H. Bathó Edit – Gecse Annabella – Horváth László – Kaposvári Gyöngyi szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 16. (2007)

Dienes Erzsébet: Török Imre esperes korképei a kisújszállási reformátusság száz év előtti életéről

Legyen elégedés, jólét minden házban, Tyúkhús főjön minden ember fazekában, S ami fő, legelső, tiszta erkölcs légyen, Igaz vallásosság mindenki szívében! A nyári betakarítási munkákat a földeken már jórészt a gazdasági gyarapodást mutató gépek végzik; megjelenik az értékesítés gondja, a bankvilág, a kamatok szerepe is: Apa a fiával a kaszát lendíti, Anyjuk a lányával nyomon segít néki... Oly sok már a kereszt, se szeri, se száma, Aztán összehordják ászt ágba, rakásra, Aztán csihé! Puhél húzatják a gépet, Forog a sok kerék, etető meg étet. Füstöl a kéménye, porzik a pévája, Acélos szem ömlik bőviben a zsákba. Bezzeg, hogy jó idő járt most a búzára, Nem 9-10 forint, mint tavaly, az ára. Mit kunhatár termett, úgy viszik a búzát, Szaladó vonatot még maguk is húzzák. Szóval, ne csüggedjünk, ha elkel, ha nem kél, Takarék nem beszél feljebb hat percentnél. Vagy ha feljebb beszél, odább lépünk eggyel, S megkötjük az alkut a Szövetkezettel. Júniusban a város fontos eseménye a református iskola tanév végi élete. Az író ünnepélyes hangon, de kedves humorral is idézi ezeket a napokat: De hagyjuk a pusztát, meg a délibábot, Lássuk idebenn a városi világot! Itt van csak izzadás, gyöngyöző verejték, Izzadnak, vizsgáznak a diák leventék. Examenhez készül apraja és nagyja, Vajon professzor úr a jelest megadja?.... Több mint ezer gyermek, öltve fel díszruhát, Templomba megy, áldja az egeknek Urát, Hogy megsegítette, egy évig vezette, Lelkében a tudást hogy öregbítette. Az augusztus pillanatképei a jómódú város kánikulai légkörét állítják elénk jellegzetes típusok megjelenítésével: Július, augusztus csendesség hónapja, Aki csak teheti, a várost itt hagyja. A diákok hada alig-alig várta, Hogy szétröppenhessen falura, tanyára... Gazduram meg vele édes felesége Felkuporodtak egy jó ekhós szekérre, S hamvas-fehér porban hajnal támadtára El-kiszekereztek ákácfás tanyára. Vagy ha honn marad is egy napra „ asszonyom ", Karikát locsoltat a pádimentumon, S legott behúzódik a hűvös szobába, Elbóbiskolni a muskátli árnyába. A Nagysága pedig, míg az édes férje Hivatalba sétál tollpercegtetesre, Meleget nem állja a kánikulába, S doktor tanácsára elmegy a „ bányába ". Előre mondhatom, meleg lesz augusztus, Künn járni ilyenkor, ahho' kell csak gusztus! Mégis megy ajáger a hónap derekán, Szegen is elsülne a Lankasztere tán. Hogy ez így ne légyen, a kakast billenti, Szegény tapsifüles, így lesz kampec néki! Az író a nyári éjszaka hangulatos rajzába érzékletesen szövi bele a népi hiedelmet: Csillagfényes, csendes nyári éjszakába Meglássátok, lészen csillagok hullása. Vigyázzatok népem, és imádkozzatok, Le ne hulljon égről a ti csillagotok. Mert minden csillagnak földre lehullása, Mondják: egy-egy ember sírba leszállása. A város a környék kulturális központja. Ennek megfelelően a szeptember hónap fő eseménye a mozgalmas képekkel és megértő derűvel ábrázolt iskolakezdés: Mikor beköszönt a kegyetlen szeptember, Kufferrel, butyorral jön sok apró ember. Új ruhás diákot a sok vonat hozza, S gondredős apáknak van zsebhártyalobja. De bezzeg feldagad a Platz uram zsebje, Sjó sor következik nyomdász Szekeresre, Mert mit anyámasszony tejből spórolt össze, Elmegy egy fillérig plajbászra, noteszre. Neki állnak aztán az évi munkának, Nagy kazal könyvekkel mennek-j ár dogálnak, Úgy megy a fejőkbe a sok szép tudomány, Szegény kis diákot megszánná a pogány! Októberben az aradi események fájdalmas hangvételű idézésével ismét megjelenik a hazaszeretetre való buzdítás: Tizenhárom csillag futott le az égről, Golgotát csináltak Arad mezejéből. Aki Szolnok mellett mint oroszlán álla, Átkos vesztőhelyen indult a halálra. Kik csaták tüzében elől mertek járni, Hóhér pribékeknek lettek a prédái. Kik megéritek e hónap hatodikát, Küldjetek az Úrhoz hazátokért imát; Azért a hazáért, melyért ők harcoltak, Azért a hazáért, melyért ők meghaltak. Október hónapban nem maradhat el a reformáció jelentőségére történő, emelkedett hangú figyelmeztetés sem: Október 31. ünnepe hitünknek, Hithősök dolgáról, oh, emlékezzünk meg, S amit ők hirdettek, valljuk mindhalálig, Legyünk hívek ahhoz sírunk megnyittáig!