H. Bathó Edit – Horváth László – Kaposvári Gyöngyi – Tárnoki Judit – Vadász István szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 15. (2006)

CZEGLÉDI KATALIN: FÖLDRAJZI NEVEK ÉS A MAGYAR ŐSTÖRTÉNET

2.3.5.2. Az alakra utaló 'keskeny' (hajtás) és ívelő jelentés

68

: csuv. sinée 'vékony, karcsú'(JEGOROV 1964). or. tonkij (<ton

69 + -k-: képző + ij) 'vékony, keskeny, sovány' (SIS) csuv. sun, or. sán'i 'szánkó' (JEGOROV 1964.) 2.3.5.3. A folyó másodlagosan is elkeskenyülhet, ha például a vize apad, összemegy. hanti t'en- 'csökken, apad'

70 csuv. sun- 'szorítani' (JEGOROV 1964) 2.3.5.4. A színre, fényre utaló jelentés: A szláv *sin' ~ sin' 'kék, az oroszban s/raj 'kék' (sin + ij) azért tartozik ide, mert a mély, tiszta vizű forrás zöld és kék színű. A magyar zöld,

11 or. ze/'onyj' szavak etimológiáját is a fentiekkel együtt lehet megfejteni. Nem véletlen, hogy a kék jelentésű szavak eredetileg zöld színt jelentettek mind a magyarban, mind a törökségben. csuv. sun- 'égni' (JEGOROV 1964.) 2.3.5.5. A forrás frissen születik, tehát új. A csuvas séné, sén 'új' jelentés azért tartozik ide, mert a forrásvíz valójában friss, új. Genetikailag a komi sin 'forrás' szóval összetartozik, a csuv. sén

72 korábbi alakja sin volt. 2.3.5.6. A folyó forrás felőli szakasza a folyónak mindig a felső része, tehát fent van, magasodó ívű. Ezt jelölő szavak: udm. in ~ inm

73 'ég' (MUNKÁCSI 1990.) csuv. si 'fent, fent lévő', sijénci

14 'fenti, fölötti, valaminek a felszínén, valami fölött található' (JEGOROV 1964.) 2.3.5.7. Lefelé mutató, mélyülő ív. csuv. canká 'ferde, szakadékos'(JEGOROV 1964.) 2.3.5.8. A folyóforrás jó, egészséges, gyógyító és szent. or. sarikt (sárik +t), sv 'atoj (sv 'a +1 + oj) 'szent', csuv. syvá 'egészséges' (JEGOROV 1964.) 2.3.5.9. A folyóforrás mint sarj, hajtás. Ilyen az ember is. or. syn 'fia valakinek' (SIS) 2.3.5.10. Kerek, forgó, gömbölyű: csuv. unka 'gyűrű' (JEGOROV 1964.) 2.3.5.10. Megszámlálhatatlan mennyiségre utaló szavak: csuv. sum 'szám, mennyiség', ujg., kirg., kazah, k.kalp., nog., türkm., tat., alt. V., tuv., hak. san, üzb. son, bask. 67 Utalhat részjelentésre is, vö.: bask. sar|geldek 'csengő', a patak csengő hangjára. 68 A folyónak 'keskeny' tulajdonságát megkapták az ilyen jellemző tulajdonsággal rendelkező más földrajzi területek, tárgyak, növények, állatok, emberek is. 69 Vö. lat. femiis 'tonkij', ófelnémet dunni 'tonkij', óind tanús 'tonkij', angl. thin 'tonkij' (SIS). A magyarból idetartozik a tömény 'sűrű' szó. Végső eredetét ott kell keresni, ahol a dömör, tömör, vas, szoros szavakét. Az elsődleges jelentés 'keskeny', az ilyen folyóvölgyről kapta az elnevezést. 70 Az alsó, lefele mélyülő ívvel kapcsolatos. han, azerb. saj 'szám, mennyiség', ujg. sanak ' szám'. A török nyelvekben a san kapcsolatos a 'méltóság, érdem, érték, rang, tisztelet' jelentéssel is. Vö.: mong., alt. V. sana- "gondolni, számolni'. (JEGOROV 1964.) 2.3.5.11. Igaz, hiteles, valódi: csuv. . cán 'igaz, hiteles, valódi' ÓT. türkm. cyn, ujg. özb. csag. cin, kirg. alt. ojr. tat. cyn, kazax, k.kalp. tuv. syn, hak. syn 'igazság' mong. cing 'igaz, hiteles' mai mong. cin 'kemény', vö.: kínai őzen' 'igaz, hiteles'(JEGOROV 1964.) A magy. Szinva pataknév keleti kapcsolatainak a vizsgálata több okból is ellentmond annak, hogy szláv eredetűnek tartsuk a földrajzi nevünket, amely alapul szolgált a Szinvai családnévnek is. Kiss Lajos szótárában a részletek azért vitathatók, mert a felsorolt közszók (vö.: szláv *sin' ~ sin' 'kék, szürke', *svin'a ~ *svimja 'disznó') etimológiája egyrészt nem tökéletes, másrészt ezek a szavak egy olyan nagy szócsalád tagjai, amelyek már az ősszláv, ószláv nyelvek megjelenése előtt ismeretesek és használatosak voltak. Figyelemre méltó, hogy a komiban pl. megőrződött a sin szó 'forrás' jelentésben, az obiugor nyelvekben a sem változat ismert ugyancsak 'forrás' jelentésben. A folyóforrásnak számos tulajdonsága van, s a legősibb 'forrás'-t jelentő elnevezések legtöbbször valamennyi tulajdonságot tartalmazzák. A közös gyökerű alakváltozatok önálló életet kezdtek élni, legtöbbjüknek külön-külön kiemelkedővé vált a folyóforrás egyik vagy másik tulajdonsága, így idővel azok hordozóivá váltak, s mint önálló szó, az egyik színt jelölő szóvá (vö.: or. «mj')> vagy a színekre utaló gyűjtő fogalommá (vö.: magy. kék színű), a másikban 'keskeny, vékony, hegyes, csúcsos' tulajdonság alapján (vö.: sovány, sövény) a tüskés szőréről kapta az elnevezést (vö.: sün 'sövény disznó'), a folyóforráshoz, mint vízhajtás, sarjhoz hasonló a növény (vö.: széna) és az ember (vö.: or. syn 'fia valakinek') stb. A magy. Szín I Szín és párhuzamainak a magánhangzója nem eredeti, hanem triftongusból fejlődött, vö.: sovány, sövény és sün, tövis és tüs(ké)

15 stb. A közös gyökerű szavak mint ágak, sarjak fennmaradtak az indoeurópai, az uráli és az altáji nyelvekben. Ez pedig szükségessé teszi a három nyelvcsaládhoz tartozó nyelvek egymáshoz való viszonyát nemcsak késői kapcsolatok szintjén vizsgálni, s a szavakat legtöbbször egymásból való kölcsönzésnek tekinteni, hanem mint az ősi, közös, sok ezer éves, az emberi élet és nyelv születése idejének termékét is kutatni. 71 A magyar szilva a (kék, zöldes-kék) színéről kaphatta a nevét. Végső eredetét nem a szlávban kell keresni. 72 A török és a mongol nyelvi megfelelők (csag.jang, jak. sar\a, kirg. zarry, karács. dzar\y, ojr. d'ax\y, tuv. őaa < őana, hak. naa 'új, friss', bur-mong. Sine, kaim. Sin 'új') szókezdő mássalhangzói (J-, s-, z-, d z-, d'-, ő-, n-, $-) összefüggnek, s közülük a legkorábbi állapotot a földrajzi névi kutatások tanúsága szerint a d'- őrzi. 73 Vö. magy. menny, mennyek 'ég'. 74 A csuv. si, sin, sijén egymásnak rokonai. 75 Bemutatása másik dolgozat feladata. 64