H. Bathó Edit – Gecse Annabella – Horváth László – Kaposvári Gyöngyi szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 16. (2007)
L. Juhász Ilona: „Bizony, boszorkányok még mindig vanak!"
nem akarom a doktor úrnak megmondani, mer szégyenkezek, de csináltak velem valamit. Mi, ki mit csinált magával? Hát begyüt a szomszédaszonyunk, oszt monta, hogy szemtől vagyok gyűve, oszt megitatot teával, meg törülgetet az alsószoknyájával, én egész jóban vagyok. Doktor úr, engem tesék hazaengedni. De én nem engedhetem, mer ha roszul lesz megint, mit fogok csinálni magával? Nincs már nekem sémi bajom, csak engegyen haza! Az orvos azt mondta, hogy létezik ez, vanak rósz személyek, rósz népek, akik tudnak rontani. Hivatalosan mink ezt nem hiszük el, mink ebe nem hiszünk, de ez létezik. Mink már orvosilag erői nem beszélhetünk. Oszt elengedte haza, csak a maga felelőségére. Azt mongyák, hogy sok nem is tugya, hogy árt." 32 Adatközlőm és annak fia is gyakran szemtől jön, amit ő szenes vízzel szokott gyógyítani: „Egy időbe retenetes álapotba vótam, mindig szemtől gyötem. Elindultam a buszon Rozsnyóra, sokszor viszagyötem, mer olyan roszul vótam. Oszt gyötem haza, az anyósom főzte a szenes vizet, oszt bekent vele. De a fiam ugyanígy vót. Gyerek vót. Oszt én már mindent viszájára atam rá, az alsóneműeket. Mindig úgy csináltuk, hogy parázs legyen, mer igen sokszor szemtől gyöt szegény gyerek. Én most is azal gyógyítom magamat, ha szemtől gyövök, mert még most is gyakran megesik velem. " 3S Egy harmincegy éves evangélikus adatközlőm állítja, hogy ő még mostanában is gyakran szemtől jön, ezért az alsóneműt elhárítás céljából inkább már mindig fordítva veszi fel, ha megy valahová: „Én is szemtől szoktam gyöni, én mindig fordítva veszem fel az inget, vagy a kombinétot ha menyek valahova " 34 Boszorkányűzés - Luca-napi kolompolás Közismert boszorkányűzési eljárás a Luca-napi kolompolás. A településen ezt a szokást napjainkban is gyakorolják a fiatalabb fiúk, de a közelmúltban már volt arra is példa, hogy néhány lány is velük tartott. Mindig az „alvégben" szoktak gyülekezni, s úgy járták végig a falut. Néhány éve útközben is csatlakoztak hozzájuk. Egyik adatközlőm szerint ma már nem tekinthető olyan szervezettnek a társaság, mint kb. 20—30 évvel ezelőtt. Mindig akadt a faluban olyan, akinek az ablaka alatt a lucázók erősen kolompoltak, és csattogtatták az ostort. Ezek olyan személyek — szinte minden esetben öregasszonyok — voltak, akiknek a viselkedése elütött az átlagostól, maguk32 Saját gyűjtés 2000. 33 Saját gyűjtés 2000. 34 Saját gyűjtés 2001. 3 5 Több éven keresztül egy idős, szegény és eléggé piszkos házaspárt bosszantottak a kolompolással (az 1960-as évektől egészen az 106 nak valók voltak, nem tisztálkodtak eléggé, vagy mogorvák, rosszindulatúak voltak stb. Ma is ugyanígy bosszantják őket, azzal a különbséggel, hogy a kolompolás mellett a kapukat is zörgetik, petárdákat is robbantgatnak. 35 A Luca-napi kolompolás a fiatalok részéről ma már inkább egy jó heccnek minősül, mint boszorkányűzésnek. Ennek ellenére a falubeliek egy része hisz a kolompolás boszorkányüző hatásában. Egy idős római katolikus vallású özvegyasszony adatközlőnél is próbálkoztak: „Most Lucakor egy özvegyaszonyt szoktak boszantani, aki mindig morog valami miat a fiatalokra. Mostanában ezt a x—nét boszantoták, mer megyén ki kiabálni, kiál a kapuba, oszt rákiabál a fiatalokra, hogy miér mének gyorsan, meg mi... Hát oszt a fiatal meg milyen, direk csinálja, diret boszantja őt. Ha nem szólna, békén hagynák. Nekem is robantotak már a kapu élőt aval a petárdával, de én nem mentem ki, úgy tetem, minta nem halanék sémit, mintha ithon se lenek Mer amikor ez a robangatás divatba gyöt, nekem is robantotak it a kapuba. " 3Ő A Luca-széket inkább idősebb és közép-korosztálybeli adatközlőim ismerték, a fiatalabbak csak nagyon halvány ismeretekkel rendelkeznek ezzel kapcsolatban. Az egyik idős katolikus özvegyasszony adatközlő egy „konkrét esetet" mesélt el, amikor a Luca-szék készítőjének megjelentek a boszorkányok szülőfalujában, a közeli Krasznahorkaváralján, amikor a Luca-széken kiült a keresztútra, és egy kört rajzolt maga köré. Ez az adatközlő hisz abban is, hogy a kolompolás elűzi a boszorkányokat: „Luca-napkor szokták készíteni a Lucaszéket, oszt monták, hogy aki akarja, karácsonykor megláthasa a boszorkányokat. Én nem tudom, mer oszt közbe nem csinálták, csak halotam. Apámék még emlegetek, hogy ecer egy ember csinált lucaszéket. Meg oszt nagyanyám is mesélte, hogy ecer ez ember megcsinálta, oszt kiült a székre a keresztútra, oszt amikor már el akart meni, hát majdnem elkapták a boszorkányok, alig tudót otmadaradni. Mer mongyák, hogy jó nagy kört kel csinálni, nehogy meg tugyák fogni, minél távolabra legyenek tőle, nehogy kirancigasák őtet. No oszt akor ezt csinálta, igen kíváncsi vót, oszt azt monta, hogy ő bizony elmegyen a keresztútra oszt megcsinaja, mer vót egy aszony a faluba, akire azt monták, hogy boszorkány. Oszt ének az embernek is vótak bajai, mer az az aszony járt nálok, oszt se őtet, se a feleségét nem tuták az orvosok meggyógyítani, azt álítoták, hogy rontás betegsége van. Oszt mer az az aszony járt nálok, oszt gondolták, hogy csak az csinalhasa a bajt. No oszt amikor kiült, az az aszony is köztök vót, oszt tisztára odavót, hogy menyi boszorkány van Váróján 37 , hogy olyanok, akikről nem is álmota vonal Hogy vagy hatan ugráltak ot, oszt csalogaták ki, hogy ezt meg azt fogják vele csinálni, ha kigyön. No de oszt az ember tuta, ő nem ment, öregasszony haláláig). Egy alkalommal a sövénykerítésüket is felgyújtották, ami miatt a falubeliek zöme nagyon felháborodott, mivel sajnálták a két kiszolgáltatott öreget. 36 Saját gyűjtés 2001. 37 Krasznahorkaváralján
