H. Bathó Edit – Gecse Annabella – Horváth László – Kaposvári Gyöngyi szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 16. (2007)
L. Juhász Ilona: „Bizony, boszorkányok még mindig vanak!"
mer tuta, hogy ha kimegy, akor neki vége, szétnyúzák őt. Oszt amikor a kakas kukorékolt, akor tűntek el, akor mehetet haza. Meg oszt akor bekenték az ólajtókat, meg a ház ajtóit is fokhagymával rontás elén. Én még most bekenem, meg oszt az unokámnak is montam, ő is bekente. A lucai kolompolás is azér van, hogy elűzék a boszorkányokat. Montam is az unokámnak, hogy nagy ribiliót kel csapni, de ők robantgatnak, meg mit csinálnak ezek az inasok! Montam is az unokámnak, hogy ez nem luca, ami most van. Akor vót luca, amikor én idegyütem. Nálunk Váralján nem vót kolompolás, nálunk ezt nem csinálták. Nekem ez olyan élmény vót it Rudnán! Főztük a mákoskukuricát. Monta is anyósom, hogy készítsd a cukorkát azoknak az inasoknak, ha gyünek, mer hagy gyöjenek, hagy űzék el a boszorkányokat. Mer begyütek az udvarba is kolompolni, hát én oszt ledobam nekik egy zsaku cukorkát, hagy egyenek. Mer azelőt osztogatok diót is meg mit, ha így gyütek." Egy szomszédos községből, Újfaluból a közelmútban a Luca-napi kolompolás miatt addig nem mert eljönni egy idős özvegyasszony Rudnára a lányához, amíg nem volt biztos benne, hogy már kolompoltak a faluban. Az adatközlő szerint azért, mert boszorkány volt, és félt a kolompolástól. „Az öreg x-né akart gyöni nem is régen, vagy két éve Lucakor Rudnára a jányához, oszt nem mert adig gyöni, amíg nem kolompoltak. Z-né mesélte, hogy tőle kérdezte, hogy „ Uz zvonkali v Rudnej? " Mer hát mér érdekelte vóna őt más miat? Tuták róla, hogy boszorkány, ö rontota meg a teheneket is, azér nem mert Rudnára gyöni, mer félt a kolompolástól. Meg hát hova gyöt olyan későn, no nem: ?'" Összegzés Az általam feljegyzett, boszorkányokkal és a rontással kapcsolatos hiedelemtörténetek alapján megállapíthatjuk, hogy az adatközlők szerint a faluban mindig voltak boszorkányok, s nem csupán egy, hanem több is. A boszorkányoknak vélt személyek általában mogorva özvegyasszonyok voltak, vagy pedig különcségükkel tűntek ki, tehát az átlagos özvegyasszonyoktól mindig különböztek — különböznek valamiben, s szinte kizárólag mindig egyedül élnek. Arra is tudtak példát mondani adatközlőim a közelmúltból, amikor a boszorkány nem a családtagjának, hanem egy másik embernek — egy férfinak — adta át tudományát, akivel közelebbi kapcsolatban állt. Ezt a férfit egy tehén megrontásával is gyanúsítják. Figyelemre méltó, hogy mind az emberek, mind pedig a tehenek megrontása kapcsán elmondott történetekben előfordul, hogy az orvos maga is elhiszi a rontásról szóló hiedelmet, s ő maga tehetetlennek bizonyul az általában meghatározhatatlan kór gyógyítását illetően. A történeteket mesélő adatközlők vallási hovatartozásuktól függetlenül valamennyien hisznek a boszorkány létezésében. A fiatalabb korosztály képviselői között is többen akadnak, akik szerint ma is élnek boszorkányok a faluban, akiktől óvakodni kell, legtöbbször néven is nevezik az illetőt. Néhányan azon a véleményen vannak, hogy „egy ideig a szocializmusban nem nagyon vótak boszorkányok, de „mostanában" ismétfeltűntek , \ A kutatásaim során lejegyzett aránylag nagy számú különféle hiedelemtörténet zöme a halállal, a boszorkányokkal és más hiedelemalakokkal, rontással kapcsolatos, azonban néhány a közelmúlt történelmi eseményekre — mint pl. az első vagy második világháborúra — vonatkozik. 41 Akadnak köztük azonban olyanok is, amelyek a földön kívüliek, az UFO-k látogatásáról szólnak. Ezzel szemben azok a hiedelemtörténetek, amelyek a bányászattal, pontosabban a bányaszellemekkel, bányamanókkal, a helyiek által permonyíknak nevezett hiedelemalakkal kapcsolatosak, már szinte kikoptak, s valamennyi adatközlőm úgy tekint már ezekre, mint a képzelet alkotta figurákra. 42 Az 1950-es években, amikor a falubeliek még a bányában dolgoztak, hittek ezeknek a hiedelemalakoknak a létezésében, a bányászok is igaz történetként mesélték el a velük kapcsolatos „élményeiket". Mivel a bányát majdnem három évtizeddel ezelőtt bezárták, ma már nem játszik szerepet az emberek mindennapjaiban. Nem dolgoznak a föld alatt, ahol a permonyíkok megjelenhetnének nekik, nem történnek velük megmagyarázhatatlan események. A régebbi történetek fokozatosan kikoptak az emlékezetből, így ma már a permonyík figuráját csupán kitalált hiedelemalaknak tartják. Ezzel szemben a halál és a temetkezés mindig jelen van az emberek életében, ezzel magyarázhatjuk az újabb és újabb hiedelemtörténetek megjelenését, s a különféle újabb — napjainkban „megtörtént eseményekről" — szóló hiedelemtörténeteket is. 44 38 Saját gyűjtés 2001. 39 Már kolompoltak Rudnán? 40 Saját gyűjtés 2001. 41 Az egyik idősebb rudnai adatközlőm a második világháború idején történt, olyan jelenségről mesélt, amikor J. V. Sztálin képe jelent meg tüzesóva formájában az égen, szerinte előre jelezve a kommunista veszélyt: „Eccr meg vót az a Sztálin-gyertya, én látam. Azt monták, hogy ot a jóleszi hegyen engeték ki, valami repülők gyötek. Oszt az egy óriási alak vót, tisztára Sztálin alakja. Apa monta, hogy tisztára olyan vót, mind Sztálin, Sztálint láta bene ő is meg mindenki. Fényekből vót a képe kirakva. Sztálin gyertyának is monták áztat. De az olyan is vót, mind Sztálin, az alakja, a szeme, mindenyc úgy vót a fényből, olyan alakú vót mind Sztálin! A válán is két gyertya éget, a fején egy éget. Olyan jó derékig lehetet őtet látni. Tisztára olyan vót, mind az életbe. Akor mindenki igen félt és be is teljesedet, mer gyötek az oroszok oszt hát tugyuk mit csináltak, meg gyüt a komunizmus is. Hát montuk is, hogy ezt az a Sztálin kép nem híjába jelent akor meg, előre jelezte, mi gyön majd. Előre jelezte a bajt meg a komunizmust." 42 JUHÁSZ Ilona, L. 2002a: 171—172, 2002b: 127—141 43 Barabás Jenő 1955-ben (BARABÁS Jenő 1955.), Boross Marietta pedig 1956-ban jegyzett fel több történetet (BOROSS Marietta 1956.) 44 Ilyen többek között az 1970-cs évek végén feltűnt, s majdnem 10 évig a faluban és annak határában éjszakánként gyakran megjelenő fehér ló, amelyet egy 1972-ben tragikus hirtelenséggel elhunyt fiatalember szellemének hittek. (JUHÁSZ Ilona, L. 2002a. 174—175.) 107
