H. Bathó Edit – Gecse Annabella – Horváth László – Kaposvári Gyöngyi szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 16. (2007)
Liszka József: „Áll, mint Szent Vendel a bélyi faluvégen"
2. ábra. Szent Vendel szabadtéri szobrainak szlovákiai elterjedése (Gécziová-Komorovská 1995a nyomán) 3. ábra. Szent Vendel szabadtéri szobrai Dél-Szlovákiában (Liszka József rajza) adataim egy más jellegű kutatás melléktermékei, s az egész eset még további terepmunkával, levéltári kutatással tovább lenne finomítható. Közreadásuk, lévén — tudomásom szerint — a legkeletibb Szent Vendel-szoborról szó, talán ilyen töredékes gyűjtés után/közben is indokolható. A felső-bodrogközi Nagytárkányban, terepkutatást végezve, kedves házigazdánktól, Bajzák Páltól hallottam a jelen dolgozatom címéül választott szóláshasonlatot: „Áll, mint Szent Vendel a bélyi faluvégen ". Először nem is tudtam értelmezni a mondást, hiszen addigi kutatásaim alapján a mai Dél-Szlovákia területén Szent Vendel kultuszának legkeletibb előfordulási helye a Középső-Ipoly mente. Aztán kiderült, hogy bizony a szomszédos Bélyben valamikor volt egy Vendel-szobor, amelyet a helyi hagyomány alapján (ami a legnagyobb valószínűség szerint megfelel a történelmi valóságnak is) a falu birtokos családja, a Sennyeyek állíttattak (kastélyukat 1781-ben építették, a 19. század folyamán pedig bővítették, ma romokban hever) egy nagy állatvész idején a 19. század eleje-közepe táján (SPS— I, 121). A templom mellett ma is látható a szobor ledöntött homokkő talapzata, bár eredeti166