H. Bathó Edit – Gecse Annabella – Horváth László – Kaposvári Gyöngyi szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 16. (2007)
Egri Mária: 25 éves a Mezőtúri Képzőművészeti Alkotótelep
Lóránt János Demeter: Tanyaszomszédok Tibor. Borbás halála után megüresedett helyére az 1990-től jelen lévő Lakatos Aranka került. Szakmai vezetésük egy olyan hagyományt alakított ki, amelyre a rendszerváltás után is támaszkodni lehetett, ők lettek a telep meghatározó személyiségei. Ez a grémium mindig megvitatva, de végül egyetértésben hozta meg a telepre vonatkozó döntéseket. Jelentős részben az ő egyéniségükből fakad az a kohézió, ami összetart) a-jellemzi ezt a nagyon is emberléptékű művésztelepet. A meghívandó művészek névsora is az ő figyelmükkel alakult, a művészek mesterségbeli eredményei mellett mindig figyelve egymáshoz fűződő kapcsolataikra, közösségi, együttélési képességeikre is. Mert a nyári telepi időszak rövidnek tűnik ugyan, de a viszonylagos összezártságban eltöltött közös munka csak egymást tisztelő-segítő közösségben lehet eredményes. Elsősorban az ő javaslatuk alapján kerültek kiválasztásra a meghívandó művészek, akik között ha nem is többségi arányban, de külföldiek, utóbbi években a „Visegrádi országok"-ból jelentkezők is meghívást kaptak. A viaszvesztéses bronzöntés gyökeresedése mellett az első években még minden művész saját stílusában, technikájával dolgozott. A doyen főiskolai tanár, Szabó Iván jelenlétével támogatta indulásakor a művésztelepet, reliefet, érmeket készített. Kisújszálláson élő szobrászművészünk, Papi Lajos hatalmas köveket, fát faragott, a kortárs grafika egyik kiválósága, Rékassy Csaba szarkasztikus metszeteihez vázlatokat rajzolt, Ágotha Margit linóleummetszeteinek burjánzó flóráját holt-körösi motívumok gazdagították. A nyolcvanas évek közepének névsorához kapcsolódott Orr Lajos, Csikai Márta, Péter Ágnes akkor még realista szemléletű plasztikáival, s a kilencvenes években a közeli Túrke véről rendszeresen átjáró Talamasz Lajos, aki kő, fa munkái mellett itt valósíthatta meg valaLóránt János Demeter: Gyerünk a vízbe! mennyi bronzba álmodott plasztikáját. 1993—1998 között dolgozott a művésztelepen, segített a bronzöntéseknél, a szoborállításoknál. Az 1999-es táborba már nem jöhetett el, ereje teljében távozott. 2000-ben Posztumusz Túrkeve Városért kitüntetéssel emlékeztek meg munkásságáról. A művészek többsége itt ismerkedett meg a viaszvesztéses eljárás gyakorlatával, volt, akit valamely növény, levél, uszadék-fa, elkorhadt ág emígyen történő megönthetősége bűvölt el, volt aki viaszolható anyagot, kötelet, drótot, fát szervezett kompozíciója alapjául. Volt, aki egy kifröccsent, kihűlt bronztócsába látott bele valamely állat vagy növényi formát, áradó folyó, forrás vizét, voltak többen olyan művészek is, akik addig kőben, fában megjelenő formáikat kívánták bronzban is látni. Kiváló ötlettel egyik esztendőben mindenki 1—1 csengőt készített. Játékos humorral díszítette minden művész saját egyéniségéhez igazítva az egységes kis harangot; angyallal, aprócska levéllel, Szent Szilvóriummal, elnyúló nőalakkal. Ebbe festő, szobrász egyaránt bedolgozott, a telep hírnevét jelenlétével egy ízben megtisztelő Németh József is, subás pásztorral jelölt kis harangjával. Ez a kis „akció" is jelezte, hogy a mezőtúri alkotótáborban a plasztikai formázás nem csupán a szobrászok privilégiuma. A kísérletek száma szinte megegyezik a művésztelep résztvevőinek számával. De mindenben a viasz adottságai, s a bronzöntés lehetőségei domináltak. Kölcsönhatások működtek szinte minden IP- • ' ' pfeK ~m &•• fa. x i W*if HE ^NM» — \J !!^ s ~»t ,-• • i 4, ÉÉIIIL : '"••'" ; 1|: : «': /-' : :-:ÍÍ : fii Sri II!;. 7: " i ' !, "i Lóránt János Demeter: Holiday I. téren. A festőkre oly mértékben hatott a viaszmintázás, hogy Balogh Géza, Lous Stuijfzand festészeti professziójához egy idő után a szobrászat egyenértékkel társult. De többen kipróbálták a mintázás élvezetét, akárcsak ahogy Váncsa Ildikó nyilatkozta „egy boldogító kirándulás" erejéig is. 399
