Bagi Gábor et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 17. (Szolnok, 2008)
Történelem - Zsolnay László: Körmenetek, kegyes társulatok, búcsújárás a XVIII. századi Jászságban
hogy az egyház által hivatalosan biztosított kultusz mellett saját vallásosságukat intenzívebbé tegyék a mindennapokban. A megye területén alig találunk máshol kegyes társulatokat, a XVIII. század a katolikus vallásosság helyreállítását jelenti a Jászságon kívül, az ott élő jobbágyoknak ilyen egyéni kezdeményezései még nem lehettek. Nem találunk olyan jász települést, ahol legalább két testvérület ne lenne, s azok ne szerveznék a búcsújárásokat. Mint ahogy a kis Jásztelken is két kegyes társaságot említ a Canonica Visitatio 1746-ban: a Szűz Mária és a Szent Kereszt konfratemitásokat, akiknek vezetésével és zászlai alatt minden bizonnyal évről-évre megindult a nép Szent Jakab napján Jászjákóhalmára, Sarlós Boldogasszonykor Jászladányba, Kisboldogasszonykor Jászapátiba, Szent Mihály napján Alattyánba. Amint látható, templomaik védőszentjének napján felkeresték a közeli településeket, s nem volt az sem minden esetben fontos, hogy az jász település legyen. Mint ahogy a jásztelkiek is elzarándokoltak Alattyánba. A jászok öntudatos nép, tudták és büszkék voltak arra, hogy jogállásuk megkülönböztette őket a környéktől, hogy soha nem voltak jobbágyok, hogy privilégiumaikat maguk vívták ki és tartották meg. S minden bizonnyal büszkék voltak templomaikra s vallásukra is, melynek külsőségei, melyet ők teremtettek meg, ugyanolyan fontosak voltak számukra, mint az, amit sugároztak mindenkinek, legyen az helybéli vagy csak egy átutazó. IRODALOM FÁY Zoltán 1999. Ferencesek Gyöngyösön. Budapest. KISS József 1996. Jászárokszállás és barokk temploma a 18. században. Jász- árokszállás. LIPPAY Lajos 1893. Jász-Alsó-Szt.-György nagyközség történeti vázlata és templomának századik évfordulója. Jászberény. LUKÁCSI Lászlóné—LUKÁCSI László—RUSVAY Lajos é n. Jászalsószentgyörgy krónikája. Szolnok. MOLNÁR Antal 2005. Mezőváros és katolicizmus. Budapest. SOÓS Imre 1985. Az Egri egyházmegyei plébániák történetének áttekintése. Budapest. SZABÓ László 1982. Jászság. Budapest. SZÁNTÓ Konrád 1974. A jászberényi ferences templom története. Budapest. LÁSZLÓ ZSOLNAY PROZESSIONEN, FROMME GESELLSCHAFTEN, KIRCHGANG IM JAZYGIEN VOM 18. JAHRHUNDERT Bei der Bewahrung des kirchlichen Kultes und der Kirchgänge spielten die Laienkirchgangleiter, heilige Leute, die auf die Gemeinschaft eine starke Wirkung ausübten, im ganzen Jazygien eine große Rolle. Sándor Bálint bringt es mit dem Weiterleben der Arbeit der mittelalterlichen Lizentiaten, Halbpriester in Zusammenhang, er betrachtet sie als spätere Nachfolger dieser. Auf dem von Türken besetzten Gebiet Jazygiens — woher die Priesterschaft weggeflohen war und wo manchmal höchstens wandernde Franziskaner erschienen waren —, bewahrten solche Leute den Kult. Daneben muss man aber auch auf die neuren Forschungsergebnisse über die Lage des katholischen Geisteslebens aufmerksam sein. Für die zweite Hälfte des 17. Jahrhunderts kennen wir schon mehr als fünfzig Gemeinden auf dem Gebiet des Erlauer Bistums zur Türkenzeit, die von katholischen Priestern oder Lizentiaten versehen worden sind. In den Matrikeln von Gyöngyös und Jászberény können wir neben den zahlreichen katholischen Priestern der Diözese von Vác unter Anderem über die Ortsgeistlichen in Jászapáti, Jászalsószentgyörgy, Jászfelsőszentgyörgy, Jász- fényszaru, Jászjákóhalma lesen. Unter den Mitgliedern der Sankt-Anton-Gesellschaft von Gyöngyös werden auch die Ortsgeistlichen aus Jászalsószentgyörgy, Jászárokszállás und Jászberény erwähnt. Diese Angaben bedeuten nicht weniger, als dass sich die Sicherung des Nachwuchses der weltlichen Priesterschaft und die Rekonstruktion des 210
