H. Bathó Edit – Gecse Annabella – Horváth László – Kaposvári Gyöngyi szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 16. (2007)
Egri Mária: 25 éves a Mezőtúri Képzőművészeti Alkotótelep
Borbás Tibor: Radnóti rendszerváltást, az alapítványi átszerveződést követő évtized két kuratóriumi elnökének, Bagdán Piroskának és Krizsán Józsefnek a munkája. A menedzser-kuratóriumi titkárral, Kádár Edittel újra kellett teremteniük a művésztelepet szervezetileg és gyakorlatilag is, hiszen az ő elnöklésük alatt bontották le és építették újjá a Takács-tanyát. Itt nem feladatunk, hogy az őket segítő szponzorokat név szerint megemlítsük. A lobbizásban azonban mindenképpen partnerük volt Prokai Gábor, aki pozíciójánál fogva (Képző- és Iparművészeti Lektorátus osztályvezetője) rálátással bírt az átalakulást követő támogatói rendszerre, kiváló diplomáciai érzékkel közvetített a döntéshozó országos és helyi képviselők, valamint a művészek között, s szakemberként minden segítséget megadott ahhoz, hogy művészet és művésztelep folyamatosan egzisztáljon Mezőtúron. Ám a 25 éves jubileumi kiadványban az alapítást megelőző időszak részletezése mellett alig esik szó arról az első tíz esztendőről, amely alatt végül is kialakult mindaz, amiből a művésztelep még ma is táplálkozik. A 15 éves kötet sem fordított különös gondot az első évtizedre, ami azért is meglepő, mert a két jubileumi kötet mellett csak ebben az időszakban jelentek meg publikációk a telep művészi munkájáról. Míg az alkotótelep utóbbi tizenöt esztendejéről csak a két jubileumi katalógus informál, addig az első tíz esztendő alatt 1983-ban, 1985-ben, 1986-ban, 1987-ben és 1989ben a művésztelep évi munkájáról, illetve az évi kiállításhoz katalógus jelent meg, 1986-ban és 1987-ben a MŰVÉSZET folyóiratban a telep teljes munkásságát ismertető tanulmány 9 , 1989-ben a JÁSZKUNSÁG folyóiratban a telepen alkotó művészektől felvett bőséges interjúkkal illusztrált teleptörténet látott napvilágot. 10 Elmondható, hogy az alkotótábornak nemcsak a működése, de a rendszerváltás előtti publicitása is folyamatos volt. Erről említést sem találtunk egyik jubileumi kiadványban sem. Holott ezek alapján, az első tíz évre épülve evidens lett volna a telep negyedszázadának valamiféle művészi összegzése. Az első években a Takács-tanyán több magnófelvétel készült, amelyeken a művészek a különleges környezet Borbás Tibor: Zuhanás munkáikra tett hatásáról, a bronzöntésről, saját munkájuk és a közös feladatok kapcsolódásáról, saját elképzeléseikről, a művésztelep jelenérőljövőjéről, a városvezetők és a művészek kapcsolatáról beszéltek. Míg a 15 éves összeállítás még válogatott ezekből a szilánkokból, a jubileumi kötetben a résztvevő művészek vallomásait indokolatlanul Márai Sándor idézetekkel helyettesítették. Prokai mindkét katalógusban hangsúlyozza: az évtizedes működés értékteremtését meggyőzően bizonyítja a város tulajdonában lévő műtárgy-gyűjtemény. Láthatóan fontosnak tartja a művek értékelését, ezért a 15 éves kiadványban elindította a gyűjteményi anyag esztétikai elemzését. Ebből a 25 éves katalógus előszavába néhányat átvett, majd fejtegetését az elhunyt művészekre való emlékezéssel és néhány összefoglaló mondattal lezárta. A műelemzés várt folytatása helyhiány miatt elmaradt. Ugyanígy a művészek önálló kiállításainak felsorolása is hiányzik, holott a többször visszatérő törzstagokét döntően befolyásolta mezőtúri jelenlétük. Györfi, Balogh, Székhelyi Edith, Lakatos, Lous Stuijfzand, Szöllőssy Enikő munkássága jelentős részben táplálkozik Mezőtúrból. Ha elemezni, illetve értékelni szeretnénk a mezőtúri kolónia negyedszázados tevékenységére jellemző művészet specifikumait, elsősorban azt a gerincet szükséges felvázolni, amely mentén a Mezőtúri Alkotótelep önálló karaktere felépül. Meg kell találni azokat a csomópontokat, amelyek köré sűrűsödnek a mezőtúri alkotótábor munkásságára jellemző sajátosságok, s azt a szubsztanciát, amely táplálja-biztosítja ennek a telepnek a másokkal szembeni egyediségét. Ha a választ a feltételek oldaláról közelítjük, megállapíthatjuk, hogy a továbbélés szempontjából a legfontosabb a folytonosság. Ami lényegében az előzményekre, a hagyományokra figyelő, a természetes fejlődést követő következetes építkezést jelenti. Azt, hogy a telep alapításakor kitűzött célok iránya nem változik, csupán a tartalom alakul, bővül. Vonatkozik ez a bronzöntés technikájára és gyakorlatára, a festészet — grafika egyidejű jelenlétére, a telep törzstag-művészeinek állandóságára és művészeti kérdésekben Borbás Tibor: Csabai Wagner 9 SZABÓ István 1986. 37—39.; EGRI Mária 1987. 18—20. 10 SZABÓ István—EGRI Mária 1989. 65—79. 396
