H. Bathó Edit – Horváth László – Kaposvári Gyöngyi – Tárnoki Judit – Vadász István szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 15. (2006)
TOKAI JÁNOS: RÓMAI CSÁSZÁRKORI ERŐDRENDSZER A BARBARICUMBAN
TOKAI JÁNOS ROMAI CSÁSZÁRKORI ERŐDRENDSZER A BARBARICUMBAN A barbaricumi római erődök megléte nem új keletű, hiszen a XIX. és főleg a XX. századi régészet barbár földön több — egyértelműen a rómaiaknak tulajdonított — burgus és kiserőd nyomára bukkant, 1 aminek egy részét inkább a véletlen, másik részét a tudatos kutatás és feltárás eredményezte, például Marsigli, Pető Mária, Alföldi András, Soproni Sándor munkái. Az előbbire példa a Hild Viktor által, a XIX. század végén, Jászberény mellet „megtalált" római kiserőd. 2 Jelen tanulmány célja az, hogy megkíséreljük egy határozottabb római katonai jelenlét feltételezését a Barbaricumban — vélhetően a Krisztus utáni II. század második felében —, amelynek bizonyítékaként egy hadászatilag nagyon is logikusan felépített erődrendszer szolgálhat. Természetesen a lentiekben leírtak bizonyításához további kutatások — elsősorban igazoló régészeti feltárások — válnak szükségessé. Eddigi kutatásaink eredményeként feltételezhetjük, hogy a II. század második felében — egy többszörös funkciót betöltő — erődrendszer létezett az Antoninusok idején, amelynek első 3 elemét a mai Hatvan (Gombospuszta), Jászberény és Szolnok jelentik. Az erődrendszer további elemei — a Tisza mentén — a mai Szeged (Partiscum) irányában a jövő kutatási témáját képezik. Az erődrendszer feladata az alábbiakban foglalható össze: — A Barbaricumba beágyazva egyfajta „előlimesként" működött, jól lehetővé tette a szarmata-jazygok megfigyelését, a békeszerződések feltételeinek betartását. Az erődrendszer megépítése békeszerződéssel biztosított, békés időszakot, de akár háborúban történő pacifikációs szándékot is jelezhet. — A Hatvan-Gombospusztai erőd az észak felé, messze a Barbaricumba vezető kereskedelmi utat is biztosíthatta, valamint a mai Miskolc felé vezető kereskedelmi utat (a későbbi Csörsz-árok nyomvonala mentén). — Egy olyan vízi utat és kereskedelmi összeköttetést tett lehetővé — katonai ellenőrzést nyújtva — a Zagyván és a Tiszán keresztül Aquincum, Pannónia Inferior tartományi központja és két római provincia, Moesia és Dacia között, amelyen a legrövidebb úton, és végig „downstream" lehetett eljutni Partiscumig, majd onnan a Maroson Daciába (Micia), vagy pedig tovább a Tiszán a moesiai Acuminicumig. (1. kép). Természetesen a 3 erőd a Zagyva és a Tisza folyami átkelőhelyeit is biztosította. Ebben az esetben szárazföldön csak 50-60 km-t kellett megtenni a limes és a mai Hatvan között, de nagy kérdés, hogy közel kétezer éve mennyire volt erre alkalmas a Zagyva. A későbbiekben erre részletes választ adunk! Állításunk bizonyításához történelmi, régészeti és különböző segédtudományi eredményeket, adatokat (történeti vízrajz, numizmatika, stb.) alkalmaztunk. Történelmi háttér Az erődrendszer-építés történelmi hátterének vizsgálatához és datálásához három lehetőséget vizsgáljunk meg, mely szerint az építés időpontja: 1. Domitianus uralkodására esik (81—96), — az építés terminus post quemje Domitianus korában határozottan előtérbe kerül a barbár kérdés rendezése a dunai limes mentén, amit a 88—93 között folytatott kvád-markomann-szarmata háború jelez, és aminek súlyosságát mutatja az a tény is, hogy egy egész legio (a XXI Rapax) esik el a szarmata fronton. Ennek ellenére a birodalom érdeke és lehetőségei még kevésbé igényelték a Barbaricumba telepítendő erődrendszert és állandó katonai jelenlétet, sokkal inkább a limes kiépítését a Duna mentén és a legiok táborainak áthelyezését a limeshez. 2. Traianus (98—117) és Hadrianus (117—138) uralkodására tehető A birodalom Traianus idején éri el legnagyobb kiterjedését, több provinciával gyarapodik, ekkor jön létre Dacia, mint a viszonylag rövid életű — mélyen a Barbaricumba 1 MÓCSI András 1974. 126. 2 STANCZIK Ilona 1975. 99. 69
