H. Bathó Edit – Gecse Annabella – Horváth László – Kaposvári Gyöngyi szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 16. (2007)
Hajdú Tamás-Bernert Zsolt: Embertani adatok a Tisza-vidék szarmata és gepida korához
különböző vázcsontok közül elsődlegesen a combcsont legnagyobb hosszát (amennyiben a combcsont hiányzott, a sípcsont legnagyobb hosszát, amennyiben az is hiányzott, akkor a felkarcsont hasonló adatait) vettük alapul. A makrokefál koponyákon kiszámítottuk az Oetteking—Ginzburg—Zirov-féle torzításjelzőt és a Ginzburg-féle abszolút méretben kifejezett torzítás 19 mértékét. A torzítás következtében a koponyákon kialakult kóros elváltozások vizsgálatához Pap és Józsa munkáját vettük alapul 20 . Patológiai vizsgálatainkat Ortner és Putschar munkája alapján végeztük el 21 . Eredmények Rokkant Föld I. 3. lelőhely 82. objektum, S-l 15, gepida sír. Leltári szám: 2007. 1. 1.: 40—45 éves férfi. A koponya, az állkapocs és a váz egyaránt töredékes és hiányos. A nemi jellegek átlaga +0,8. A kéz egyik ujjpercén törés látható, mely jelentős elmozdulás nélkül gyógyult. A sarokcsontokon és a térdkalácsokon a hosszú ideig tartó és jelentős megerőltetés eredményeként a comb feszítő izmainak és az Achillesínnak a csontokhoz való kapcsolódási helyein másodlagos új csontképződés (enthesopathia) látható. A Sjovold módszerével elvégzett testmagasságbecslés szerint a vizsgált személy 178,8 cm, míg Pearson Rösing módszere szerint 172,2 cm magas volt. A koponya a számított indexek alapján dolichokran, hyperhypsikran, hyperakrokran, eurymetop, aristenkephal, chamaekonch. A koponya mesterségesen torzított (1—3. kép). Az Oetteking—Ginzburg—Zirov féle torzításjelző és a Ginzburg-féle abszolút méretben kifejezett torzítás 22 mértéke nem számítható, mivel a koponyalap hiányzik. A torzítás fronto-occipitalis (homlok—nyakszirti) típusú. A koponyán megfigyelhető alakbeli módosulások alapján a mesterséges torzításhoz valószínűleg két torzítópólyát (bandázst) használtak fel. Az első (a frontooccipitalis pólya) a homlokról húzódott a falcsontokon át a nyakszirt irányába, míg a másik (verticomaxillaris vagy praegonalis pólya) a fejtetőtől, a bregma mérőponttól caudalisan indult, és a mandibula irányába tartott. A két pólya körülbelül megegyező mértékű torzulást eredményezett. A homlok és nyakszirt között húzódó pólya a homlokon nem okozott olyan mértékű bemélyedést a csont felszínén, mint a praegonalis pólya a fejtetőn, ebből következtethetünk arra, hogy míg az előbb említett pólya torzító hatása nagyobb területen érvényesült, tehát szélesebbre volt formálva, addig az utóbbi a létrehozott bemélyedés alapján maximálisan 25-30 mm széles lehetett. A homlokcsonton létrejött alaki elváltozás alapján az is elképzelhető, hogy valamilyen keményebb, de viszonylag hajlékony anyagot tehettek a kötésbe, azonban, mivel a homlok íve megmaradt, ez biztosan nem egy 17 RÖSING, Friedrich. W. 1988. 18 SJ0VOLD, Torstcin 1990. 19 GINZBURG, Vulf Veniaminovics—ZIROV, E. V. 1949. 20 PAP Ildikó—JÓZSA László 2006. fából, vagy hasonlóan kemény anyagból készült lap lehetett. A torzítás hatására a koponya legnagyobb hossza jelentősen rövidült, magassága nőtt, az arc valamivel keskenyebb és magasabb lett, azonban a koponyavarratok lefutásában asszimetria nem alakult ki. Feltűnő az agykoponya caudalis részén, a fali dudoroknál megfigyelhető asszimetria, mely véleményünk szerint csak kis részben köszönhető a talajban kialakult postmortem torzulásnak. A koponyán jelentős méretű tuber praebregmaticum jelentkezett. A teljes arcszög (Martin szerinti 72. méret) 83 és 88 fok között volt (ennél pontosabb mérés a koponya töredékessége miatt nem volt lehetséges). A jobb oldali állkapocsízületben az ízfejet és az ízvápát egyaránt érintő deformitás jött létre. A pórus acusticus externus alakja a koponya torzításának hatására nem változott jelentős mértékben. A bal szemüregben poroticus fázisú cribra orbitalia látható. A koponyaűri nyomásfokozódás jeleként a koponyacsontok belső felszínén mély érbarázdák, a bal falcsonton a nyílvarrat mentén pedig Pacchioni granulum látható. Kismértékű alveoláris prognathiát szintén megfigyeltünk. 84. objektum, S-l 18, gepida sír. Leltári szám: 2007. 1. 12.: 3—4 éves gyermek. A koponya, az állkapocs és a váz egyaránt töredékes és hiányos. Az állcsonton az állcsúcs alatt zöld patina nyoma látható. Mindkét falcsonton és a homlokcsonton endocranialis lézió látható, mely több betegség következtében is kialakulhat (skorbut, haematoma, tuberkulózis stb.) 23 . A koponya mesterségesen torzított. Az Oetteking—Ginzburg—Zirov féle torzításjelző és a Ginzburg-féle abszolút méretben kifejezett torzítás 24 mértéke nem számítható, mivel a koponya rendkívül töredékes. A koponya az előző egyén koponyájához képest kismértékben torzított. A torzítás fronto-occipitalis (homlok—nyakszirti) típusú. A megfigyelhető alakbeli módosulások alapján a mesterséges torzításhoz valószínűleg két bandázst használtak. A frontooccipitalis pólya a homlokról húzódott a falcsontokon át a nyakszirt irányába, míg a praegonalis pólya a fejtetőtől, a bregma mérőponttól caudalisan indult, és a mandibula irányába tartott a koronavarrattal párhuzamosan. A két pólya körülbelül megegyező mértékű torzulást eredményezett. A frontooccipitalis pólya 30—40 mm, míg a praegonalis pólya 20—25 mm széles lehetett. A torzítás hatására a koponya legnagyobb hossza jelentősen rövidült, magassága nőtt. Az arc változása a csontok rossz megtartása miatt nem vizsgálható. Tuber praebregmaticum nem jelentkezett. Az állkapocsízület elváltozása nem vizsgálható. A jobb szemüregtetőn poroticus (első) fázisú cribra orbitalia látható. A koponyaűri nyomásfokozódás jelei nem láthatók a koponyacsontok belső felszínén. 85. objektum, S-l 19, gepida sír. Leltári szám: 2007. 1. 2.: 2—4 éves gyermek. A koponya, az állkapocs és a váz egyaránt töredékes-hiányos. A korbecslés a fogak alapján történt. 86. objektum, S-l20, gepida sír. Leltári szám: 2007. 1. 21 ORTNER, Donald J.—PUTSCHAR, Walter G. J. 1981. 22 GINZBURG, Vulf Veniaminovics—ZIROV, E. V. 1949. 23 LEWIS, Mary E. 2004. 24 GINZBURG, Vulf Veniaminovics—ZIROV, E. V. 1949. 328
