H. Bathó Edit – Gecse Annabella – Horváth László – Kaposvári Gyöngyi szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 16. (2007)

Egri Mária: 25 éves a Mezőtúri Képzőművészeti Alkotótelep

kodásában érdekelt csoportok egyikéhez sem, a szó meghonosodott értelmében (bár nem jelent semmit) »figuratív«, »természetelvű« művész, akit ezért a kritika a kiállításokon rendre nagyvonalúan figyelmen kívül hagy. Eddig kellőképpen nem méltatott értékőrző és -teremtő (tehát reveláló) művészetét, nem utolsó sorban nem mindennapi szakmai képességeit túlnyomórészt köztereinken bontakoztatja ki... Borbás 1985-ben kapcsolódott a mezőtúri telephez. Művészi kvalitásai mellett éveken át művészpalánták oktatásával is foglalkozó művészet-szervező, olykor komoly bölcsességről, pszichológiai érzékről is tanúskodó közösségi ember, és az önfeláldozásig jó barát. Legalábbis a mezőtúri művészközösségben, a kolóniát hivatalos és társadalmi összefogásban fenntartók körében megbecsült helye ezekből a tulajdonságaiból adódott. A művésztelepi munkát, a közösségi létet érintő ambivalens érzéseiről is beszélt a nyolcvanas évek közepén. ,Jin utálom a 'művésztelepeket'. Egyedül szeretek dolgozni. Vagy tudok csak dolgozni. Itt is egy kicsit elvonulok. Nem tudok ott a terep közepén dolgozni, állandóan beszélgetni kell, és elmegy az idő ezzel-azzal... nem halad a munka, megszakítódnak a gondolataim, beleszólnak, mit tudom én... Én ilyen vagyok, lehet hogy más másmilyen. De nem vagyok közösségi ember... így, ebből a szempontból. Másrészről viszont közösségi ember vagyok, mert igenis odajövök, na vigyük, hozzuk, öntsük. Tehát a technikai részénél. De kitalálni a szobrot, azt én nem tudom másképp. Itt lehet, hogy kitalálni is tudok szobrot, mert itt is megteremtem magamnak azt a kis miliőt, mert van hely ... Ahány művésztelepen voltam, ott mindig az volt a baj, hogy szűk volt a hely. Túl sokan voltunk. Ez a lényeg. Tehát, hogy legyen egy mag, de ne túl sok ember... ne legyen tizennyolc különféle elképzelésű művész... Érdemes többször meghívni valakit, mert akkor esetleg egypár remekmű születik,.." Borbás konkrét dolgokban gondolkozott. Úgy ajánlotta fel magát, tehetségét, szellemét, tanácsát és segítségét, minden ellenszolgáltatás nélkül, csak bizalmat kért és várt cserébe. Tervezett villanyt, erősáramot, utat, mintázó színt, „hogy ne legyünk megkötve, hogyha esik az eső, bármikor ide kijöhessünk és dolgozhassunk. Ez talán a legSzöllőssy Enikő: Széllétra fontosabb, de szerintem ez összefügg azzal, hogy ezen a kis fészerszerű dolgon ne fújjon át a szél, villany legyen, erős áram legyen. ...Ennek vannak olyan kritériumai, amit majd Sanyival lediktálunk — ha kérdezik — hogy hogyan legyen. Akár le is rajzoljuk. De hogyha ezt itt fel akarják építeni, akkor nyilván az utat is meg kell csinálni, mert ide teherautó-forgalom lesz. Tehát a legelső szerintem az út26 Borbást kezdettől az mozgatta, miként lehet a művésztelep Mezőtúr hasznára. Pétery Károly bronz emléktáblája kapcsán hosszabban beszélt arról, milyen szobrokat, domborműveket kellene tervezni, a telepen közösen megönteni ahhoz, hogy a város érezze, felfogja a művészek jelenlétének hasznosságát. ,Jnkább ilyen legyen a művészek ajándéka — hangsúlyozta. Most én csináltam, jövőre a Mihály Gábor csinál, azután hívunk valakit, akinek adunk egy ilyen feladatot. Kinézünk mindig egy olyan helyet, ahová lehet valamit csinálni. Megbeszéljük, hogy mire van igény... bele tartozhat sok minden. Várost szépítő dolgok.'"

11 Pétery Károly emléktáblája mellett Csabai Wagner József domborműves portréját, Kossuth Lajos mellszobrát készítette Mezőtúr számára, illetve Balogh Gézával és Györfi Sándorral közösen állítottak emlékművet a II. világháború áldozatainak. 1985 és 1994 között Borbás Tibor személye, egyénisége fémjelezte a mezőtúri művésztelep tevékenységét. Oly sokszor tesszük fel a kérdést: megérzi-e az ember közelgő halálát. Nem az öregkorit, a betegséget követőt, hanem a fiatalt kiütő váratlan tragédiát. Vagy csupán Radnótival mondjuk? „ mert ami volt, annak más távlatot ád a halál már. "

28 Borbás a Zuhanás törött szárnyú repülőgépét Mezőtúron készítette. Utolsó munkája volt. „1995. július 24-én a művésztelep megnyitójára mindenki nagyon várta Tibort— emlékezik Kádár Edit. —Késő volt már, és ő még mindig nem jött. Felhívtuk mobiltelefonján. Valaki beleszólt a telefonba: Halló, itt a rendőrség...! Ne hülyéskedj, Tibor! Már nagyon várunk, gyere! Azonnal kiderült, megmásíthatatlanul, végérvényesen, hogy a baleset helyszínén vették föl a telefont, és Tibor már soha többé Szöllősy Enikő: Világtengely 24 MENYHÁRT László 1985.8—13. 25 SZABÓ István — EGRI Mária 1989.68. 26 EGRI Mária 1985a. 27 Uo. 28 RADNÓTI Miklós: A la recherche...(1944. augusztus 17.) 403