H. Bathó Edit – Gecse Annabella – Horváth László – Kaposvári Gyöngyi szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 16. (2007)

Bartha Júlia: Nem a ruha teszi az embert!

33. kép. 19. század végi divatlap megjelentek a magyar paraszti kultúrában, ám hangsú- J lyozzuk, hogy nem egész stílusok, hanem csak bizonyos stílusjegyek. A viselet azonban nem mindig a helyi közösség szabályai szerint alakult, gyakran az egyházi és a világi hatóságok is beleszóltak az öltözködési szabályokba. A kunkapitányok rendeletei olykor komolyan fegyelmezték a renitenskedő kunokat, de az egyház is gyakran megintette híveit. Elég utalnunk az 1567. évi deb- I receni zsinat egy kánonjára, ami hosszú időre meghatározta az egész Tiszántúl viseletét, mondván, hogy „A tisztökhöz illendő méltó ruhát viseljen minden. A bíró mást, a hajdú mást, egyéb mester az ő tisztihöz illendőt 1 viseljen. " A vállkendő viselete ugyancsak egyházi elő- J írásra került a viseletbe, a mélyen kivágott dekoltázs takarására. Azonban hiába minden szigor, a divatnak olykor nem tudtak ellenállni. A parasztpolgári viselet megőrizte a jellegzetes darabokat — pl. a pártát —, és a főúri viselet némely díszítését, azonban úgy, hogy azt a saját puritán ízléséhez formálta. A hagyomány legfőbb átörökítője és őrzője a birtokos parasztság. Férji felsőruhák A Nagykunság egész történelmében nagy szerepe volt a katonáskodásnak, hiszen a különös kiváltságok fejében a városoknak meghatározott számú katonaságot kellett kiállítani. Természetes tehát, hogy a katonai viselet a redemptus férfiviseletre is hatással volt. Amint azt Bathó Edit a jászok viseletét összefoglaló szép munkájában

67 kiemeli, a Jászkun Nádor Huszárezred Európa legimpozánsabb egyenruháját a századfordulóig hordta. Az alábbi darabokból állt: búzavirágkék (tiszteknél sötétkék) posztónadrág, dolmány és fekete prémszegélyes vagy rókatorkos mente, ami a közlegényeknél fekete, sárga, a tiszteknél ezüstzsinórozású volt, fehér gombokkal.

68 Ez a viselet látszik a nagykun redemptusok öltözékében. Kék posztóból 66 FÉL Edit 1962. 6. 67 BATHÓ Edit 2004. 52—53. 68 BABUCS Zoltán 1995. 19. vö. BOTKA János 2000. 34. kép. Parasztpolgár lány 35. kép. Parasztpolgár asszony (Karcag, 1919) Karcagon %>y'r, r. fi •'. Hl 36. kép. Kisújszállási 37. kép. Legényes redemptus jellegzetes viselete való testhez simuló nadrágot és ezüstzsinóros dolmányt hordott ünnepeken a redemptus férfi. Ez adta a mintát a Nagykun Nádor Huszárbandérium egyenruhájának is. 2001-től a nagykun városok társadalmi rendezvényein ilyen egyenruhában díszelegnek a huszárok. Idős korban sötétkék vagy fekete, állógallérú, ezüstpitykés, combközépig érő mentét viseltek Karcagon.

69 A huszárviselet néhány díszítőeleme tovább élt a parádéskocsisok viseletében is.

70 Polgári viselet a férfiaknál a posztóból való parasztkábát, csizmanadrággal, fehér inggel és lajbival. Ilyen viseletben mentek a vasárnapi istentiszteletre vagy ünnepeken a rokonokhoz. Kalapot hordtak hozzá, amit a legények árvalány hajjal díszítettek. Parasztember sohasem hordott nyakkendőt vagy térdnadrágot, sem pantallót. Utóbbi a városi tanult polgárság, az orvosok, ügyvédek, tanárok viselete volt. A Nagykunságról a Bácskába települt reformátusok viselete így maradt meg az emlékezetben: „Az 69 Lásd a Néprajzi Múzeum fotótárában GYÖRFFY István felvétele: 9399. lsz. 70 GYÖRFFY István fotója NM. fotótára 12416 lsz. 63