H. Bathó Edit – Gecse Annabella – Horváth László – Kaposvári Gyöngyi szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 16. (2007)
Vadász István: A nonprofit szektor területi szerkezete Jász-Nagykun-Szolnok megyében
VADÁSZ ISTVÁN A NONPROFIT SZERTOR TERÜLETI SZERKEZETE JÁSZ-NAGYKUN-SZOLNOK MEGYÉBEN 1. Bevezetés Egy-egy új jelenség, újítás vagy újító tevékenység — mint innováció — térbeli terjedésének (diffúziójának) elemzése fontos feladata lehet a különböző tudományterületeknek. Az innováció-kutatás ugyanis jelentős hozzájárulás a társadalom, a gazdaság gyors térbeli impulzusainak pillanatfelvételeihez.' Ezen folyamat leírása, szabályosságának megfejtése, modellezése a geográfia egyik feladata lehet. A földrajzi diffúziós vizsgálatok elősegítik az innovációs hullámok természetének területi és időbeli vonatkozásainak megismerését, lehetővé teszik a terjedést elősegítő tényezők, illetve az azt elnyelő mechanizmusok feltárását 2 . Különösen a társadalmi-politikai innováció elemzése válhat fontossá, mert ezen tényező vizsgálatával nem pusztán az egyéb innovációkat befogadó közeget, mint adaptációs tényezőt vizsgáljuk. A társadalmi-politikai innováció terjedésének kutatása ugyanis egy adott társadalom önvédelmi képességéről, a közösségi életkeretek megújulási folyamatáról is hasznos információkat szolgáltat 3 . A civil szervezetek alakulása és terjedése olyan társadalmi-politikai innovációs folyamat, amely egyrészt az egyén korábbi elszigeteltségének megszűnését, végső soron az egyén társadalmi részvételének elősegítését, a polgárosodást eredményezi. Ám ez a folyamat a gazdaságitársadalmi változást is elősegíti. Mindez egyben a helyi társadalom olyan fontos szegletéről nyújt látleletet, amely egy-egy település vagy közösség állapotáról, innovációs készségéről is árulkodik. 2. Az öntevékeny társadalmi szervezetek időbeli és térbeli terjedésének folyamata Jász-Nagykun-Szolnok megyében Az általános közvélekedés szerint az öntevékeny társadalmi szervezetek (vagy más néven nonprofit szervezetek, azaz az egyesületek és az alapítványok) létrejötte, vagy pontosabban, újjászületése szinte lavinaszerű folyamat volt az egész országban az 1980-as évek legvégétől. Ezt közvetve a diktatórikus politikai berendezkedés fokozatos felszámolása, közvetlenül pedig az egyesülési jog törvényi garantálása és a közérdekű kötelezettségvállalás törvényi feltételeinek újrateremtése tette lehetővé. Ezt követően a magyar társadalom egyesületi szervezettsége ahhoz a trendhez látszott közelíteni, melyet az államszocializmus tört meg azzal, hogy 1946 és 1950 között a korábbi egyletek, körök, társaságok nagy részét felszámolta. A folyamat történelmi léptékkel mérve gyors volt, hisz egy-másfél évtized alatt Magyarországon a korábbi 8000 szervezetből álló, megtűrt civil szektorból egy 55—60 000 szervezettel jellemezhető nonprofit szektor alakult ki. A folyamat alaposabb megismeréséhez azonban érdemes egy szűkebb terület elemzését elvégezni 4 . A társadalmi öntevékenység egy adott térségben — például egy megyében — történő tanulmányozása során ugyanis sort keríthetünk a diffúzió településenkénti elemzésére is. Egy ilyen vizsgálatkor nagyobb hangsúlyt he1 A kutatás az OTKA T-043059 számú pályázata keretében történt 2 NIKODÉMUS Antal 1991. 17. 3 RECHNITZER János 2002. 227. 4 A nonprofit szektor hazai fejlődését egyrészt a KSH, nonprofit szervezetekről szóló, 1993 óta megjelenő kiadványai alapján lehet nyomon követni (pontos hivatkozásukat lásd: irodalom, felhasznált források). Emellett azonban szükség volt a Legfelső Bíróságon és a Megyei Bíróságon megtalálható nyilvántartás áttekintésére, továbbá a különböző címtárak feldolgozására és a helyszíni adatgyűjtésre is. 421
