Bagi Gábor et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 17. (Szolnok, 2008)
Történelem - Bathó Edit: „Itt született és innen indult irdatlan utakra…” Déryné kultusza Jászberényben
Déryné emlékplakett (Máté György szobrászművész alkotása) ért, már el is temették. Szomorúan írta visszaemlékezéseiben: „Szegény lelkem, jó anyám! Várt reám, mint fájhatott a szíve, midőn hívására meg nem jelentem... Fájó szívvel gondoltam végperceire, hogyan várt, hogyan szerette volna utolsó áldását reám adni, de én nem mentem hívó szavára, s ő meghalt anélkül, hogy én őt többé láttam volna, s áldását reám adta volna. Béke porairal”'1 Az anya halálát követően a Schekenbach család maradék kis vagyona eladásra került, és abból fedezték a temetés költségeit. Déryné ekkor magához vette Johanna húgát, akit lelkiismeretesen nevelt, s akivel az élete végéig jó kapcsolatot tartott fenn. Déryné visszaemlékezéseiben gyakran ír húgáról, de féltestvéreiről csak a gyermekkori élmények kapcsán esik szó, később egyáltalán nem említi őket. Nem tudjuk, mi lett velük, s tartotta-e velük a kapcsolatot? A leírásából annyi kiderül, hogy az öt fiú közül az egyik, Mihály, Budán végzett orvosi tanulmányokat, a többi testvéréről azonban semmilyen információt nem közölt. Ugyanígy nem írt gyermekeiről sem, akik gróf Csáky Tivadarral, a kassai színház intendánsával folytatott kapcsolatából születtek. 1829-ben egy fiúnak, 1831-ben pedig egy leánynak adott életet, akiket édesanyjuk leánykori neve helyett — valószínűleg félrehallás miatt — Senpák néven anyakönyveztek, majd ezt követően azonnal dajka- ságba adtak, s csak felnőttkorukban értesültek valódi származásukról. Unokái elbeszélése szerint Déryné soha nem találkozott gyermekeivel, de nagykorúságukig fizette utánuk a tartásdíjat.17 18 Déryné 39 évig volt a magyar színjátszás első énekesnője és a vándorszínészet tündöklő csillaga. 1837. augusztus 22-én ott volt a várva várt Pesti Magyar Színház (amelyet csak 1840 után neveztek Nemzeti Színháznak) ünnepélyes megnyitásán. A díszelőadáson Vörösmarty Mihálytól az Árpád ébredése című darabot adták elő, amelyben Déryné az első hölgy szerepét játszotta. Ezt követően még szerepelhetett néhány darabban, de a közönség és a kritikák már régimódinak, elavultnak tartották játékát. 1838-ban felmondott a Pesti Magyar Színháznak, és újból útnak indult. Éveken átjárta az országot, és szerepelt azokban a városokban, ahol még régi fényében tündökölhetett. 1847-ben, ötvennégy éves korában férje hívására otthagyta a színpadot és Diósgyőrbe utazott, ahol élete hátralévő éveinek zömét töltötte. Ebben a visszavonult- ságban élte át az 1848-49-es szabadságharc viharát is. Nagyon keveset tudunk erről az időszakáról, de azt említi leveleiben, hogy két alkalommal is megmentette egykori pályatársának, Szerdahelyi Kálmánnak a fiát. 1862-ben, férje halála után feladta diósgyőri gazdaságát, és Miskolcra költözött húgához, Johannához, Kilényi Dávid özvegyéhez.19 Élete hátralévő néhány éve nagy szegénységben és nélkülözésben telt el. Pályatársai már nem éltek, a fiatalabb színészgeneráció pedig teljesen megfeledkezett róla. Csupán a kor ünnepelt színésznője, Prielle Kornélia, keresztfia, Egressy Gábor és Egerváry Potemkin Ödön drámaíró tartotta vele a kapcsolatot. Déryné Széppataki Róza 1872. szeptember 29-én 79 éves korában csendben, örökre elaludt. A miskolci Szent Anna temetőben, a szegények temetőjében helyezték örök nyugalomra, virágok, koszorúk és kísérők nélkül. A szülőváros és Déryné emléke A Déryné halálát követő évben szülővárosának vezetése gyűjtést indított Széppataki Róza nyughelyének áthelyezésére. A városi tanács 1873. márciusi ülésén ifj. Bathó János számolt be a gyűjtés eredményéről. A képviselők ügyre vonatkozó határozatát a jegyzőkönyv a következőképpen rögzítette: „A tanács átérezve azt, hogy a nemzetnek a dal és a színművészet terén mily kevés számú jelesei s a mostoha viszonyok és szűkkeblű pártfogoltatások miatt mily kevés harcosai vannak — fontolóra véve — miszerint néhai Scheckenpach Róza a híres dal- és szín- művésznő mint városunk szülöttének emléke tőlünk többszörös megtiszteltetést érdemel, belátva az nevezett hamvainak a miskolci szegények temetője félreeső helyéről a temető díszesebb helyére áthelyeztetése tettemes költségekkel jár, az aláírásokat saját kebelében a tanács ez úttal 20 frt.-tal kezdi meg, a lakosság részéről összegyűlt 53 frt. 90 krc.-al együtt Egerváry Ödön a Tud. Akadémia tisztviselőjének megküldi." A sírhely áthelyezésére azonban nem került sor.20 1888. március 1-jén tartott tanácsi ülésen Pethes Pál képviselő indítványozta, hogy Déryné egykori szülőházát emléktáblával jelöljék meg. A szervezési munkák végzésére ötfős bizottságot (Sismis József, Bathó Endre, Pethes 17 Déryné naplója 1952. 153. 19 Nagy magyar színészek 1957. 53-—54.; KARCSAI KULCSÁR 18 CENNER Mihály 1993. 181—182. István 1978.151—152. 20 SUGÁRNÉ KONCSEK Aranka 1992. 7—8. (kézirat) 227
