H. Bathó Edit – Gecse Annabella – Horváth László – Kaposvári Gyöngyi szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 16. (2007)

Lukács László: A karácsonyfa a Nagy Magyar Alföldön

loncukrot. és sztaniolba csomagolta. Ezzel szemben elemi iskolai osztálytársamnak Fehérgyarmaton, akinek apja Jékely uradalmi cselédje volt, a kastély mellett, a falu közepén lévő cselédházban laktak, földes szobában, kettő család egy konyhára, nekik pedig virágcserépbe volt beállítva egy kökénybokor. Olyan formás volt, pattogatott tengerivel díszítették, a tüskéire szúrták rá. Alma volt rákötve, szép piros alma, és dió gyufaszállal bedugva, és cérnahurokkal felakasztva. Azért is felfigyeltem erre a karácsonyfára, mert öcsém, az 1942-ben született Szabó István elsőosztályos református elemi népiskolai olvasókönyvében ugyanilyen egyszerű karácsonyfa rajza volt 1948 körül." Beregdarócon a lakosság etnikai-vallási különbözőségét a karácsonyfa-állítás is tükrözte. A falu ősi lakossága, a magyar reformátusok — emlékezet szerint — mindig állítottak karácsonyfát. Nem raktak rá gyertyát és szaloncukrot, csak almát, festett diót, különféle alakú mézes tésztát. A később betelepült ruszin görög katolikusok nem állítottak karácsonyfát. Náluk karácsony vigíliáján a házigazda szalmát vitt be, vastagon beterítette a ház földjét. Egy porció szénát kötélbe kötött, ezt tette az asztal alá. Egy veder vizet is mellé tett.

84 Szatmárban, a szamosháti falvakban viszont a magyar kálvinisták nem állítottak karácsonyfát, mivel ezt katolikus szokásnak tartották.

85 A magyarországi görög katolikusok karácsonyfájáról könyvében Bartha Elek ad tájékoztatást: „A görög katolikusok által lakott régióban a falvakban a századforduló előtt csak ritkán állítottak karácsonyfát, amelynek általános elterjedése csak a tízes évekre tehető. Megfigyelhető némi időeltolódás is a különböző vagyoni helyzetű csoportok között. A szegényebbek a tízes-húszas években még nem fenyőfát, hanem valamilyen örökzöld ágat vagy borókát állítottak és díszítettek fel az ünnep vigíliájára. " Kezdetben a mestergerendára vagy a szoba sarkában a gerendára akasztották. Az asztalra vagy a tűzhelyre {masina) állított karácsonyfát étkezés vagy sütés-főzés idejére ugyancsak a gerendára akasztották. Helye a második házban vagy a szoba kultikus sarkában volt. Kezdetben a legtöbb helyen nem is díszítették. Sztojka Sándor (1893-1943) munkácsi görög katolikus megyés püspök gyakran prédikálta: „A Kárpátokban a mi karácsonyfáinkat a jó Isten díszíti fel hópelyhekkel." Díszítése ennek ellenére már az 1910-es évektől megfigyelhető: színes papírláncok, papirosba csomagolt sütemény, cukorka, házilag készült édesség, dió, alma. A gyári szaloncukor a XX. század első felében a legtöbb családnál ritkaság számba ment. Kivétel Szerencs, ahol a csokoládégyár jóvoltából a szaloncukor már korán megjelent, a gyár biztosította dolgozóinak a szaloncukrot.

87 Balmazújvárosban (Hajdú m.) az 1936-os jó termésű évben Veres Péter figyelt föl a karácsonyfa terjedésére: „A háború előtt csak az úrigyerekeknek volt falun karácsonyfájuk, a parasztgyerekek csak hírből, az iskoláskönyvekből hallottak róla. Legfeljebb itt-ott, kirakatban, ha láttak. Most valóságos karácsonyfa-dömping volt a faluban. 4-6 fillérért már olyan gallyakat adtak, hogy rá lehetett volna rakni 10 pengő értékű cukorkát és csecsebecsét is. Vásárolták is nagyon. Persze azért ezek nem igazi kerek fácskák voltak, amik részint a szállításnál törtek le, részint szándékosan tördelték le őket, mert nem illettek az igazi karácsonyfák takaros, kerek kúpalakjához." Megjelent a templomokban is. Kiskunfélegyházán Móra Ferenc (1879—1934) gyermekkorában állítottak első alkalommal karácsonyfát a katolikus templomban. Az író Szép karácsony szép zöldfája... című önéletrajzi elbeszélésében így emlékezett vissza erre a nagy eseményre: „Nyolcéves voltam, a harmadik elemibejártam, és először léptem a közszereplés terére. A közszereplés tere az öregtemplomunk volt. Úri divatot kezdtek a városunkban, karácsonyfát állítottak fel a szentélyben az oltár mellett, s kerestek valami alkalmas kis rongyost, aki a mennyei fenyőt felköszöntse." 9 Itt szavalta el Móra tanítójának alkalmi versét, amelynek első két sorára még felnőtt korában is emlékezett: Szép karácsony szép zöldfája, Mondsza csak, honnan jövel? Zöldy Pál néprajzi gyűjtő említette, hogy az első fenyőkarácsonyfát 1908-ban állították a topolyai (Bács-Bodrog m.) templomban.

90 IRODALOM BANNER József 1973. A nemetek ünnepi szokásai. Mczőbcrény törtenete. Szerk.: SZABÓ Ferenc. II. 409—423. Mczőbcrcny BARNA Gábor 1978. Hiedelmek és szokások Nagykőrösön. Adatok a mezőváros folklórjához. Acta I. 433-498. Nagykőrös 1979. Néphit és népszokások a Hortobágy vidékén. Budapest 1982. Ünnepi szokások és hiedelmek Csépán. Csépa. Tanulmányok egy alföldi palóc kirajzás népélctéből. Szerk.: BARNA Gábor. 365-412. Eger—Szolnok 1985. Jeles napok szokásai a Tápió mentén. Tápió mente néprajza. Szerk.: IKVAI Nándor. 737—826. Szentendre 1986. Karácsony az ungi Tiszaháton. Confcssio X. 4. 100—104. 1991. Karácsony Túrkevén. Vallási néprajz V. 243—253. Debrecen BARTHA Elek 1999. Görög katolikus ünnepeink szokásvilága. Debrecen BÁLINT Sándor 1973. Karácsony, húsvét, pünkösd. A nagyünnepek hazai és közép-európai hagyományvilágából. Budapest 1977. A szögcdi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. II. Szeged 84 PAPP Zoltán Sándor 1975. 273. 85 CSŰRY Bálint 1935. 1.455. 86 BARTHA Elek 1999. 55. 87 BARTHA Elek 1999. 56. 88 VERES Péter 1968. 184. 89 MÓRA Ferenc 1979. 2390 ZÖLDY Pál 1972. -24. 37