H. Bathó Edit – Gecse Annabella – Horváth László – Kaposvári Gyöngyi szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 16. (2007)

Kruzslitz Ilona: Az erdő adta javak a kalotaszegi Kiskapus gyűjtögető gazdálkodásában

számra hordták haza. Bárdos Ferenc gyermekkorában „annyi vackor volt, hogy évente száz liter pálinkát is adott a falunak. Sajnos az erdőszéli és a legelőn lévő nagy vadkörtefákat 1948 után mind kivágták, volt vagy tizenöt, bárki szedhetett róluk. A fonáshoz nyálazónak is használták. " A kertbeliek kivételével a vadkörtefák köztulajdonnak számítottak. Amúgy nyersen is ették, vagy széna, pelyva közt megérlelték. Aszalni is szokás a mai napig a faluban, udvari szárasztó kemencében. Télen megfőzik cukros vízben, behabarják vagy magában fogyasztják. Kiskapus románok lakta falurészében jelenleg is böjti eledel a vackor. Vadalmával (Malus silvestris) együtt ecetet készítenek belőle a mai napig. Az összeszedett gyümölcsöt „faválúbanfabutykóval" összetörik. Vízzel felöntve előbb must, azután csiger, bor lesz belőle, majd, ha meg nem isszák, továbbérve ecet. Ez utóbbit borogatásként használják rándulás esetén, valamint lázas gyereknek szokás ma is kezére, lábára tenni. Erdélyben igen nagy jelentősége volt régebben a vadalma vagy vadkörte ecetnek. Gunda Béla következtetése szerint a Kárpátok egész területén — a növényföldrajzi viszonyoktól függően — a falusi lakosság ily módon savanyított. Az erdő szélén élő somfa (Cornus mas) vörös gyümölcsét nyersen fogyasztják, vagy télire megaszalják. Bárdos Ferenc így emlékezik: „ nagyanyám a kihűlt kemencében aszalta a somot, majd vízben, cukorral megfőzte. Laskával ettük ezt a böjti eledelt, amelyet nálunk vicsának hívtak. Pálinkába is szokás tenni, gyomorfájás ellen. Megszáradt bogyóiból pedig régente olvasó készült." A somfa szép, egyenes ágaiból egyébként szerszámnyelet készítettek. Nagyon közkedvelt volt a régiek táplálkozásában a bükkfa makkjából préselt olaj, amely szintén böjtös eledel volt. Az öregek szerint aranysárga és olyan finom, mint a libazsír. ínség idején vékaszámra gyűjtötték össze. Szárítás és pörkölés után a bükkmakkot mozsárban megtörték, és zsíros lisztjéből pogácsát sütöttek, vagy olajat préseltek belőle. ínségeledelként nyersen vagy pörkölve ették. Fogyasztása mára feledésbe merült. Visszatérve azonban a régi szokásokhoz, Kiskapuson nemrégiben egy vállalkozó olajütőt állított fel, így hasznosítva a bőséges bükkfatermést. De a helyi öregek szerint az általa előállított olaj nem az igazi, mellékíze van. Napos erdőszéleken terem a kökény (Prunus spinosa). Fanyar gyümölcsei, ha a dér megcsípte, vagy megaszalták, édeskés ízt kaptak. Elsősorban a gyermekek fogyasztották, de bor is készült belőle. A szárított kökényt a fonóban nyálazónak is használták, de gyomorfájás ellen is alkalmas az érett bogyókat elrágcsálni. A mogyoró (Corylus avellana) ősszel terem erdőszélen, berkekben. Helyben fogyasztották. Ha sok volt, kosárba, zsákba gyűjtötték. Szárítás után leginkább nyersen ették, vagy apróra vagdalva süteménybe tették. Megfelelő vastagságú ága kitűnő szerszámnyelet ad. A vadmálna (Rubus idaeus) termését nők és gyermekek szedik. A falu kedvelt málnázó helyei régtől fogva a Lonkán és a Nyíresen vannak. A valamikor használatos fakéreg edényeket mára felváltotta az olcsó, jól tisztán tartható műanyag. Öregek elbeszélése szerint régente csak nyersen fogyasztották a málnát, de ma már befőzik cukorral szörpnek vagy lekvárnak. A kolozsvári piacra is viszik nyersen, jó pénzt hoz az asszonyoknak. A falubeliek elbeszélése szerint a málnaszedés néhány jogszokása a tulajdonba vétel ősi, kezdetleges formáinak emlékét őrzi. Ahová a kosarát, edényét valaki letette, odamenni a többieknek már nem volt kívánatos. De a legegyszerűbb foglalójegy a hang volt, ha más gyűjtőkét meghallották, azt a helyet elkerülték. Szedret (Rubus caesius) is szednek, szintén lekvárnak vagy szörpnek dolgozzák fel, akárcsak az erdei szamócát (Fragaria vesca), melyet a helyiek epernek hívnak. Szaporátlan az apró bogyók gyűjtése, még nyersen elfogyasztják, főleg a gyerekek. Bárdos Ferenc emlékei szerint „Szappanpatakára jártunk eprészni, annyi volt, hogy csak úgy füttyögött. Kászolyba gyűjtöttük, fahajból készült edénybe, amelyet a pásztorok készítettek. Volt, hogy két-három liter is összegyűlt, anyám felfőzte cukorral. Mivel a hajtónak (erdőőrnek) nem volt szabad lopni a falu erdejéből, meg rest is volt szedni, többször előfordult, hogy elvette tőlünk, gyerekektől. " Kedvelt csemege volt a fa mézgája, különösen a fenyőgyantáé (Larix decidua). „Szurkot ettünk, fenyőről. Szerettük rágcsálni. De gyűjtöttük is fakéreg edénybe, szúrt sebre, kelésre használta nagyanyám, fehér rongyra téve "— idézte fel Vincze Faragó József. Ismeretes a fenyőgyanta rágása a moldvai csángóknál is. Szívesen fogyasztották más fák, különösen gyümölcsfák mézgáját is, nem csak a gyerekek, hanem fogtisztítás céljából a felnőttek is. A viricselés, a nyírfa (Betula pendula), valamint más édes nedvű fák megcsapolása és a kicsorgó édes lé fogyasztása elterjedt volt. Frissítőként, de különböző betegségek ellen is itták. A nyírié a románok szerint tisztítja a vért. Tavaszi rügyezése idején megvágták, lyukat fúrtak törzsébe, és a kifolyó nedvet felfogták. Frissen vagy néhány napi erjedés után fogyasztották, reuma ellen a beteg testrészt kenegették vele. A pásztorok meg a kész sajtot sárgították nyírvízzel. Ugyanilyen kedvelt volt a jávorfa leve, bár ez a fajta fa Kiskapus környékén csak a Pap tere aljában volt található. A jávor viricse még a nyírénél is édesebb. A lányok arcukat mosták vele, hogy puhább legyen a bőrük. Áfonyát (Vaccinium myrtillus) csak a magasan fekvő helyeken lehetett gyűjteni, a kiskapusiaknak vagy 30 kilométert kellett érte gyalogolniuk fel a hegyekbe. Ma a pásztorokkal hozatnak a kapusiak. Régen sajátos alakú kosárba, ma fazékba vagy műanyag edénybe szedik. Külön erre a célra, házilag készült áfonyafésűt használnak — hasonlít az Alföldön használatos kamillagereblyére —, mely elkülöníti a leveleket a bogyóktól. Az előbbit felfázás elleni teának, az utóbbit nyersen, lekvárnak vagy befőttnek fogyasztják. A fekete áfonyát gyomor- és bélpanaszokra is előszeretettel alkalmazzák. 117