H. Bathó Edit – Gecse Annabella – Horváth László – Kaposvári Gyöngyi szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 16. (2007)

Bodnár Zsuzsanna: Kígyó, kakas, ló

BODNÁR ZSUZSANNA KIGYO, KAKAS, LO... Állatábrázolás Szabolcs-Szatmár-Bereg megye népéletében egy időszaki kiállítás tükrében Több mint tíz éve, hogy 1995 márciusában a tiszafüredi Kiss Pál Múzeum szervezésében Állatábrázolás a magyar néphagyományban címmel néprajzi konferenciát rendeztek, amelyhez időszaki kiállítás is kapcsolódott. A konferencián részt vett többek között: Fügedi Márta, K. Csilléry Klára, Erdész Sándor. E tárgyban Gulyás Éva munkásságát kell kiemelnünk, aki előadásában és tanulmányában a Szent György napi hiedelmek egyik csoportjával, az állatvilághoz, ezen belül a hüllőkhöz kapcsolódó archaikus képzetekkel foglalkozott. Az én érdeklődésemet is felkeltette, hogy az állatábrázolás hogyan jelenik meg Szabolcs-Szatmár-Bereg megye népéletében. Tanulmányoztam a szakirodalmat, majd megyénk múzeumainak néprajzi anyagát vizsgáltam meg, keresve a néphagyományban: szokásokban, bútorokon, kerámiákon, hímzéseken és szőtteseken, használati és dísztárgyakon megjelenített állatmotívumokat. Kutattam a fellelhető hasonlóságokat és különbözőségeket. Már a megye múzeumaiból összegyűjtött tárgyak látványa bizonyította az első fontos megállapítást: megyénk népművészetében, népéletében a figurális ábrázolások kisebbségben vannak a virágos ornamentikához képest. Viszont a díszítményekén előforduló állatalakok sokfélék, változatosak, és szoros kompozíciós egységet alkotnak a növényi ornamentikával, amelynek rendjébe szervesen be tudnak illeszkedni. A paraszti tárgykultúra díszítményeiben az állatmotívumok, állatábrázolások sajátos helyet foglalnak el, bizonyítva a parasztember élővilág- és természetközelségét. A kiállítás forgatókönyvének írása idején kaptam a felkérést, hogy a Gulyás Éva hatvanadik születésnapjára készülő kötetbe írjak egy tanulmányt. Ekkor döntöttem úgy, hogy az elkészült kiállítást bemutató cikkel fejezem ki hálámat és gratulációmat. A konferencia egy másik előadója Dr. Erdész Sándor, a Sóstói Múzeumfalu alapító igazgatója sokkal szomorúbb aktualitást adott az emlékezésnek. Akkor A sárkány alakja a magyar néphagyományban címmel tartott előadást. Idén ő is Szent Györgyként harcolt a „halál sárkánya" ellen. Sajnos, a kiállítás megnyitójának időpontja — 2006. augusztus 4. — éppen egybeesett volt igazgatónk temetésének napjával. A Sóstói Múzeumfalu időszaki kiállításainak sorában ezen az éven a megye múzeumaiban fellelhető, állatalakokat megformáló vagy díszítésű néprajzi tárgyakat tekinthették meg az érdeklődő látogatók. A múzeum jármi kisnemesi lakóházában megrendezett kiállításában a népművészeti ágak és állattípusok megjelenési formáit mutattuk be, amely a népi kultúra egészét felölelte. Az épületben berendezett kiállítás a ház alaprajzi tagolódásának megfelelően a nagyszobára, illetve a pitvarra, konyhára tagolódott, a kisszobában pedig helyet kapott az Éjszaka a kamrában... Vadfogó csapdák című kamarakiállítás. A mézeskalácsos, cukorkás, viaszöntő mesterség fontos szerepet töltött be a paraszti társadalomban. Az épületbe belépve, a konyhában mutattuk be a faragott mézeskalácsformákat (ütőfákat). Ezek között a leggyakoribb forma a ló és a lovas huszár volt, de helyet kapott mellettük a madár alakja (páva, galamb, kakas, petélő kakas és tyúk), mint a hatalom és uralkodás jelképe, a szarvas és az oroszlán mintája, ami a hatalmat, a halforma, ami a termékenységet képviseli, illetve feltűnt a sellő és a majom sablonja is. A kiállításban nem csak az ütőfákat mutattuk be, hanem azokat a mézeskalácsokat is, amelyeket velük készíttettünk. A mézeskalácsosság látványosabb formája a cukros tésztából készített, úgynevezett ejzolt kalács. Ezeket a fém szaggatókkal együtt mutattuk be. Az ejzolt tésztából készült ló, lovas huszár kis- és nagyméretű formái a kiállításlátogatók kedvenc darabjai közé tartoztak. A mézeskalácsok nemcsak tetszetősek, formájuk gyakran szimbolikus jelentést is hordozott. A szimbólumok pedig az élet alapvető tényezőivel, az időjárással, termékenységgel, valamint az ősi, alapvető foglalkozási ágakkal, a vadászattal, földműveléssel, állattenyésztéssel állnak kapcsolatban.

2 A mézeskalácsos mesterség jellegzetes vásározó iparág volt, melynek mesteremberei ismerték közönségüket, sőt azok kívánságait is. E tényezőnek kell tulajdonítanunk a formáknak azt a hazai, népi, művészeti ágak között ritka vonását, hogy zömmel figurális, ember-, állatalakos ábrázolást adtak.

3 Szabolcs megye területén 1 GULYÁS Éva 1998. 232—244. 2 WEINER Piroska 1981. 5. 3 WEINER Piroska 1981. 18. 79