H. Bathó Edit – Gecse Annabella – Horváth László – Kaposvári Gyöngyi szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 16. (2007)

Bartha Júlia: Nem a ruha teszi az embert!

A jászkunsági árszabás 1780-ban első helyen említi a magas fekete barkás süveget és ezt követően a közönséges szolgáknak való süveget. Barkás süveg nemcsak juhbőrből, hanem nemezből is készült, hiszen a puhábbra gyúrt nemez kibolyhosodott.

29 (Valószínűleg ekkor már merinó gyapjúból készítették a nemezsüveget, ami köztudomásúan lazább szerkezetű anyagot eredményez.) „Az általánosan elterjedt kun süveg, túri süveg megjelöléssel egyszer találkozunk az árszabásokban - hívja fel a figyelmet Domonkos Ottó, ° ami azt jelenti, hogy a néprajzi szakirodalom a népnyelvből vette át a terminust és nem a történeti forrásból. A kunsüveg, vagy túri süveg a 16—18. században elterjedt viselet volt az Alföldön. Elsősorban katonafóveg volt, de a köznép is hordta, utóbb a felföldi tótok is átvették.

31 A formájára vonatkozó első nagykunsági írásos adatunk 1743-ból való. Karcagi jegyzőkönyv említi, hogy „Kabai Istóknak volt viseltes csákós süvegje — vallja a tanú." Majd másik adat Györffy nyomán ugyanebből az évből: ,^4fátens a jelen lévő süveget nem esméri ugyan, de mikor Kenderessi Istvánt eltemették, akkor bizonyára nem az a süveg volt a fejében, a' melly bevarrott csákójú süveg volt a fején, az után pedig bégyüretlen, fennálló süveg vót a fején mely az öreg Kabai Mihály uramé volt, míg bírhatta. " Köznépi viselet voltát igazolja az, hogy cselédbérben is adtak süveget — ára 2 marj ás — a 18. század derekán.

33 178l-es kun kapitányi rendelet figyelmeztette a tekintély dolgában hadilábon állókat, hogy „a kunok, ha más vidéken /árnak, a csárdában ne verekedjenek, fő tiszt urak előtt kocsival kitérjenek, süveget emeljenek és a vámosokat privilégiumaik hánytorgatásával ne bosszantsák." A süveg viselete a redemptió (1745) után lett katonai előjog, polgári viseletként 1764-ben Túrkevén már tiltják, 1777-ben Kisújszállás úgy határoz: ^Minthogy a negédes ifjúság, annyival inkább a szolgálatban levő suhantzok az süvegekben tsinált abrontsokkal, huntzfutkájok sodorgatásával, s némelyek tsákó viseléssel magokat a kínyessígre, negédségre s tséltsapságra nagyon elkapatták, az ilyeténeknek megzaboláztatásokra nézve ennekutánna, ha kik ilyeténbe tapasztaltatnak, toties quoties 12 korbátsokat szenvedjenek, meghatároztatott. "

35 A század végére a süveg lassan kiment a divatból. Némely káromkodásban ugyan találunk rá utalást, de helyét átveszi a kucsma, ami anyagában ugyan nem, hiszen báránybőrből készült, de formájában hasonlít a magas csúcsos süvegre. Noha a kalap már a 16. században létezett, a 20. kép. Nagybunda Jászkunságon a 18. század utolsó negyedében, 1780-ben jelenik meg. 1793-ban bihari limitációk is hozták. Mire a század véget ért, a süvegviseletnek végképp bealkonyult, de a 14. századból való első említésétől számítva mintegy négyszáz éven át tartotta magát ez a sajátos kunsági fejfedő. Helyét átvette a nagyszélű csikós-gulyás-kondás kalap, ami alighanem rangjelző szerepet kapott, cifrái kodásra alkalmas darabnak tartották, ezért a 19. század elején már tilalmazták a túl széles kalap viselését. Suba, bunda Alföld-szerte, de a Kunságon különösen sokáig élő viseleti darab volt a suba. Hosszú életét a pásztoréletforma lassú változásának tudhatjuk be. A suba eredete bizonytalan, illetve gyanítható, hogy nomád állattartó népek természetes anyagú, leginkább bőrből való viselete. A szó: suba, 1290-ben fordul elő először írott forrásainkban. Gyaníthatóan szláv eredetű.

36 A suba 4—15 juh bőréből készült, formája a gazdagoknak félvagy egész kör alakú, a szegényebbeké szűkebb, éppen csak a testet fedő volt. Nyaka köré fekete báránybőrből kacagánygallért varrtak. Bél Mátyás írta az alföldi pásztorokról, hogy ,JVyers bőrből szabott felettébb szőrös ruhaneműben járnak, aminek bunda a neve. "

3? A Nagykunságon, a Hajdúságon és Dél-Borsodban bundának mondták. Aszerint ismerjük, hogy miként szabták, mikor viselték különböző fajtáit. így van ünneplő suba, kocsira való suba, juhászbunda, asszonysuba. Az ünneplő volt a templomba járó suba is. A szűcsmesterség virágzása révén az ünneplőbundák valóságos remekmüvek voltak, a módosabb parasztság legszebb ruhái, díszítésük igen figyelemre méltó. A bővebbek palástja teljes kört adott, az alja kerülete 4—6 m is volt, hossza pedig 120 cm. Különösen a jászsági és a kunsági subák voltak hatalmasak és gazdagon díszítettek. Aljukat visszahajtották — kötözött aljú subának mondták. A kunsági subát fekete-bordó-lilás árnyalatú kálomistás színnel hímezték, kunrózsa és rozmaring ágú díszítés futott a válltányérján. A módosabb házasulandó legénynek kijárt a vőlegénybunda, de érett férfikorú is viselte. A bundát hidegben szőrével befelé, esős időben szőrével kifelé fordítva viselték. Karcag 1787-ből való térképén ábrázolt szilajpásztorok szőrével kifelé fordított bundában láthatók. A bőr kikészítéséhez és megvarrásához a juhászok értettek. Hogy ne eressze át a vizet, tovább tartson az ereje, bőrét hájjal kenegették, vagy főtt 29 GYÖRFFY István 1937. 30 DOMONKOS Ottó 1962. 150. 31 GYÖRFFY István 1937. 122. 32 GYÖRFFY István 1937. 122. 33 GYÖRFFY István 1937. 122. 34 GYÖRFFY István 1937. 122. 35 GYÖRFFY István 1937. 122. 36 GÁBORJÁN Alice 1976. 17. 37 BÉL Mátyás 1975. 48. 56