintettel azonban arra, hogy ilyen jellegű egyesületekről a reformkori Magyarországon csak a legnagyobb városokban tudunk, vitathatatlanul igen korai igények megjelenését jelzi. Nyilvánvaló mindezek figyelembe vételével kell tehát vizsgálnunk az említett személyek életútját és szerepüket a jó hatvan év múlva megalakuló művésztelep előtörténetében. I. Homályossy-Tunkel Ferenc Szolnok történetének legjelentősebb ácsmester-vállalkozója egyértelműen Tünkéi Ferenc (1769 körül—1840 körül) volt. Őt kezdetben Tunkl, Tunkli, Dunkel néven is emlegették, utóbb — nemesítését követően — azonban új neve folytán már egyértelműen behatárolható. Származása viszont nem egyértelmű, mivel egy Dunkli Lőrinc nevű személyt már 1752-ben említettek Szolnokon, aki ácsmesterként 1755-ben 200 forintért a gyöngyösi katolikus templom tornyát felépítette.17 1755-ben Tunkl Kristóf házassági tanú, majd egy harmadik Tünkéi is ismert 1775- ből. Bonyolítja a helyzetet, hogy a születési anyakönyvekben a neve máig nem került elő. Annyi mindazonáltal bizonyos, hogy hősünk 1792 táján tűnt fel Szolnokon mint ácsmester és malomtulajdonos,18 és hogy rokonságának szálai egyértelműen a Felvidék nyugati felére vezetnek. Tünkéi első munkáit a XVIII. század utolsó évtizedében kapta, és igen gyorsan elismert, állandóan keresett iparosmester lett. Ennek is köszönhette, hogy Homályossy- Tunkel néven 1817. március 17-én nemesi levelet nyert és egyben adományt is a Nyitra megyei Patak vagy Ponyok helységben a rokonaitól, Potocky Jánostól és Antaltól vett kuriális birtokra.19 Elgondolkodtató viszont, hogy a nemességszerzők felsorolásakor Tünkéi Ferenc szolnoki sótámokként szerepelt, s mellette nejétől, Véber Borbálától született József, Ferenc, Károly-Mihály-János, Borbála-Anna-Katalin, Anna-Margit, valamint Alojsia-Manyi- ka-Rozália nevű gyermekeit említették még. Új nemesi címerében növekvő vörös pajzsalakon zöld mező volt, felette jobbról arany csillagtól, balról ezüst félholdtól övezett oroszlán karddal, a hegyén levágott török fővel. A címertakarók mindkét részen arany-vörös színűek voltak.20 Tünkéi a nemesi levél és birtok ellenére is Szolnokon maradt, és eredeti foglalkozását soha nem adta fel. 1835 tavaszán Ferenc nevű, nagykorúvá vált fiát a szolnoki tanács előtt elégítette ki öröksége már aktuális részéből. Az ifjú Homályossy megkapott egy szolnoki házat 2.000 váltóforint (?) értékben, továbbá 2.000 váltóforint készpénzt, amiből azonban apja levonta az 1828-ban már átadott 600 forintot. Emellett megkapta a Liptó megyei Patak (Potok) jövedelmét, bár ez inkább csak az arányosan reá eső rész lehetett.21 (1826-ban az ifjú Ferencet bihari és liptói birtokosként is említették, alighanem apai szerzeményekről volt szó.22) Máig sem ismert, hogy Homályossy első feleségét mikor veszítette el. Annyi bizonyos, hogy 1851-ben özvegyeként Mesányi Zsuzsanna szerepel. Ekkor az örökösök még mindig a már tíz esztendeje elhalt Ferenc egyes kintlévőségei miatt pereskedtek.23 Tünkéi gyermekei közül egyesek a nemesi életformát 13 Lásd a békéscsabai evangélikus egyházközség internetes honlapját: www.bckcscsaba.luthcran.hu/nagytcmplom.html 14 „Athenaeum”, 1841.25. sz. 388. 15 LYKA Károly 1981. 122., 240. Köszönöm Gulyás Katalin kolléganőmnek, hogy erre az adatra felhívta a figyelmemet. 16 SZML Szolnok tan. jkv. 1842. aug. 24. 491. 387. sz. 17 DERCSÉNYI Dezső—VOIT Pál 1969. III. köt. 159. 18 Az ácsmesterség és a malombirtoklás egymást szinte kölcsönösen feltételezte. 1803. május 2-án Tünkéi Ferenc tiszai vízimalma teljesen leégett, s minden ott tárolt vagyona ott veszett. SZML Szolnok, tan. jkv. 1803. máj. 7. 263. 1318. sz. 19 Elgondolkodtató viszont, hogy SZLUHA Márton Nyitra megyei nemesekkel kapcsolatban a közelmúltban megjelent két kötetes munkája nem említi a családot. 20 OROSZ Ernő 1906. 117. 21 SZML Szolnok, tan. jkv. 1835. ápr. 22.465. 194. sz. 22 Uo. 1826. márc. 29. 268. 86. sz. 23 Uo. 1850. máj. 13.50. 148. sz. 241
