Bagi Gábor et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 17. (Szolnok, 2008)

Történelem - Botka János–Botka János Hunor: Mezőtúr régi–új jelképei I.

szabad használatát, a szabad kereskedelem és az évi 3 vásártartás gyakorlatát, hanem a mintegy 1.000 főt számláló település jogait tovább is bővítette. Saját akaratukból választhatták meg a szenátus 12 tagját, a város főbíráját, aki korlátozott jogkörön belül intézkedhetett és ítélkezhetett. A másodbíró feladata a pénzügyek intézése volt. A tanács osztotta fel a polgárok között a közterheket, vetette ki és hajtotta be az adót — amit általában egy összegben róttak le. A kapott kedvezmények alapján a város lakói mentesek voltak a nem nemesek egyházi, valamint világi bíráinak hatósága alól, és peres ügyekben felettük első fokon saját választott bíráik ítélkeztek; jogorvoslatért nagyobb súlyú ügyekben a Királyi Kúriához folyamodhattak.29 Az ország zavaros viszonyai között azonban a város lehetőségei is változnak, s majd gyengülnek. Földesúri túlkapások is sokszor előfordulnak.

Tudunk túri bírákról, elöljárókról 1475 és 1487-ből is. Az utóbbi évben datált levélen — amelyet „a thúri bíró küldött uruknak, Kállay Jánosnak” — már fekete viaszba nyomott, de kivehetetlen formájú PECSÉT is fellelhető. Az újabb túri templom felszentelésének évéből (1495) is fennmaradt egy pecsét töredékeit is őrző, hiteles városi levél. Az 1497. augusztus 2-án Túron kelt oklevelet ugyancsak „Nemzetes Kállay János” részére küldte „ teljes tisztelettel és hódolattal... Thwr és az Universitás.” (A pecsétrész kiszakadt.) 1499-ből II. Ulászló király azon parancsáról értesülhetünk, amelyben Thwr mezőváros tanácsának meghagyta, hogy a nemesek közötti perekbe „ne ártsák magukat”.30 Az 1500. évi igen különösnek mondható Túr történetében, hiszen a város fejlődésére is egyértelműen utaló Nagytúr [Naghthur] elnevezés ekkortól fordul elő a forrásokban. Az 1500. november 9-én írt levél is NAGH'THWR OPPIDUM bírái, polgárai és a jobbágyok közössége nevében tájékoztatja az adózás helyzetéről Kállay foldesurat. A levelet pecsétjükkel hitelesítették, de a nyomat ábrája ezúttal sem kivehető. Sajnos, ugyanez a helyzet a Thwr városa által 1502. szeptember 9-én megpecsételt oklevéllel kapcsolatban is, amelyen azonban 3 külön pecsétnyom, pecsétrészlet is megtalálható.31 Mi ezeket a nyomatokat még nem láthattuk, de a Benedek Gyula által már közölt fénymásolatra figyelemmel — véleményünk szerint — egy speciális vizsgálat s a későbbi, az 1546-ból származó pecsétábrával történő összevetés talán olyan eredménnyel járhatna, amely Mezőtúr eddigi legrégibb jelképrészletét tárná elénk.

Egyebek mellett értékes egyháztörténeti dokumentumnak tartjuk Derencsényi György 1521. szeptember 4-i vég- rendelkezését, amelyet a török háborúba indulása előtt foglaltatott írásba a nagytúri plébános előtt [coram hono- ribili Gregorio Plebano de Naghthur vocato]. Ebben meghagyja az örökösöknek, hogy mihelyst elkészül a Nagy túr mezővárosban alapított LÁSZLÓ KIRÁLY EGYHÁZ, kötelesek készíttetni az egyház részére egy orgonát, s arra

29 GYÁRFÁS István 1885. 667., BODOKI FODOR Zoltán— BODOKI FODOR Zsigmond 1978. 8—9.; Vő. BENEDEK Gyula 2000.76—77. (!)

30 BENEDEK Gyula 2000. 100—101., 122—126., 130—131.

31 BENEDEK Gyula 2000. 154—155.

100 forintot adni. A Nagytúron alapított Szent Szűz MÁRIA EGYHÁZNAK pedig egy feldíszített vörös miseruhát hagyományoz, külön díszekkel. A Mária Egyházra hagyja örökül allódiuma valamennyi jószágát is, ökröket, juhokat és más javakat. Katalin leányának egy arany kupát szánt adni, megjegyezve azt is, hogy ezt a kelyhet Werbőczy István nevében is adományozza, s amelyet „ népiesen virágosnak” neveztek el. Katalinra hagyott még egy díszes ezüst csigatartót. A nagytúri plébános (Gergely) részére 12 forint átadásáról végrendelkezett. Hitvesét [Ágota úrnőt] arra kérte, hogy a fiukra és leányokra is gondolva, más férfit ne válasszon.32

Itt említjük meg, hogy a váci egyházmegyéhez tartozó Túr KÖZÉPKORI TEMPLOMÁT Árpád-házi SZENT ERZSÉBET (1207—1231) tiszteletére szentelték fel, akinek — a hagyomány szerint — a kosarában rózsákká változott a szegényeknek szánt kenyér. A város által választott plébánosok közül viszont csupán Domonkos pap nevét ismerjük, azt is csak 1419-ből. A változó viszonyok ellenére — köztük Túr alsó és felső megosztottságára — az egyházi befolyás további érvényesülésének lehetünk tanúi, hiszen 1495-ben új templom felszentelésére kerülhetett sor. Ez lett/lehetett a Szent Szűz Mária templom. (Már akkoriban is ismert volt számos olyan műalkotás, festmény, amelyeken Mária fehér liliomokat tart a kezében.) 1521-ben — miként a fenti forrás említi — a László király egyház létrehozása volt folyamatban. (Tudjuk, Nagy Lajos Szent Lászlót tekintette példaképének.) Fontos adat, hogy 1508-ban a váci egyházmegyében (Déva- ványán) szolgálatot teljesítő személyek között ott találjuk a Berettyó mellékéről származó „Nagythuri Ambrus tudós papot” , s hogy 1534-ben a város plébánosa egy György nevű atya volt. Fontos ismeret számunkra az is, hogy a városban a XV-XVI. században már folyt ún. PLÉBÁNIAI OKTA TÁS. Erre mutat, hogy 1540 körül a túriak közül hat személy a bécsi és a krakkói egyetemeknek volt hallgatója.33

Ebben az időben azonban (1541) már Mohács után vagyunk, amikor az ország nyugat-magyarországi részén I. Ferdinánd, a Tiszántúlon és Erdélyben János Zsigmond, a Duna mentén és a Duna—Tisza-közén pedig a török uralkodott. A hódító Szulejmánnak nem nagy erőfeszítésébe került, hogy meghatározó erőként — mintegy beékelődve — kardcsapás nélkül birtokába vegye Buda várát. Pár év alatt a budai pasa ki is bővítette hódoltsági területét a Duna és a Tisza mellékén minden irányban. A törökök terjeszkedő terveit akadályozta azonban Magyarország és Erdély Ferdinánd kezében való egyesítése (1551). A magyar erődvonal fontos része volt Gyula, a kamarai város megerősített vára. Ez azonban Temesvár, Lippa, Szeged elvesztése után közvetlen veszélybe került. A török erők viszont Szolnok bevételét tartották fontosabbnak, ami után a Veszprémet és Drégelyt elfoglaló seregekkel egyesülve

32 BENEDEK Gyula 2000.188—189. — Derencsényi György édesapja [Imre] 1493-ban esett el Ubdinál a török elleni harcban.

33 CHOBOT Ferenc 1915.1.328—329., 11.857.; BODOKI FODOR Zoltán—BODOKI FODOR Zsigmond 1978. 10—11.; BENEDEK Gyula 2000. 36—37., 122—123.; TÓTH Dezső 1942.1. 6., 13—14.

174