H. Bathó Edit – Gecse Annabella – Horváth László – Kaposvári Gyöngyi szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 16. (2007)

Bődi Erzsébet: A szabadban álló szakrális kisemlékek kutatása Lengyelországban

<£EE jelképek. Ezek a fák már korábban is kijelölt helyei voltak valamilyen mágikus cselekedeteknek. A lengyelek ezért is akasztottak szent képeket tölgyfákra és magányosan álló fára, mert ilyen fák alá hantolták el halottaikat, mígnem az egyház fellépett e szokás ellen. Br. Pilsudski felhívására még 1922-ben reagált Jan Wiktor művészettörténész, aki hosszabb időt töltve egy tátraaljai kisfaluban, Szczawnicaban, megtapasztalta, hogy nemcsak a történelmi Lengyelország északkeleti csücskében van számtalan kereszt és kápolna a határban, hanem máshol is, pl. ott, ahol ő most körülnézett, Podhalen (Tátraalján). Úgy gondolta, ha már a Krakkóból elindult Mloda Polska (Ifjú Lengyelország) művészeti-társadalmi mozgalom felkarolta Podhalet, az ott élő góralok (gurálok, hegyi lakók) hagyományos kultúráját nemzeti szintre felemelte, akkor a képzőművészek vegyék pártfogásuk alá, a művészettörténészek meg tanulmányozzák a szabadban látható szakrális kisemlékeket, mint út menti kereszteket, kápolnákat, szentek szobrait. Nemcsak az kívánatos, hogy írjanak azokról, hanem azokat tudatosan óvni, védeni kell a természetes enyészettől. Ezek a szabadban látható szakrális objektumok ugyanolyan bizonyítékai egy-egy történelmi kornak, mint a múzeumokban elhelyezett tárgyak. Valós értéküket csak akkor lehet megérteni, ha a néprajzkutatók összefognak a művészettörténészekkel, a népművészetet megértő képzőművészekkel, festőkkel és szobrászokkal, s együttesen alkotnak véleményt. J. Wiktor számára pl. rögtön kiderült, hogy mit jelentettek a kőbányák Podhalen a szabadban álló szakrális kisemlékek történetében, milyen különbözők díszítésben, anyagukban. Annyi ilyen objektum van az ország területén, hogy csak egy irányított összefogással lehetne tudományos célra felmérést készíteni. A munkából nem mellőzhetik a lelkipásztorokat. Csak a részletek megismerése 10. ábra. Apotropeikus jelek. Kelet-Lengyelország. Seweryn, T. (1958. 79.) után után szabadna kijelenteni, hogy melyik lengyel táj gazdag szakrális kisemlékekben. Ilyen célból rajzolt le és fényképezett le néhány szepességi kápolnát. Az 1922-es tematikus feldolgozásokat és J. Wiktor elképzeléseit számos itt-ott publikált rövid utalás, megjegyzés követte.

19 A lengyel néprajztudomány azonban Európa más országaihoz hasonló elven kutatta a népi kultúrát. Központi kérdései távol estek a szabadban álló szakrális kisemlékek szisztematikus kutatásától. Arra vártak feleleteket, hogy a hagyományos kultúrának melyek azok a részei, amiknek története már a kereszténység felvétele előtt kezdődött, és ezen az alapon tudományosan ki lehessen jelenteni, hogy a társadalom alsó rétegének, a népnek sajátja. Hiszen a kultúrának ezen összetevőit, azok sokféleségét kell előbb megismerni, mert azokról eddig semmit sem tudott a tudomány. A napjainkban továbbra is egyedülálló tudományos szintézisként kezelt Kultúra ludowa Slowian (A szlávok népi kultúrája) Kazimierz Moszynskitól (1887—1959) csak ott szól az út menti keresztekről és kápolnákról, ha közvetlenül hiedelem kapcsolódott hozzájuk. Érinti az állatok áldozati helyeit, a hársfa (lipa) és az előzőekben már többször említett tölgyfa (dqb) kultikus növényeket. Példákkal magyarázza, hogy miképpen él tovább tiszteletük a keresztény hitben. K. Moszynski csak azokat, a főleg hiedelmi motívumok tárgyi vetületeit vette figyelembe, amelyek biztosan léteztek már a kereszténység felvétele előtt, és azokat a kereszténység befogadta ill. más esetekben megtűrte. A tudós szemében mindenképpen mint profán elemek léteznek a népi kultúrában.

20 Stanislaw Poniatowski (1884—1945) szintén a két világháború között megjelent összefoglalójában írta: Mindaz, ami az Egyházhoz kapcsolódik, egy korábbi korszak mitológiájából ered. A nép most a keresztben látja a mindenható erőt. Maga előtt keresztet vet, mikor dolgához lát. Epületeire keresztet rak. Ezzel védi vagyonát a bajtól. Keresztet állit az utak mentére, útkereszteződésekhez, oda ahová a népi mitológiában ártó szellemek gyűlnek, a keresztényi hitben pedig ördögök. Tehát nincs abban semmi különös, hogy most a szabadban álló kereszteknél zajlanak mitikus, mágikus cselekedetek. A keleti vidékeken pl. Podlasien a keresztekre kendőket, ruhadarabokat, rongyokat aggatnak, ha baj van. Máskor meg feldíszítik a kereszteket vagy felöltöztetik a szenteket ábrázoló szobrokat. Ha valaki megbetegedett, akkor ruháját kiviszik a házból, és azt a közelben álló keresztre akasztják. így szabadulnak a 17 Bronislaw Pilsudski azt is vallotta, hogy a 15. században Krakkó ós az akkori érseki székhely Gniezno közötti országút mentén már álltak kápolnák és keresztek. Ugyanis legendák szólnak arról, hogy miképpen emlékeztek ezeken a helyeken Adalbert volt prágai püspök emlékéről. PILSUDSKI, Br. 1922. 10—12.; Adalbertről tudjuk, hogy főúri cseh családból származott. Püspök lett hazájában, de belharcok miatt elkergették országából. Magyarországon is tevékenykedett. Az akkor uralkodó lengyel király — Vitéz Boleslaw{\ 1. sz.) — meghívta udvarába, és hittérítő feladatokkal poroszok lakta földre küldte, ahol meggyilkolták. Testét a lengyel király a vértanú súlyának megfelelő arannyal kiváltotta. Gnieznoban helyezte örök nyugalomba. Vértanúsága nagy hatással volt a lengyel államiság és az önálló lengyel érseki cgyháztartomány (Gnieznoban történő) megteremtésében. Agnieznoi érsekség patrónusa lett. A gnieznoi érsekség megalakulása pedig nyomatékos érvet adott a független lengyel állam létrejöttéhez, elismeréséhez az akkori európai közösségeken belül. 18 WIKTOR, J. 1922. 23—51. Végül kiderült, hogy TAROW, F. anyagát vette át. 19 KORPALA, J. 1923.72—74.; BUCZKOWSKI, K 1924.8—11.; KUTRZEBA, A. 1929. 62—66.; ZWALAKIEWICZ, H. 1929. 126—129. WIKTOR, J. 1931. 183.; Egységes szempontú adatrögzítéshez 1923-ban kérdőívet publikáltak az Őrli Lot nevű honismereti lapban: Opis kapliczek. Összeállította Seweryn Udziela. In: Őrli Lot IV. 1923. 146-149. Ennek hatására egy kisebb honismereti mozgalom indult el középiskolások körében. A kérdőívet 1930-ban újra megjelentették. In Őrli Lot XI. 1930. 17—18. 20 MOSZYNSKI, K II. 1967. 251—259.; 519—529.; 661. 160