H. Bathó Edit – Gecse Annabella – Horváth László – Kaposvári Gyöngyi szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 16. (2007)

Egri Mária: 25 éves a Mezőtúri Képzőművészeti Alkotótelep

kodásában érdekelt csoportok egyikéhez sem, a szó meg­honosodott értelmében (bár nem jelent semmit) »figu­ratív«, »természetelvű« művész, akit ezért a kritika a kiállí­tásokon rendre nagyvonalúan figyelmen kívül hagy. Eddig kellőképpen nem méltatott értékőrző és -teremtő (tehát reveláló) művészetét, nem utolsó sorban nem mindennapi szakmai képességeit túlnyomórészt köztereinken bontakoz­tatja ki... Borbás 1985-ben kapcsolódott a mezőtúri telephez. Művészi kvalitásai mellett éveken át művészpalánták ok­tatásával is foglalkozó művészet-szervező, olykor komoly bölcsességről, pszichológiai érzékről is tanúskodó kö­zösségi ember, és az önfeláldozásig jó barát. Legalábbis a mezőtúri művészközösségben, a kolóniát hivatalos és tár­sadalmi összefogásban fenntartók körében megbecsült helye ezekből a tulajdonságaiból adódott. A művésztelepi munkát, a közösségi létet érintő ambi­valens érzéseiről is beszélt a nyolcvanas évek közepén. ,Jin utálom a 'művésztelepeket'. Egyedül szeretek dolgoz­ni. Vagy tudok csak dolgozni. Itt is egy kicsit elvonulok. Nem tudok ott a terep közepén dolgozni, állandóan beszélgetni kell, és elmegy az idő ezzel-azzal... nem halad a munka, megszakítódnak a gondolataim, beleszólnak, mit tudom én... Én ilyen vagyok, lehet hogy más másmilyen. De nem vagyok közösségi ember... így, ebből a szempont­ból. Másrészről viszont közösségi ember vagyok, mert igenis odajövök, na vigyük, hozzuk, öntsük. Tehát a techni­kai részénél. De kitalálni a szobrot, azt én nem tudom másképp. Itt lehet, hogy kitalálni is tudok szobrot, mert itt is megte­remtem magamnak azt a kis miliőt, mert van hely ... Ahány művésztelepen voltam, ott mindig az volt a baj, hogy szűk volt a hely. Túl sokan voltunk. Ez a lényeg. Tehát, hogy legyen egy mag, de ne túl sok ember... ne legyen ti­zennyolc különféle elkép­zelésű művész... Érdemes többször meghívni valakit, mert akkor esetleg egypár remekmű születik,.." Borbás konkrét dol­gokban gondolkozott. Úgy ajánlotta fel magát, tehetségét, szellemét, ta­nácsát és segítségét, min­den ellenszolgáltatás nél­kül, csak bizalmat kért és várt cserébe. Tervezett villanyt, erősáramot, utat, mintázó színt, „hogy ne legyünk megkötve, hogyha esik az eső, bármikor ide kijöhessünk és dolgozhassunk. Ez talán a leg­Szöllőssy Enikő: Széllétra fontosabb, de szerintem ez összefügg azzal, hogy ezen a kis fészerszerű dolgon ne fújjon át a szél, villany legyen, erős áram legyen. ...Ennek vannak olyan kritériumai, amit majd Sa­nyival lediktálunk — ha kérdezik — hogy hogyan legyen. Akár le is rajzol­juk. De hogyha ezt itt fel akarják építeni, akkor nyilván az utat is meg kell csinálni, mert ide teher­autó-forgalom lesz. Tehát a legelső szerintem az út­26 Borbást kezdettől az mozgatta, miként lehet a művésztelep Mezőtúr hasznára. Pétery Károly bronz emléktáblája kapcsán hosszabban beszélt arról, milyen szobrokat, dom­borműveket kellene ter­vezni, a telepen közösen megönteni ahhoz, hogy a város érezze, felfogja a művészek jelenlétének hasznosságát. ,Jnkább ilyen legyen a művészek ajándéka — hangsúlyozta. Most én csináltam, jövőre a Mihály Gábor csinál, azután hívunk valakit, akinek adunk egy ilyen feladatot. Kinézünk mindig egy olyan helyet, ahová lehet valamit csinálni. Megbe­széljük, hogy mire van igény... bele tartozhat sok minden. Várost szépítő dolgok.'" 11 Pétery Károly emléktáblája mel­lett Csabai Wagner József domborműves portréját, Kos­suth Lajos mellszobrát készítette Mezőtúr számára, illetve Balogh Gézával és Györfi Sándorral közösen állítottak emlékművet a II. világháború áldozatainak. 1985 és 1994 között Borbás Tibor személye, egyénisége fémjelezte a mezőtúri művésztelep tevékenységét. Oly sokszor tesszük fel a kérdést: megérzi-e az ember közelgő halálát. Nem az öregkorit, a betegséget követőt, hanem a fiatalt kiütő váratlan tragédiát. Vagy csupán Radnótival mondjuk? „ mert ami volt, annak más távlatot ád a halál már. " 28 Borbás a Zuhanás törött szárnyú repülőgépét Mezőtúron készítette. Utolsó munkája volt. „1995. július 24-én a művésztelep megnyitójára mindenki nagyon várta Tibort— emlékezik Kádár Edit. —Késő volt már, és ő még mindig nem jött. Felhívtuk mobiltelefonján. Valaki beleszólt a telefonba: Halló, itt a rendőrség...! Ne hülyéskedj, Tibor! Már nagyon várunk, gyere! Azonnal kiderült, megmásíthatatlanul, végérvényesen, hogy a bale­set helyszínén vették föl a telefont, és Tibor már soha többé Szöllősy Enikő: Világtengely 24 MENYHÁRT László 1985.8—13. 25 SZABÓ István — EGRI Mária 1989.68. 26 EGRI Mária 1985a. 27 Uo. 28 RADNÓTI Miklós: A la recherche...(1944. augusztus 17.) 403

Next

/
Thumbnails
Contents