H. Bathó Edit – Horváth László – Kaposvári Gyöngyi – Tárnoki Judit – Vadász István szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 15. (2006)
TOKAI JÁNOS: RÓMAI CSÁSZÁRKORI ERŐDRENDSZER A BARBARICUMBAN
adott korban az említett terület kiemelt szerepkörrel bírt (kereskedelmi, katonai, egyéb). A Hild-gyüjteményben szereplő 204 római érme közül a legtöbb Antoninus Pius és Marcus Aurelius korából való, szám szerint 41 darab, a főbb lelőhelyek pedig Jászárokszállás (11), Jászberény (9), Szolnok (8)!! és kisebb mértékben Jászalsószentgyörgy (4). Amennyiben az előbbi adatoknál figyelembe vesszük még a Traianus és Hadrianus korabeli érméket is — hiszen a területen cirkulációjuk feltételezhető még Pius idején is — ez a szám 58-ra emelkedik, tehát az összes érme 28,4%-a. A nagyobb előfordulási gyakoriság a kereskedelmi aktivitás mellett jelezheti a terület erőteljesebb és hosszabb idejű római katonai megszállását is, különösen, ha az nagyobb részt egybeesik a tanulmány témájaként szereplő erődrendszer állomáshelyeivel! Ugyanakkor Valentinianus korára (IV. század második harmada) a római pénzek cirkulációja megszűnik a területen, ami jelzi a kereskedelmi-politikai kapcsolatok mélypontját, és ezt a kort teljesen valószínűtlennek minősítve egy erődrendszer építésére a Barbaricumban. Hajózható volt-e a Zagyva a rómaiak idején? A fentiekben említett lehetőség — mely szerint a rómaiak kereskedelmi szállítási célokra használták a Zagyvát és ily módon „downstream" hajózva gyorsabban és könnyen elérték Moesia és Dacia tartományokat — igazolása, joggal vetheti fel egy Zagyva-völgyi erődrendszer létét is. De milyenek is lehettek közel kétezer évvel ezelőtt a Zagyva és a Tisza vízrajzi viszonyai, alkalmas lehetett-e a Zagyva folyami szállításra? A Tisza középső szakaszának kialakulása kb. 20—25.000 évvel ezelőtt történt a balaton—bükki törésvonal és árok kapcsán. Ekkor húzódott a folyó pályája a Mátra és a Bükk irányába, és ekkor foglalták el folyóink mai helyzetüket. Ezzel együtt a Jászsági-medence mozgásai is jelentős vízrajzi változásokat eredményeztek. A medence hosszú évszázadok óta tartó folyamatos süllyedése tapasztalható, így valószínű, hogy 1500—2000 évvel ezelőtt nagyobb szögben hajlott a Közép-Tiszavidék irányába, ezzel a Zagyva és más folyók vizének nagyobb áramlását, gyorsabb folyását eredményezve D-DK felé, ami a jelenleginél 15 KÁROLYI Zsigmond—NEMES Gerzson 1975. 24. A KözépTiszavidék vízügyi múltja a Tisza völgy történeti vízrajzát a magyar honfoglalástól 1846-ig, a folyó szabályozások kezdetéig 72 sokkal jobb feltételeket jelentett a vízi közlekedéshez, amit erődökkel biztosíthattak. A Tisza völgyét már a rómaiak óta vízi világként, a folyók pályáját kísérő árterületekkel szokták jellemezni. Amianus Marcellinus írja: „ Kanyargós folyásával lassan nagy területeket ölel körül, ahol a talaj többnyire vizenyős... " ]$ A vízzel mint „úttal" kapcsolatos jelenség, hogy a vizek szinte soha nem jelentettek határokat, nem elválasztottak, hanem inkább összekötöttek. Ezt a Tiszára és mellékfolyóira is így értelmezhetjük. A környék vízrajzi helyzetét főleg a Tisza mindenkori vízjárása szabta meg: a Tiszába torkolló Zagyva medrében az árvizek visszaduzzadtak, és a különböző fokokon keresztül a területet nagyban elárasztották. Másrészt a Zagyva és egyéb folyók régebben nagy területek vizeit szállították a Tiszába, ami a jelenleginél sokkal nagyobb vízhozamot jelentett, ezzel a folyókon — így a Zagyván is — ideális feltételeket nyújtva a csónakokkal és kisebb hajókkal történő közlekedéshez, szállításhoz. Ezen kívül a szolnoki rév (átkelőhely) birtoklása mindenkor hatalmi kérdés volt a kora történelmi időktől kezdve — a legrövidebb útvonal itt haladt Magyarország és Erdély (Pannónia és Dacia) között — amiről a rómaiak nem valószínű, hogy lemondtak volna barbaricumi jelenlétük során. Arról a tényről, hogy nemcsak a Tisza volt a terület egyetlen vízi útja, hanem a kisebb folyókat és ereket is hajózták, néhány nevezetesebb esemény kapcsán is értesülünk, így pld. Ottlyk György kuruc ezredes tudósít a Tinóka-érrel kapcsolatban az 1685. évi Püspöki melletti ütközetről: „...akik hajón janicsárok közeledni kezdtek, azokat baltákkal és csákányokkal visszaverettem, és vízbe hányattam." A fentiek alapján feltételezhetjük, hogy a Krisztus utáni II. században a rómaiak vízi közlekedésre, szállításra használták a Zagyva és Tisza folyókat, amennyiben ezt katonailag biztosítani tudták, ami viszont — a részben feltárt, de további kutatást igénylő — többfunkciós erődrendszerrel igazolható. Az erődrendszer megépítésének idejét feltételezhetően az Antoninusok korára tehetjük — a történelmi események ismeretében ennek van legnagyobb valószínűsége — amennyiben a Hild Viktor által megkezdett Jászberény közeli római katonai objektum részletes feltárása ezt igazolja. Ha a további kutatások megerősítik az antik erődrendszer létezését és datálását, akkor szélesebb körű következtetések vonhatók le a Barbaricum történelmi viszonyait illetően. ismerteti. A római kor és a honfoglalás között eltelt közel 500 év alatt a vízrajzi viszonyok lényegében nem változtak, így azokat nagy pontossággal lehet alkalmazni a korábbi vízi közlekedésre is.
