Bagi Gábor et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 17. (Szolnok, 2008)
Történelem - Szabó G. László: A Sarmaticvs győzelmi cognomen szerepe Marcus Aurelius és Commodus propagandájában
Szarmata foglyok ábrázolása Commodus érméjén (RIC M. Aurelius 1573) Forrás: http://www.wildwinds.eom/coins/ric/marcus_aurelius/t.html (letöltve: 2008 április) ARMENIACVS MEDICVS PARTHICVS MAXIMVS- szal együtt, addig itt már ezeket nem tüntetik fel. 169-ben, mikor Verus halála után Marcus letette ezeket a neveket, azok a feliratos anyagból is kikerültek. A feliratok nagy többségén csak a GERMANICVS SARMATICVS-t használja.9 Ezek letétele azonban már nem jelenik meg a feliratos anyagban. Az érmekről 177 után eltűnik a GERMANICVS és a SARMATICVS cognomen, a feliratos anyagban azonban megmarad. Ez veti fel azt a problémát, hogy vajon Marcus Aurelius ezeket a cognomeneket is letette-e vagy nem. Mint már említettem, ezeket a titulusokat Avi- dius Cassius felkelése miatt és a szarmata-jazygok felett aratott győzelme okán vehette fel. Cassius bukása után nyilvánvalóan nem volt többé szüksége ezen cognomenek propagandájára, ráadásul újra fel kellett vennie 177-ben a harcot mind a markomannokkal, mind a szarmatákkal. Az Expeditio Germanica Secunda 177-ben kezdődött, és majd csak Commodus zárta le 180-ban. Marcus Aurelius ezen hadjárat közben halt meg. Ha alapul vesszük a császár História Augustában ábrázolt jellemét, akkor lehetséges, hogy letette ezeket a cognomeneket az újabb hadjárat megkezdése előtt. Hiszen ha újra fel kellett vennie a harcot a markomannokkal és a szarmatákkal, nyilvánvalóan nem volt a győzelme teljes felettük, ami a győzelmi cognomen elvileg alapvető feltétele lett volna. Lehetséges az is, hogy ezeket a cognomeneket Marcus Aurelius nem tette le, csupán nem használta fel azokat többé a propagandájában. Az érmék, méretükből adódóan csak kevés információ közlésére alkalmasak. Ezért mindig a császár közvetlen és legújabb törekvéseit jelenítik meg. Ráadásul az éremverés volt az a terület, amire a császárnak a legnagyobb befolyása volt. Az érmék sűrű kiadása és közkézen forgása lehetővé tette, méretük pedig szükségszerűvé, hogy a legfrissebb propagandisztikus tartalmat adja nekik. A GERMANICVS és a SARMATICVS cognomen tehát megmaradt a császári titulatúrában, csak kikerült a közvetlenül propagálandó tartalmak közül. Azonkívül elég furcsán nézett volna ki, ha a germánok és a szarmaták ellen éppen hadat viselő császár az érmeken magát mint azok meghódítóját hirdeti. Mindezek ellenére a császári propaganda részletes vizsgálatához a feliratos anyag nem megfelelő, hiszen a nem aktuális tartalmak továbbra is érvényben maradtak. A propaganda részletes vizsgálatához az érmék nyújthatják a legrészletesebb forrást. A SARMATICVS cognomen 175 és 177 között jelenik meg Marcus Aurelius valamint Commodus veretein, az előlapi körirat részeként. Öt különböző köriratot ismerünk: 1. M ANTONINIVS AVG GERM SARM 2. M ANTONINVS AVG GERM SARM TR P XXX 3. M ANTONINVS AVG GERM SARM TR P XXX PP 4. M ANTONINVS AVG GERM SARMATICVS 5. M AUREL ANTONINVS AUG GERM SARM10 Ezeken az előlapokon természetesen mindig a császár portréja látható. A propaganda elemeit a hátlapi ábrázolások adják. A hátlapi ábrázolások három csoportra oszthatók Marcus Aurelius érméin. Az első csoporthoz azok az érmék tartoznak, amelyek nyilvánvalóan a császár szarmaták felett aratott győzelmét hirdetik. Ezen csoport hátlapi ábrázolásai megegyeznek abban, hogy mindegyiken a DE SARM illetve a DE SÁR felirat található a hátlap alsó részén, körben a szokásos tribunusi évek, imperatori accla- matiok, consulságok, és némely esetben a P(ater) P(atriae) felirat található. Ezeket kivétel nélkül 175 decembere és 177 ősze között verték, azaz Avidius Cassius felkelésének 9 AE 1961,00318 10 RIC M. Aurelius 126
