H. Bathó Edit – Gecse Annabella – Horváth László – Kaposvári Gyöngyi szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 16. (2007)

Egri Mária: 25 éves a Mezőtúri Képzőművészeti Alkotótelep

Ágotha Margit: Disputa jektívabb a szín, s a tér, amiben a festett foltok, elúszó vagy különváló formák megjelennek. Ezek a mélyrégiókból felmerülő tárgyformák egymásmellettiségükben jelképpé válnak, jelrendszerré szerveződnek Székhelyi képein. Tér-idő rendszerében sajátos kiterítettségben vizualizálódnak mindazok a motívumok, amelyek képeit legbensőbb rétegeiből előhívják. Mindezt érzékeny festőiséggel, hol vonalakkal szétválasztva, hol a gazdagon lüktető foltokat egymásba folyatva. Legújabb kis képei oldottabbak, rajtuk inkább kerüli a tárgyiasságot, a formai lehatároltságot. Mezőtúr elsősorban környezetével, vízi világával érintette meg festészetét. Hálóban című tus, illetve pasztell sorozatát a téma jelképi értelmezésének szentelte. Vidám színes kis faszobrait is fickándozó halak ösztönözték. A Mezőtúrhoz kapcsolódó festők között Székhelyiéhez hasonló szubjektív tér és formaképzést, színalakítást tapasztalhatunk a tragikusan korán meghalt, munkásságát teljességében nem eléggé értékelt Simsay Ildikó munkáinál. De míg ő a szürrealizmus irányában haladt, Székhelyi térképzését, motívumválasztását egy naiv, nosztalgikus, gyermeki látásmód irányítja. Egyikük szemlélete sem idegen kortárs művészetünkben. Csakhogy az itt készült olajképek, akvarellek, grafikák ennek a tájnak az inspirációjában születtek. Mint ahogy Ágotha Margit dús vegetációjú rajzai, metszetei, Szabó Ágnes ágbogas állat-növény mutációi, Szily Géza táj- és emberalakokat kisebb-nagyobb színformákra bontó mesélő képei. Szily a nyolcvanas években több ízben dolgozott a szolnoki művésztelep egyik vendégműtermében. így kapott meghívást az alakuló mezőtúri alkotótelepre is, ahol hat alkalommal színesítette a festőművészek munkásságát. Elsősorban akvarellel fest, bravúrosan használja ennek a technikának minden adottságát. Tüzes kolorittal építi egymáshoz motívumait, amelynek lüktető foltjaiból tűnnek elő, merülnek fel, sokszor feliratokkal körbevett alakjai. A tág asszociációjú, 33 Kiállítás meghívó 1999. sokszor a szürrealitást érintő képei időnként szarkasztikus humorral lepnek meg. A Váncsa—Kis művész pár távozása után a kilencvenes évek közepén ismét próbálkozott a város, s szerencsés választásuk révén két kitűnő művészt is nyert Mezőtúr, Lóránt János Demeter és Lous Stuijfzand személyével. Hollandiában és Mezőtúron élnek, de munkáik bizonyítják, hogy amerre járnak, a világ számukra szinte mindenütt felkínálkozik. 1999 március 27-én nyílt műterem-galériájuk, az ART naTURa. Az első kiállításhoz Lóránt János Demeter az alábbi írást mellékelte. „1997 novemberében költöztünk Mezőtúrra, az én kötődésem régebbi: a Takács-tanyai nyári alkotótelepek, meg szülőfalum, Békésszentandrás sincs olyan messze. A párom távolabbról — Hollandiából — érkezett. 1995-ben vett részt először a nyári alkotótelepen. A város jóvoltából kaptunk egy házat — s mi több, terveink alapján két tetővilágítású műtermet is kialakítottak. A két műterem közötti szobát pedig mi építettük ki galériának olyan céllal, hogy saját munkáinkat megfelelő környezetben tudjuk bemutatni, azonkívül művészbarátainkat is meg fogjuk hívni egy-egy kiállítás erejéig....,, 3 Lóránt János Demeter természeti ösztönzésű, több rétegű asszociációkkal átfogalmazott figurális szín- és formavilága évek óta termékenyíti kortárs képzőművészetünket. Művészetének fő profilja a festészet; az olaj és az akvarell, bár az utóbbi években festett fa, kő alkotásokkal bővül oeuvreje. „ Tudatosan kereste, keresi azokat a darab fákat, amelyekben alakítva, festve már benne látja szobrait. Az eredmény egy-egy megdöbbentően kifejező erejű idol, melyek mintha képeiből léptek volna ki. Osi kultúrákra emlékeztető természetes, tiszta, sallangtalan formálásuk esetenként a modern plasztika feszes formaképzésével ötvöződik, így emeli, nemesíti át azt, amit alakításra, formálásra kézbe vesz, talált tárgyból művé"

u — írja Prokai Rékassy Csaba: Csengő és Mezőtúri emléklap 34 PROKAI Gábor 2006. 406