H. Bathó Edit – Gecse Annabella – Horváth László – Kaposvári Gyöngyi szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 16. (2007)

L. Juhász Ilona: „Bizony, boszorkányok még mindig vanak!"

ezek a rontások, igen sok helyen panaszkodnak. Már én is kezdek ebe hini, hogy vanak ezek a jelenségek — monta. Nem is tudót az orvos mit csinálni a tehenünkéi. Én minden nap ki szoktam tisztítani a válót, oszt azóta, hogy a tehén így megbetegedet akor, mindig tanáltam a válóba szöget, meg a szénát is, ahogy megmozdítotam, amikor eni akartam adni a tehenek, a széna közöt is megcsörent, oszt úgy szetem ki töbször is. Csuktuk az ólat écaka is meg napal is. A tehén, amikor megvetem, az harminc liter tejet adót egy nap, amikor lebornyazot. Dicsekedtünk is vele. Nem szabad dicsekedni. ...megnéztem este, nem vót sémi baja. De amikor már mentem regei, már látam, hogy baj van. Hát a szögtől vót. "

I5 A rontást egy idős özvegyasszonynak tulajdonították, aki gyakran megfordult a portájukon, a feleség szerint több jel is utalt az asszony boszorkány-voltára: „A boszorkánynak a keze mindig a zsebébe van, oszt morzsolgat valamit bene, azt mongyák. Oszt én is mentem utánok, oszt nézet hátra. Pedig hát honan tuta, hogy ot vagyok az udvaron? Mer már vigyáztam, hogy nem-e dob el valamit az udvaron, mer akor kezdődtek a problémák a tehenünkéi. Oszt csodálkoztam, hogy honan tuta, hogy én néztem utánok? " Miután a fent említett család első tehene elpusztult, egy másikat vásároltak helyette, azonban rövidesen az is megbetegedett. Ekkor egy másik boszorkánynak tartott személy járt hozzájuk egy szántóföld-rész öröklésével kapcsolatos vitás ügyben, így ezt a rontást már neki tulajdonították: „Amikor a tehenet megroncsák, akor a tehenet ki kel cserélni, meg meg kel keni fokhagymával az ólat. Oszt mink ki is cseréltük, be is kentem egy csomó foghagymával az ólat. De az új tehenei is gond vót, kezdet nyúlni a tej. Montuk is az álatorvosnak. Akor már xjárt ide (...) x ránk is neheztel a főd miat, ami akor maradt, amikor y meghalt. Oszt mindig járt ide utánunk is, oszt meguntam, becsuktam a kaput, hogy már ne tugyon mindig idegyöni... "

1? A fenti adatközlő felesége azt is megemlítette többek között, hogy mit hallott a falubeliektől a rontás jeleivel kapcsolatban: „Sokan beszélték régen, hogy vótak az ólba a rontáskor mindenféle szőrök öszecsomagolva. Oszt a szoci

18 idejébe nem vótak talán ezek a dolgok, meg oszt akor nem is vót nekünk tehenünk. De most, hogy ilyen problémánk van, mindenki mongya, hogy ez nem tiszta dolog, ez valami rontás lehet." 19 2001-ben négy adatközlőtől is feljegyeztem olyan történeteket, amelyben 3 boszorkány — egy nagyon idős 15 Saját gyűjtés, 2001. 16 Saját gyűjtés, 2001. 17 Saját gyűjtés, 2001. 18 Szocializmus özvegyasszony és annak két lánya — szerepel. Közülük egyikük azonos a fenti történetben boszorkányként emlegetett személlyel, s egy másik gazda tehenének megrontási kísérletéről szólnak. Ezekben amiatt nem került sor a tehén megrontására, mert a gazda még időben megakadályozta azt. Az adatközlők azonban meggyőződéssel állítják, hogy a faluban több állat megbetegedéséért is ők a felelősek. Konkrétan egy esetre sem utaltak, csak feltételezik e három személy bűnösségét: „ V. T. gyöt haza valahonan écaka, oszt odanézet az I. L-ék háza fele, osztláta, hogy valamilyen árnyékok mozognak az ólba. Oszt szólt L-nek. Háromnegyed tizenkető vót. Oszt L. vete a vasvilát, oszt ment az ólba. B. meg J. vót az ólba, meg az anyok. Oszt L. kérdezte őket, hogy minek gyötek ide, hát ők azt felelték, hogy gyötek megnézni a teheneket. Háromnegyed tizenketőkor? — monta nekik L. Takarogyanak innen, oszt ne lásam meg magukat it töbet, mer ha valami baj lesz, ha valami baja lesz az álatoknak, akor csak magokhoz fogok meni. Oszt könyörögtek neki, hogy ne mongya senkinek, igen meg vótak ijedve. Oszt azt is monta L., hogy nem csináltak még sémit a tehenei, mer még biztos nem vót idejek. De későb meg nem mertek, mer L. rajok ijesztet, hogy mindenkinek elfogja mondani, hogy ot vótak az ólba écaka. " Ugyanerről az esetről számolt be egy másik, fiatalabb adatközlő is. Megemlíti az összenőtt szemöldököt is, mint a boszorkányok egyik ismertetőjelét: „Boszorkányok még mindig vanak a faluba. Bizony. Mások is mongyák, hogy B., J. meg az anyok. Most történt nemrég, az I. L. tehenét akarták megrontani, de L. elkapta őket, oszt nem sikerült nekik. Nekem mindig is furcsák vótak. Meg nézd meg, a szemöldökök úgy ősze van nyőve, mind a boszorkányoknak. Nagymama monta, hogy azoknak mindig össze van nyőve a szemöldökök meg olyan furcsán néznek mindig. Én már nem is merek vélek igen tanálkozni, mer ezek még megronthatnak engem is. Szerencsére a L. tehenyüket nem rontoták meg, pedig már aba mesterketek! Mer hát mi mást csinálhatok vóna éjfélkor a L. óljokba. Úgy halotam, V. T. figyelmeztete L-t, mert ő láta, hogy B-ék mibe mesterkednek, ő szólt. Mer már sejtete, hogy csak ők lehetnek azok, mer már mások is monták, hogy ezek olyan boszorkányfélék. Meg biztos ők rontoták meg azokat a teheneket is, amiknek bajok vót a faluba. Mer hát töb tehén is beteg vót mostanába, halotam. Keresztapu is monta, hogy az övéket is megrontoták, tugyák is, hogy ki, hát a B. vót az, valami főd miat haragszik rajok, oszt azér. Igen furcsa vót mindig ez a B., no meg hát a testvére J. is, meg az anyok is. No, de L. álítólagjól megszita őket, oszt elzavarta őket onanl Hogy azóta már nem mernek oda meni, mer félnek L-töl, mer igen megfenyegete őket. " 21 19 Saját gyűjtés 2001. 20 51 éves református, nő. Saját gyűjtés 2001. 21 39 éves református nő. Saját gyűjtés 2002. 103