H. Bathó Edit – Gecse Annabella – Horváth László – Kaposvári Gyöngyi szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 16. (2007)

Novák László Ferenc: A mezővárosi kultúra interferenciájának reprezentáns példája: Nagykőrös

konzervgyártás, a Gschwind Konzervgyár a harmincas években már kimagasló termelést folytatott. Benedek László kereskedő honosította meg a Lucullus paradicsomfajta termesztését, amely a konzervipar egyik fontos alapanyagává vált. Ugyancsak a Benedek-cég indította be 1922-ben a baromfifeldolgozást, ami azonban nem teljesedhetett ki megfelelő üzemterület hiányában, s a cég fejlesztését a szomszédos Kecskeméten valósította meg (itt építették fel a 140 vagonos hűtőházat). Az interferencia erősödése a két háború között a kultúra területén is megmutatkozott. Dezső Kázmér polgármester személyiségéhez kötődően — aki 1923-ban lépett hivatalába —, a jelentős marketing és várospropaganda kifejtése mellett a kultúra fejlesztését is szívügyének tekintette. A város büszkeségének kultusza ápolására alapította 1925-ben az Arany János Társaságot, majd 1928-ban saját gyűjteményeinek köz javára történt felajánlásával a múzeumot. A gimnázium felvette Arany János nevét, s újra messze híres intézménnyé vált, mint hajdanában, hasonlóan a tanítóképzőhöz. A Dunamelléki Református Egyházkerület intézményeként tanítók, kántortanítók sokaságát képezték ki, aki visszatértek szűkebb hazájukba, a Duna—Tisza köze, Tolna, Somogy és Baranya helységeibe. Az interferenciák kioltása már 1935-ben jelentkezett, az első zsidótörvény megjelenésével. Országos és nemzetközi káros tendenciák váltak uralkodóvá: Hitler hatalomra jutását követően — 1933 — után Közép-Európában is erőteljessé vált az antiszemitizmus, melynek következtében az európai szintű nagykőrösi kereskedelem is elsorvadt, majd az 1939-ben kitört második világháború megpecsételte a jövőt. A háború után sem vált kedvezőbbé a helyzet. Az interferenciális folyamatok számára továbbra sem kedvezett a politikai helyzet. Bemerevedtek a társadalmi-gazdasági viszonyok, s ettől nem mentesülhetett a kultúra sem. A kommunista diktatúra kioltotta az interferenciát minden téren. Az 1960-as években mutatkozott fejlődés, amikor az ú.n. „új gazdasági mechanizmus" meghirÁDÁM Gerzson—JOÓ Imre 1902. A Nagy-Körösi cv. rcf. főgymnasium története. Nagykőrös. BENKÓ Imre 1897. Arany János tanársága Nagykőrösön. Nagykőrös. 1908. Nemes családok Nagykőrösön 1848 előtt. Nagykőrös. GALGÓCZY Károly 1896. Nagy-Kőrös város monographiája. Budapest. NÓVÁK László [Ferenc] 1986. A Három város. Gondolat Kiadó, Budapest. 1994. Nagykőrös története és néprajza a XIX. század közepéig. Nagykőrös Város Monográfiája I. Nagykőrös. 1998. Egy nagykőrösi vadászfőhadnagy visszaemlékezései az 1848/49. évi szabadságharcra. Az Arany János Múzeum Kismonográfiái 11. Nagykőrös. 2000. Arany János Múzeum. (Nagykőrös város kismonográfiája). Az Arany János Múzeum Kiállítási Monográfiái I. Nagykőrös. 2002. A zsidóság Nagykőrösön. Az Arany János Múzeum Kismonográfiái 13. Nagykőrös. detésével a politikai államhatalom a paraszti kisüzemi gazdálkodás felszámolásával erőltette a nagyüzemi, kolhoz mintájú szocialista termelést. Nagykőrösön az 1950-es és az 1960-as években jutott mélypontra a mezőváros, mivel annak bázisát, a cívis gazda társadalmának életterét felszámolták (mezővárosból kulákvárost kreáltak). Az iparosítás terén mutatkoztak előremutató változások a központilag erőltetett iparosítás jegyében. Nagykőrösön a hatvanas évek második felében fejlesztették Közép-Európa legjelentősebb létesítményévé a Nagykőrösi Konzervgyárat, amely három ezres munkástömegnek biztosított megélhetést (Abonyban, Tápiószelén, Tiszakécskén is működött részlege). A kultúra — mint felépítmény — nem különbözött az alapoktól. Az 1949-es államosítások során visszafejlesztették az iskolákat, a református tanítóképzést, amely állami intézményként szűnt meg 1957-ben. A legpozitívabb tendenciát a múzeum működése mutatta, amely az 1949-es múzeumi törvény hatására törvényes keretek között működhetett, s működik — 1962 óta — megyei intézményként, a város egykori — 1836—38 között klasszicista stílusban épített — huszárkaszárnyájában. Az 1989-es politikai rendszerváltozás eklektikus helyzetet teremtett. Egyrészt pozitív, másrészt negatív interferenciák az uralkodóak. Mindezeket példázandó, szükséges megemlíteni, hogy újjászerveződött a református tanítóképző főiskola, ugyanakkor, az egykor híres konzervgyár privatizáció során atomizálódott (jelenleg a Glóbus a többségi tulajdonos, illetve 2007. februárban beszüntette termelését), s jelentéktelen tényezővé vált a termelése, és a foglalkoztatottsága megszűnőben van. Jóllehet, a „szocialista" mezőgazdasági nagyüzemek (Mgtsz) megszűntek, a helyükbe lépő agrár vállalkozások (pl. Nagykőrösön 290 hektáros földbirtok is létezik) nem regenerálták azt a mezőgazdasági népességet, gazda társadalmat, amely évszázadok során a nemzet létének, kultúrájának biztos fundamentuma volt. 2004. Nagykőrös tanyavilága — közelről. In: Falvak, földek, földművesek. Agrárpolitikai, agrártörténeti, településfejlesztési tanulmányok (szerk. Pócs Gyula). Agroinform Kiadó, Budapest. 129—136. SZABÓ Attila 1978. Nagykőrös mezőgazdasága 1945-1961. In: Tanulmányok Nagykőrös történetéből és néprajzából (szerk. Nóvák László). A Nagykőrösi Arany János Múzeum Közleményei — Acta Musci de János Arany nominati I. Nagykőrös, 273—314. SZABÓ István—SZABÓ László 1978. Nagykőrös mezőváros kapitalizmus kori paraszt társadalma. In: Tanulmányok Nagykőrös történetéből és néprajzából (szerk. Nóvák László). A Nagykőrösi Arany János Múzeum Közleményei — Acta Musei de János Arany nominati I. Nagykőrös, 359—432. TŐRÖS László 1978. Arany János Nagykőrösön. Nagykőrös. IRODALOM 131