H. Bathó Edit – Horváth László – Kaposvári Gyöngyi – Tárnoki Judit – Vadász István szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 15. (2006)

CZEGLÉDI KATALIN: FÖLDRAJZI NEVEK ÉS A MAGYAR ŐSTÖRTÉNET

3. Összegzés Nyelvi eszközeink segítségével egyelőre a kérdés — a Kárpát-medence víznevei itt kialakult tudat és megszületett nyelv termékei, vagy mindezt keletről hozták-e a névadók — nem dőlt el, csupán annyi deríthető ki, hogy a Kárpát-medence és a keleti területek között igen régtől fogva létezett kommunikációs kapcsolat, de annak a legalsó időbeli határa jelen eszközökkel nem állapítható meg. Annyi igazolható, hogy a Kárpát-medence víznevei egyértelmű kapcsolatot mutatnak a Volga—Urál vidéke vízneveivel. Mindkét terület víznevei elsődlegesek Nyugat-Európa területének neveihez képest. A névadási kultúránk eredetére egyelőre nem, de a keleti kapcsolatainak igen korai meglétére egyértelmű bizonyítékként szolgálnak a víznevek azonos szerkezeti felépítése (mellérendelő összetétel vö.: CZEGLEDI 1992:313-315),

76 kivéve a legújabbakat, ahol alárendelő összetétellel is számolni kell. A mellérendelő összetételű víznevek tagjai víz, folyó vagy forrás jelentésű ill. azok jellemző tulajdonságait jelölő szavak. Hangtani szempontból pedig magukon viselik a különböző korok és nyelvek már ismert jellemzőit. A magyar Szinva esetében a szókezdő sz- már az ősm. mássalhangzőrendszer tagjaként időszámításunk kezdete körüli időben létezett, közvetlen előzménye a jésített i-. Ez utóbbi már a proto-uráli mássalhangzó-rendszerben megvolt, tehát i.e. 6000 tájékán. Az s- képzésének bonyolultságára tekintettel az emberi nyelv születése idején nem lehetett első, eredeti hang. Előzménye a 9'- fogközi zöngétlen réshang,

77 amely t- réshangúsodása és palatalizálódása során keletkezhetett. Mindez azonban az urálit (i.e. 5—6000 év) megelőző időkben történhetett. A Szinva szóbelseji nazális —n- hangja is meglehetett már az uráli korban. Előzménye —nD1 -nd1 -nt-, végső eredete pedig -t- lehetett. A —v- dentolabiális az ősmagyar ismert bilabiális —w- fejleménye, amely az ősmagyárban még szintén ismert -y- bői keletkezett. Ez a -y- azonban már a protouráliban is használatos lehetett, előzménye eredeti —kzárhang a proto uráli és az azt megelőző időkre utal. A Szinva magánhangzói — mint általában a magánhangzók a földrajzi nevek tanúsága szerint — a mássalhangzók ejtésének a függvénye. Az első szótag magánhangzója az —i- már a proto-uráli időkben használatos lehetett a szókezdő mássalhangzó palatalizált ejtése miatt.

78 A végső magánhangzó az —a szintén elterjedt lehetett már a proto-uráli korban. Az azt megelőző időkben minden bizonnyal —k zárhang követte, amely —k > -G > -y > -w > -V

19 > -0 fejlődés során tűnt el. A Szinva tehát olyan *tVk-tVk > *S'V y- nVy- > *S'Vw-nVw- > *S'VV-nvV > sV-nvV változás eredménye, ahol az alkotó elemek (tVk) maguk is eredetileg hangutánzó szavak (vö.: dong-dong) ismétlése során keletkeztek, amelyek egyúttal vagy idővel 'ív' jelentéssel (vö.: donga) is párosultak. Az adatok egyértelműen arra utalnak, hogy a feltett *tVk-tVk magánhangóinak előzménye triftongus volt, amely azt is jelzi, hogy a tVk elemet egy még összetettebb mellérendelő szerkezetű kiinduló forma *tVt-kVk előzhette meg. Tehát kínálkozik a Szinva név Szi + nva olyan mellérendelő összetételre bontása, ahol az előtag és az utótag genetikailag ugyanaz, közös származású, s amely elemek külön-külön és más szavakkal való összetételben is elterjedtek mind a Kárpát-medencében, mind a Volga—Urál vidékén.

80 Az elemek jelentése 'ív + ív' pedig alkalmas volt számos, különféle alak létrejöttére, amelyet őriznek a földrajzi nevek a Kárpát-medencében, a Volga—Urál vidéken és az uráli nyelveken kívül az altáji, az indoeurópai családjába tartozó nyelvek köztük a 'kék' és 'disznó' jelentésű szláv nyelvekben elterjedt (vö.: or. sinij, svin 'a) szavak. A folyó a mai napig ismeretes 'víz' és 'jó' = folyó jelentésben, a kettőt szinonim értelemben használjuk. A két jelentés nagyon régi keltezésű, közös gyökerű lehet.

81 A víznevek kapcsán az uráli, altáji és indoeurópai nyelvek nemcsak a közős gyökerek, hanem a késői kölcsönzések miatt is mutatnak összefüggést. A különböző kronológiai rétegek elkülönítése további feladata a földrajzi nevek tudományos feldolgozásának. A víznevek egyértelműen tanúsítják, hogy „...az ősember „találmányaiból" megmaradtak a nyelvek... Nyelvünket mindenképpen az őskőkorbői örököltük... őskőkori a zene, a tánc, a nagy festett ünnepi termek (barlangok) szépsége és ... gyűjtögetés és a vadászat. "

82 Rövidítések A. — Alikovszkij rajon Abz. — Abzelilovszkij rajon alt. — altáji Ask. — Askinszkij rajon bask. — baskir Belök. — Belokatajszkij rajon Burz. — Burzjánszkij rajon Buu. — Buinszkij ujezd C. — Civilszkij rajon Cu. — Civilszkij ujezd C. — Csebokszarszkij rajon csag. — csagatáj CiSm. — Csisminszkij rajon csn. — családnév Cu. — Csebokszarszkij ujezd csuv. — csuvas 76 77 78 CZEGLEDI 1992. 313—315. Zöngés változata a mariban és a baskírban a mai napig ismert. A zöngétlen változatból válhatott a baskírban h-, ennek párhuzamaként más török nyelvekben s-. A palatalizáció is proto-uráli jelenség. 79 Vokális, azaz magánhangzó jelölése. 80 Az elemeket lásd fent. 81 Kapcsolatuk, összefüggésük nyelvi hátterének a bemutatása a földrajzi nevekben másik dolgozat feladata. 82 LÁSZLÓ 1999.

1. 38—39. 65