H. Bathó Edit – Horváth László – Kaposvári Gyöngyi – Tárnoki Judit – Vadász István szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 15. (2006)
GY. FEKETE ISTVÁN: SZOLNOK ÉS AZ 1956-OS MAGYARORSZÁGI FORRADALOM ÉS KATONAI INTERVENCIÓ
magasabb szintű magyar katonai vezetők letartóztatása volt. Ennek a kezdete november l-re nyúlik vissza, amikor az esti órákban Andropov nagykövet Úszta Gyula vezérőrnagy (szovjet nagykövetség összekötő főtisztje — szerz.) útján közölte a magyar kormánnyal majd a vezérkarral, hogy a szovjetek tárgyalni kívánnak csapataik Magyarországról történő végleges kivonásáról. Elmondta, hogy a delegáció vezetésével Malinyin tábornokot bízták meg. Feladata, hogy az illetékes magyar szervekkel november 3-án(!) tárgyaljon, és ha lehetőség van rá, állapodjon is meg. 90 Az első tárgyalásra november 3-án délelőtt került sor a Honvédelmi Minisztériumban. Malinyin tábornok a tárgyalás alkalmával előadta, hogy a kivonás legkorábban 1957 elejére várható, mivel a 20—25 hadosztály mozgatásához időre van szükség. Javasolta, hogy a továbbiakról este 8-kor Tökölön tárgyaljanak, mivel neki (Malinyinnak) még Moszkvával egyeztetnie kell. A kormányfő megbízása alapján Maiéter Pál vezérőrnagy (honvédelmi miniszter), Kovács István vezérőrnagy (vezérkari főnök), Szűcs Miklós ezredes (a vezérkar hadműveleti csoportjának főnöke) és Erdei Ferenc (a minisztertanács egykori elnökhelyettese) két személygépkocsival, egy rádiós jármüvei és megfelelő fegyveres kísérettel utazott ki Tökölre. A magyar küldöttséget egy tárgyalóterembe vezették. Malinyin hadseregtábornok, valamint Sztyepancsenko tábornok (Szovjet Hadsereg Politikai Főcsoportfőnök helyettese) 5—6 perces várakoztatás után lépett be a terembe. Rövid, hűvös üdvözlés után a „szovjet fél" csak annyit mondott, hogy napközben nem tudtak egyeztetni. Ekkor kivágódott az ajtó, és Szeröv, a KGB főnöke nyolc géppisztolyos altiszttel benyomult a terembe, és letartóztatta a magyar delegáció tagjait. Maiéter megpróbált oroszul tiltakozni, de Szeröv válaszra sem méltatta őt. Egy „nyíltszíni" letartóztatást még a KGB sem engedhetett volna meg magának, nyilván ezért kellett ez a színjáték. Malasenko szerint Maléterék igyekeztek méltósággal viselni helyzetüket, de nem titkolták, hogy mélységesen megdöbbentette őket (a letartóztatottak közül többen néhány napja még együtt dolgoztak a honvédelmi minisztériumban ) a szovjet fél árulása. 91 November 3-án a szovjetek befejezték a „VIHAR" hadművelettel kapcsolatos katonai manőverek végrehajtását 92 . E napon megindult a 8. szovjet hadsereg alárendeltségébe tartozó, 31. harckocsi gárdahadosztály Beregszász— Nyíregyháza — Hajdúnánás — Mezőkövesd — Füzesabony — Gyöngyös; a 107. légideszant gárdahadosztály 80. ejtőernyős ezrede pedig Munkács—Szolnok útvonalon, BudaZsukov marsall, aki 1956-ban a Szovjetunió honvédelmi minisztere volt pest irányába. A 35. gépesített hadosztály az Odesszai Katonai Körzetből, Románián át Békéscsabára tartott, s ott a 8. szovjet hadsereg alárendeltségébe kerülve felváltotta az egyik régebben ott települő szovjet ezredet. 93 A korábban említett 108. ejtőernyősdeszant gárdaezred katonáiból harccsoportokat hoztak létre (parancsnok L. A. Doncsenkó őrnagy, a 3. zászlóalj parancsnok-helyettese). A 162 legjobb fizikai felkészültségű harcost kiválogatták, majd a 2. gépesített hadosztály 37. harckocsiezrede alárendeltségébe helyezték, különleges fontosságú feladatok végrehajtására. 94 November 4-én — egyes magas beosztású HM vezetők esetében már éjfélkor, a vezető szervek esetében pedig 3.30 órakor — e különleges harccsoportok körbefogták a meghatározott katonai vezetők lakását, behatoltak a Honvédelmi Minisztérium és az Országos Légvédelmi Parancsnokság (OLP) épületébe, amit 6.30-ra el is foglaltak. Az OLP megszállása során Hamza László főhadnagy ügyeletes tisztet agyonlőtték. A Honvédelmi Minisztériumban 13 tábornokot és 300 tisztet fegyvereztek le, a vezetők egy részét Tökölre szállították. (Az OLP-n Nádor Ferenc ezredest, a légierő parancsnokát később tartóztatták le.) Ezzel a Magyar Néphadseregnek nemcsak a három kulcsbeosztású vezetőjét, hanem a Malinyin szovjet és Maiéter Pál magyar tábornok 1956. november 3-án a magyar Honvédelmi Minisztériumban legfelsőbb szintű operatív irányítását is sikerült kiiktatni. A szovjetek utasították az ügyeleti szolgálatokat, hogy továbbítsák Münnich Ferenc (Kádár-kormány hadügyminisztere) parancsát: „Elrendelem, hogy a Magyar Néphadsereg egységei ne tüzeljenek a szovjet egységekkel 89 90 91 Györkéi J.—Horváth M. i. m. 184. Malinyin tábornok 1952-től haláláig (1960-ig) a Szovjet Fegyveres Erők Vezérkari Főnökének első helyettese, 1952 és 1956 között az SZKP Központi Bizottságának póttagja. Iván D. i. m. 177., Györkéi J.—Horváth M. i. m. 251—254. Tőrös I. i. m., Györkéi J.—Horváth M. i. m. 251—254. 92 A szovjet fél álságos magatartása ebből is kitűnik. Akkor hívta tárgyalni a magyar delegációt, amikor nem kifelé, hanem befelé indultak. 93 Györkéi J.—Horváth M. i. m. 152—153. 94 Uo. 155. 196
