Bagi Gábor et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 17. (Szolnok, 2008)

Írások az ünnepeltről és az ünnepelttől - Szabó László: Szabó István muzeológusi munkássága

társi gárdája kevésnek bizonyult. Szükségessé vált néhány helytörténeti kutatón túl a múzeumi munkatársak bevonása is. Az elkészült tervezetet azonban a múzeumi munkatársak nem tartották kielégítőnek, és csak úgy voltak hajlandók a munkába bekapcsolódni, ha az ő szempontjaik is érvényesülhetnek. Hosszas huzavona után, miközben a levéltár élére is új igazgató került, és a levéltár munkatársi gárdája is gyarapodott, Botka János levéltáros, Szabó László és Szabó István muzeológusokkal együtt kidolgozta az új kötet tervezetét, amit — sok kényszerű kompromisszum árán — végül elfogadtak.

A munka két kötetben, csaknem tíz év különbséggel jelent meg. Többször változott a munkatársi gárda, s a szerkesztőbizottság is (Adatok Szolnok megye történetéből

I—II. Szolnok, 1980—1989. Szerk.: Tóth Tibor—Botka János). A két kötet 79 település adatait tartalmazza 1960-ig elhozott adatsorokkal. A legtöbb település szerzőjeként több kutató is szerepel. Szabó István 34 települést jegyez. Meg kell azonban említenünk, hogy a múzeum Községi Adattárának Szabó István gondozta anyagát a kötet valamennyi szerzője használta. A kutatás során a vizsgált települések adattári anyaga is természetszerűen gyarapodott.

Az egyes községekre vonatkozó anyagot a szerzők 10 pontban foglalták össze: — l.A település adatai 1960-ban.

— 2. A település neve, névalakok, névváltozatok. —

3. Régészeti, néprajzi jellemzés. — 4. Népesedési adatok (a XVI. század közepétől). — 5. Politikai, történeti adatok.

— 6. Tulajdonviszonyok, társadalmi rétegződés. —

7. Mezőgazdaság. — 8. Ipar, kereskedelem. — 9. Művelődés. — 10. Egészségügyi és szociális viszonyok. A munkába politikailag igen erősen beleszóltak. Már a benyújtott tervezetből kihúzták olyan adatsorok összeállítását, mint a felekezeti megoszlás alakulása, az I. és II. világháború hősi halottainak névsora, az elhurcolt zsidók száma, neve. De az elkészült kéziratot is igen-igen megszűrték. Fontos adatokat húztak ki belőle, mások — főleg munkásmozgalommal kapcsolatos adatok — bevételére meg köteleztek, noha igencsak kétséges volt megbízhatóságuk. Mindezek ellenére a kötetek ma is használhatók, s többségüket úgy írták meg, hogy alapul szolgálhassanak további elmélyült helytörténeti kutatásoknak. Szinte bármely irányban bővíthetők legyenek vagy akár egy kismonográfia (szak- dolgozat) alapját vessék meg. A figyelmes olvasó a legtöbb írásban észreveheti, hogy összefüggésekre, további kutatási lehetőségre gyakran történik utalás. Ez ajánlás másoknak, a figyelem felhívása lehetséges kutatási irányokra. Sajnos nem sokan élnek vele. A kétkötetes munka természetesen leginkább az oktatás, közművelődés céljait szolgálhatja igényes, felkészült pedagógus kezében.4

Szabó István azonban élt azzal a lehetőséggel, hogy néhány településen továbbdolgozzék, és önállóan vagy valamely tanulmánykötet, monografikus igényű vállalkozás

8. kép. Tallinn főterén 1971-ben

számára a község történetét megírja. Az idegenforgalmi hivatal megbízásából megírta Szolnok (Szabó Lászlóval), majd Jászberény útikalauzát. Tiszaörs, Abádszalók, Rá- kóczifalva, Cibakháza, Besenyszög is kibővítve, a tanulmányt befogadó kötet igényeihez igazodva látott napvilágot. S nem tévedek akkor, amidőn az itt kialakított elvek, megközelítés érvényesítését látom Szabadszállásról, Kecelről, Mozsgóról, Nagykőrösről írott munkáiban újra megjelenni, még akkor is, ha hangsúlyozottan egy meghatározott, pontosan körvonalazott téma kifejtése ezen munkák elsődleges célja. Itt érződik az, ha a megyén kívülre, azaz „idegen földre” lép, szükségesnek tartja bármely téma megírásához legalább azt a szintű történeti hátteret megteremteni, ami a megye községeinél e munkák elvégzése után már természetes.5

A Községi Adattárszerü munka Szabó Istvánnál úgymond kedvelt, sajátosan értelmezett, önálló műfajjá alakult. Az egyes munkaközösségekben ő volt az, aki összegyűjtötte, s ezzel megalapozta a különböző célú kutatásokat. A már említett megyebeli települések történeti vázlatai is ezt a célt szolgálták, de mindig túllépve az adattári jellegen. Ahogyan a levéltári kiadványban, a később összeállított adattárakban sem puszta adatsorok vannak, minden ilyen céllal összeállított gyűjteményében is rámutat a történeti összefüggésekre, sajátos tendenciákra, továbbkutatási lehetőségekre. Ha nem puszta adattárként és mechanikusan használnák a kutatók, diákok ezeket a kézikönyveket, felfedezhetnék, hogy milyen gazdag forrásai, kiindulópontjai, irányt szabó ösvényei ezek a további elmélyült kutatásoknak.

Szinte pazarlóan szórja szét ötleteit, kínálja fel felismeréseit. Legszebb példája ennek a Szolnoki Galériában rendezett „Ezer év a Tisza mentén” című katalógusban közölt

4 A munka eredetileg kiegészült volna néhány, a településre vonatkozó, különböző korú és témájú forrás közlésével, a településhez kötődő jeles személyek, családok rövid életrajzával, értékelésével, s igényesebb nyomdai kivitel esetén megfelelő illusztrációs anyaggal (pl. térképek, fotók, metszetek, festmények, rajzok). Az irodalom azért szerepel minden községnél (látszólag felesleges átfedésekkel), mert településenként különnyomat készült volna. A

prototípust Szabó Ferenc el is készítette Öcsödről. SZABÓ

Ferenc: Öcsöd története dokumentumokban 1715—1960. Szolnok, 1987. Szolnok Megyei Levéltári Füzetek 10. Szerk.: BOTKA János.

5 Megjegyezzük, hogy adatszerűén feltétlenül nem jelenik meg ez a történeti háttér, de bizonyos jelekből arra lehet következtetni, hogy mindenképpen megvan. Persze, mint némelyiknek szerzőtársa, nem jelekből olvasok, hanem biztosan tudom.

19