H. Bathó Edit – Gecse Annabella – Horváth László – Kaposvári Gyöngyi szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 16. (2007)

Kókai Magdolna: Halálozási adatok vizsgálata Jászberényben 1867-1873 között különböző források tükrében

rosunkban is mutatkozott az öngyilkosság mániája, a mennyiben két fiatal nő életétől foszta meg magát. E borzasztó esemény annál komolyabban lepett meg minket, mert városunk lakosságát, buzgó s vallásosnak ismerjük. Márpedig ha minden húr elpattan, s keblünket a kétségbeesés éjjé szállja meg mindig fennmarad számunkra egy biztos gyógyír a hit vigasza. "

20 E cikkből arra következtethetünk, hogy a XIX. század 60—70-es éveiben még csekély lehetett az öngyilkosságok száma Jászberény hívő lakossága körében, hiszen a katolikus vallás szerint igen nagy bűnnek számított, ha valaki önkezével vetett véget életének. Halálozások év nők férfiak gyermekkor felnőttkor öregkor ossz. 0—14 15—60 61—x 1873 535 609 652 349 143 1144 A fenti adatok szerint a férfiak halálozási aránya (46,7%) valamivel magasabb, mint a nőké (53,2%). Az előző évekhez hasonlóan a legsérülékenyebb korosztály a gyermekeké. Az évi összhalálesetek 56,99%-a. A gyermekek halálozási adatai év —lév 1—3 4—6 7—14 ossz. 1873 303 236 56 57 652 Az adott korosztályt további korcsoportokra bontva ismét kitűnik a csecsemők magas halálozási aránya (46,47%). Az 1 év alatti korcsoportot a 7—14 évesek valamint a A—6 évesek — közel azonos számú halálesetszámmal — követik . A gyermekek körében a leggyakrabban bejegyzett halálokok: a gyengeség, sorvláz, cholera, tüdővész, tüdőlob, dermedet, béllob, petécs, hasmenés, rángókór, himlő, heveny agyvízizzadvány, vízrák, bélhurut, tüdővíz, torokgyík, orbáncz, hagymáz, scarlat, bélösszenövés, rángógörcs, genyláz, typhus, agyrázkódás, görvélykór, tüdőszélhűdés, angolkór. A szerencsétlen balesetek közül két esetben szerepel a „vízbefúlás" bejegyzés, melyről a Jászkunság is beszámolt: „ Vízbefúlt fördés közben. Városunkban f hó 26-án fördés általi szerencsétlenség történt, ugyanis jászberényi lakosnak Knoór Ferencznek 14 éves leánya negyed magával az úgynevezett Kallósnál förödvén, társai többször figyelmeztették a boldogultat, hogy a fördés helyén jobboldalt lévő örvénytől távol tartsa magát; mert pár lépést haladva az örvényben fogja lelni halálát, azonban azt felele » én ma vigadni, mulatni akarok. «Ismét figyelmeztetve lön a veszélyes helyre; de hitelt nem adva a szónak, egy Jászberényben lakó, s vele fürdő pesti lánykát hirtelen átölel, s sebesen rohan az érintett pesti lánnyal az örvénybe, s néhány lépést haladva 20 Jászkun Figyelő, 1872. 32. szám. okt. 27. 21 Jászkunság, 1873. 34. szám. aug. 31. 291. p. mindketten elmerülének... Pirk Béla 13 és fél éves fiú aki a közelben fürdött az elmerültek után ugrott, a pesti lányt meg tudta menteni, de Knoór Mari a víz áldozata lön. Ezen fiú ez ideig három egyént mentett már meg a vízbefúlástól. Ebből a szerencsétlen eseményből végül még az következik, hogy nemcsak a fiú hanem a leány gyermekeknek is igen szükséges az úszás tanulása. " Az 1873 júniusában ismét felbukkanó halálos járvány, a kolera kezdetekben elsősorban a gyermekek köréből szedte áldozatait. Néhány példa is bizonyítja, hogy egyegy családból több gyermeket is elragadott a kór. E pusztító járvány következtében vesztette el két gyermekét a város köztiszteletben álló embere, a jász királyként emlegetett, Jászkun kerületi alkapitány, a Jász Múzeum megalapítója, Sipos Orbán is. Urbán nevű másfél éves gyermekét 1873. június 29-én, Béla László nevű fiát pedig június 30-án. A felnőttek halálozási adatai év 15—20 21—45 46—60 61—80 81— x ossz. 1873 42 184 123 130 13 492 Ezen belül a két csoport (15—45 év: 226 és 46—80 év: 253) halálozási arányát vizsgálva a fiatal- és középkorosztály halálozási eredményei jobbak, mint az idősebb korosztályoké. A legidősebbek — 80 év felettiek — az évi összhalálozások 1,14%-át teszik ki. A felnőttek körében az évenként visszatérő tüdővész, valamint az ismét felbukkanó kolerajárvány pusztított leginkább. A járvány lefolyását, terjedését, megfékezését nyomon követhetjük a Jászkunság korabeli számait fellapozva. „Dr Véninger János tiszti főorvos jelentése szerint f évi június 10-én merült fel Jászberényben az első cholera eset, s ezentúl 20-ig egyetlen egy sem mutatkozott. Június 20-tól július 10-ig megbetegedett 145, meggyógyult 53, meghalt 87, visszamaradt 7; eszerint tehát a jelzett idő alatt a megbetegültek 60%-a esett a járvány áldozatául; ami tekintve a járványok lefolyását, határozottan veszélyes jellegűnek nevezhető. E körülménnyel szemben kedvező jelenségnek kell tekintenünk, hogy a fennjelzett határideig a honvédkaszárnyában még csak megbetegülési eset sem fordult elő, s a kór túlnyomólag a serdületlen gyermekek közül szedi áldozatait... "

21 A kormány miniszteri járvány biztosokat nevezett ki, akik egy-egy megyében felügyeltek. Létrejött a központi kolera bizottmány, melynek 1873. aug. 18-i gyűléséről a Jászkunság is tudósított, „...a nagy és kiskun kerületekbe kinevezett miniszteri járványbiztos Dr. Kátai Gábor fáradhatatlanul utaz nagy kerületében. A jászkerületi kormánybiztos Dr. Francz Alajos pedig f hó 18-án érkezett körünkben, s 20-ikán délután a központi cholera bizottmány gyűlésén megjelenvén egy beszédben fejtette ki nézeteit a járvány továbbvitelének s ennek megakadályozásának módozatairól. Különösen figyelmet kért fordítani az u.n. hatósági felügyelők felfogadására, kiknek 22 Jászkunság, 1873. 28. szám. júl. 1. 233. p. 259