H. Bathó Edit – Gecse Annabella – Horváth László – Kaposvári Gyöngyi szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 16. (2007)
Viga Gyula-Viszóczky Ilona: Adalékok a matyók „kivetkőzéséhez"
A matyóság társadalmának változása azt is magával hozta, hogy a lakosság egyre nagyobb csoportja képtelen volt vállalni a hagyományos ünnepi viselet, hangsúlyosan a kelengye összeállításához szükséges textíliák megszerzését. Dala József kutatásaiból tudjuk, hogy a kelengye kiállítása sokszor szinte megoldhatatlan terhet rótt a családokra, pontosabban a tradíció kötöttségei miatt kiállításának terhe kezelhetetlen feszültséget jelentett a matyó társadalomban. Ma már közismert a történet: 1925 hamvazószerdáján sor kerül a ragyogó égetésre. Ekkor a helyi egyház és a város vezetősége lépett fel az öltözeteket elborító drága bolti díszítmények halmozott alkalmazása ellen. 27 A fémszálas csipkék, flitteres szalagok, az egyéb túlzó díszítmények azonban a szigorú fellépés ellenére sem maradtak el teljesen. A ragyogókkal, rézrojtokkal gazdagított és hímzéssel díszített surcok motívumkincsében megjelentek ugyanis új kompozíciós elemként a bolti díszítményeket helyettesítő minták („igazi csillag", „makku"). A müselymes fonállal hímzett új minták színhasználatában domináns a tüzes sárga alkalmazása, mely az aranyszínű ragyogókat váltja fel, illetve az ezüstszínű fém csipkéket, díszeket fehér színű hímző fonállal kivarrott motívumok helyettesítik az újabb darabokon. 4. A népművészet felfedezése, majd a 19-20. század fordulóján megjelenő divatja Mezőkövesdet turisztikai látványossággá emelte, s egyre inkább a magyaros stílus kifejezőjévé tette világszerte. Az 1910-es évek elején Mezőkövesd fokozatosan lett Kalotaszeg vetélytársa eb5. kép. Az Edőcs családról az 1950-ben készült családi fotón a szülők és nyolc gyermekük együtt látható. A hátul középen álló legidősebb leány, Katalin férjhez meneteléig a szülőkkel együtt a családi gazdaságban dolgozott, és hagyományos viseletét is megőrizte. Húgai már polgári iskolát végeztek, s különböző irodai munkakörökben helyezkedtek el, ruházatuk is kifejezi az életmódváltást. Ebben az időszakban már a férfiak ünnepi viselete egyértelműen polgárosult, városias jellegű volt, nem tükrözi a paraszti tradíciót. A bal oldalon álló idősebb fiú maradt a szülőkkel a családi gazdaságban, de már ő is gazdaiskolát végzett. Fivérei is tanultak, idősebb öccse technikusként helyezkedett el, a legkisebb fiú a későbbiekben zenész lett. 26 GÁBORJÁN Alice 1969. 57., PÉTERBENCZE Anikó 1990. 77., VARGA Marianna 1989. 516., 524. n • i •inni imn »••• w<i»>'<|piwi|WBM'ii'PP^IPWl> ll <P l Pll-WU^ ük...^-,,. -. ...~.._ .. ~ ^... m m rnuiji „mm iiaiimiiniiiimiiffiiifflto^^ 6. kép. Pázmándy János és felesége Edőcs Katalin fiatal házasok láthatók az 1952-ben készült képen. A fiatalasszony, akit az előző képen hagyományos viseletben láthattunk, itt hétköznapi öltözetben van, „viganyó"-t visel. Egészen az 1960-as évekig családi ünnepi alkalmakkor, templomba hordta még a matyó öltözetet. Hétköznap és a tsz-ben vállalt munka során már az egyszerűbb és kényelmesebb ruházatot választotta. ben a vonatkozásban, majd az első világháborút követően pedig — a trianoni határok között — ennek a tradíciónak legfőbb letéteményesévé vált. 28 A matyó népművészet felfedezésének és térhódításának hagyatékában megkülönböztetett figyelmet érdemel a fotográfia, ami az idegenforgalmi érdeklődés részeként jelent meg, s egyaránt fontos szerepet kapott a matyó népélet dokumentálásában és propagálásában. A fényképezés és fényképezkedés Mezőkövesden a 19—20. század fordulójától terjedt el, eszközeként és kísérőjeként a matyóság, a tradicionális matyó kultúra felfedezése folyamatának. A sajtó tudósításait kiegészítő fotográfiák, és a nagy számban terjedő képeslapok igen hamar kiegészültek a Mezőkövesden létrejövő fényképészműtermek felvételeivel, s a fényképezkedés a matyóság igényévé vált. A mezőkövesdi fotóműtermek ránk maradt anyagából Weisbach Rilly és Skarbinecz Ödön képei közül őrzünk felvételeket, illetve digitális másolatokat a Matyó Múzeum Fotótárá27 DALA József: 1972. 579—598., FÜGEDI Márta 1975. 83—88. 28 FEJŐS Zoltán 1991. 149—51. 45
