H. Bathó Edit – Horváth László – Kaposvári Gyöngyi – Tárnoki Judit – Vadász István szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 15. (2006)

GY. FEKETE ISTVÁN: SZOLNOK ÉS AZ 1956-OS MAGYARORSZÁGI FORRADALOM ÉS KATONAI INTERVENCIÓ

Kablay alezredes az iskolaparancsnoki feladatok mellett ellátta a Szolnok helyőrségparancsnoki beosztását is. Az 1956-os forradalom során ez a feladatkör különös hangsúlyt kapott. Kablay alezredesnek mint elsőszámú katonai vezetőnek sikerült elérnie, hogy a helyőrségben, és az alárendeltségében lévő szervezeteknél a rend és a fegyelem, a hadrafoghatóság mindvégig fennmaradt. Az eseményekben betöltött szerepének tisztázatlansága miatt 1957. március 15-vel tartalékállományba helyezték, majd augusztusban letartóztatták és börtönbe vetették. A Legfelsőbb Bíróság Katonai Kollégiuma végül jogerősen felfüggesztett börtönre ítélte, s 11 hónapos fogvatartás után (rendfokozatát és kitüntetésit meghagyva) szabadlábra helyezte. Ezzel az ítélettel katonai pályafutásának vége szakadt. Mivel Szolnokon nem tudott elhelyezkedni, kénytelen volt másutt munkát keresni. Végül Velencén, a Halászati Szövetkezetnél dolgozott halbiológusként. Innen ment nyugdíjba. 1987. augusztus 10-én, 76 évesen halt meg. Kablay olyan parancsnok volt, aki bölcs előrelátással és tisztességgel teljesítette kötelességét, mindent megtett azért, hogy a céltalan vérontást elkerülje. Jól ismerte az emberi élet értékét, és becsületbeli ügynek tekintette, hogy ne engedje az ifjúságot meggondolatlan, az erőviszonyok ismeretében reménytelen, értelmetlen csatákba bocsátkozni. A Kablay Emlékbizottság, mely megtépázott katonai és emberi tisztességének helyreállítását tűzte célul, elérte, hogy 1990-ben posztumusz ezredessé léptették elő, tisztelői sírkövet állíttattak neki. A nevét viselő Veterán Repülő Egyesületnek pedig tevékeny része volt abban, hogy Szolnokon egy teret neveztek el róla, elkészítették mellszobrát, amit a Kablay téren 2002. augusztus 10-én avattak fel.

124 Vitéz Szathmári József posztumusz őrnagy 1908. augusztus 29-én született Hajdúszoboszlón. Itt járt iskolába, és tanulta ki a kovács szakmát, majd Budapestre ment dolgozni. Innen vonult be katonának, s kifogástalan előmenetele alapján beiskolázták Jutásra, a Magyar Királyi Honvéd Altisztképző és Nevelőiskolába, légvédelmi tüzér szakra. Az iskola elvégzése után légvédelmi tüzérként különböző altiszti beosztásokban teljesített szolgálatot. Ennek során volt Debrecenben, Szabadkán. 1941-ben kiemelkedő helytállásáért „Nagy Ezüst Vitézségi Éremmel" tüntették ki. 1942-ben megnősült, házasságából négy gyermek született. Megjárta a szovjet frontot, majd hazafelé, Csehszlovákia területén társaival 1 mmm JÓZSEF W* t* r •*» J *u3M"» Dancsi József emléktáblája a szolnoki megyeháza előcsarnokában szovjet fogságba esett. Négy évet töltött Tbilisziben, 1948 késő nyarán tért haza. Haladéktalanul kérte felvételét az akkor szerveződő új, demokratikus magyar haderőbe. A Magyar Néphadseregben tiszti rendfokozatot kapott, és különböző beosztásokban teljesített szolgálatot, 1949—52 között Budapesten, majd más helyőrségekben (közte egy ideig Szolnokon is). 1955-ben kinevezték a szolnoki 27. légvédelmi tüzérezred parancsnokává. 1956. november l-jén a megyei Munkástanács megbízásából Kablay alezredes Szolnok város védelmi parancsnokává nevezte ki. Másnap beosztottjaival egy alapos, mindenre kiterjedő szemrevételezést hajtott végre. A helyzetértékelés után jelentette a város katonai biztosának, hogy a szovjetek elleni fegyveres harc szakmai szempontból esélytelen, kilátástalan és értelmetlen. Ezért csak a katonai repülőtér és a Rékasi úti laktanya védelme érdekében helyeztek el néhány (12 könnyű) löveget, amiket még azon, illetve a következő napon be is vontak. November 4-én a laktanya szovjet megszállása során sikerült megakadályoznia, hogy a kialakult fegyveres összecsapás még súlyosabb végkifejletet vegyen. 1957 januárjában nyugdíjazták, majd augusztus 12-én letartóztatták. 1958-ban a Budapesti Katonai Bíróság „a népi demokratikus államrend megdöntésére irányuló tevékeny részvétel bűntette miatt" másfél év börtönbüntetésre ítélte, kitüntetéseitől és rendfokozatától megfosztotta. 1978-ban bekövetkezett haláláig alkalmi és segédmunkából élt. 1990-ben, elsősorban hozzátartozói kezdeményezésére rehabilitálták, és posztumusz őrnaggyá léptették elő. Családja óhaja, a sírja előtti katonai tiszteletadás azonban még a mai napig várat magára.

125 Az elmúlt évtizedek során Szolnokot több elmarasztaló kritika érte a történelem egy-egy fontos eseményében betöltött szerepe miatt (gyakran minősítették, minősítik kis Moszkvának). Abban, ahogy a politikai, katonai események alakultak, a városnak „sem érdeme, sem bűne" nem volt. Az okok elsősorban Szolnok sajátos társadalmi-politikai, katonai-stratégiai, földrajzi, infrastrukturális helyzetéből, adottságaiból, valamint a körülményekből fakadtak. Az 1956-os események kapcsán a város szerencséje volt, hogy az akkori polgári és katonai vezetés olyan személyekből állt, akik képesek voltak a konkrét helyzetekben kellő józanságot, mérsékletet, diplomatikus magatartást tanúsítani, és ennek megfelelően cselekedni. Pedig nem volt egyszerű akkoriban józannak maradni, amikor az önfeledt társadalmi lelkesedés, aktivitás, a béklyójából szabadult szabadságvágy lett úrrá az embereken. Talán épp ezért kellettek ilyen vezetők, akik érzelmeiket uralva 124 Fogarassi László nyugállományú alezredes: Az utókor emlékezete. (Kézirat), Simon László: Vihar után TOP GUN 1997/7. sz., Staub István, Fodor Gyula visszaemlékezési. 125 Tiszai Lajos Egyedül a tankok tüzében. Új Néplap 1990. okt. 12., Tiszai Lajos: Rideg tények, avagy mese tankkal. Vasárnap, 1991. 10., ifj Szatmári József: '56-ban kettétört egy karrier. Új Néplap 2000. 10. 19., és szóban elmondott emlékek. 203