H. Bathó Edit – Horváth László – Kaposvári Gyöngyi – Tárnoki Judit – Vadász István szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 15. (2006)
SZABÓ ISTVÁN: AMI SZOLNOKOT ORSZÁGOSAN IS ISMERTTÉ TETTE
párhuzamosan az erkölcsök is ugyanolyan mértékben züllenek, devalválódnak. Mert mit lát, mit láthat egy egyszerű szolnoki polgár közvetlen környezetében? Látja, hogy a vagyon, a felhalmozott érték szabad prédává lett. Okát, magyarázatát nem tudja adni. Mert hogyan is tudná megemészteni azt, hogy megalázzák, kisemmizik, földönfutóvá teszik azokat a közvetlen szomszédait, ismerőseit, akik korábban létküzdelmének célját, elérendő példáját jelentették? Akikhez életnívóban felzárkózni próbált? Akik számára ilyen-olyan indítékok miatt a követendő mintát jelentették. Az a 23 deportált orvos, a 7 gyógyszerész, az 52 ügyvéd, a 19 mérnök-technikus, a 14 író-költő-tanár és a 325 iparűző és kereskedő. Akiket tisztelt, akik életének, mindennapjainak megszokott kísérői, társai voltak? Úgy érezte, úgy érezhette, hogy minden felborult. Már az ismerősöket, szomszédokat, kollégákat megalázó Dávid-csillag kötelező viselésének elrendelésekor, majd május elején, a szolnoki gettó felállításakor 28 , de különösképpen a június 2-vel kezdődő bombázások után, amelyek a nyár folyamán már egymást követték. Mert míg a legrégibb szolnoki napilap március eleji száma arra buzdítja olvasóit, hogy kapcsolják be rádiókészülékeiket, mert a művésztelep jeles törzstagja, BERNÁTH Aurél világhírű festményekről szóló „érdekes rádióelőadása" hallható 29 , addig augusztus 20-án azért kellett a készülékeket felhangosítani, mert „...a rádió berepülési veszélyt jelezett, amelyet gyorsan követett az egyes körzetek riasztása. Szolnokon is megszólaltak a szirénák, mivel több hullámban városunk felé repültek az ellenséges kötelékek. A feszült pillanatok csendjét hamarosan felváltotta az erős repülőgépzúgás és a légvédelmi ütegek tüze, majd a vészes bombasüvítés. Mintegy 120 gép nyolc hullámban intézett erős támadást városunk különböző részei ellen, melynek során tizenöt utcában keletkeztek súlyos károk ... " 30 „ ...Augusztus 21-én a kettes-vas hídra hullott bombazápor, 22-én pedig a vasútállomást és környékét éri bombatámadás. A pályaudvar mellett lévő megrongált házak mind romba dőltek. A pályaudvaron feldőlt, szétrombolt szerelvények, feldőlt mozdonyok, felszaggatott pályatest, bárhová nézel, nem látsz egyebet a pusztulásnál. És most már a napok nagy része légiriadó alatt telik... Szeptember 2-án a kettes-vas hídra összeláncolt bombák százai hullanak, a híd Szolnok felőli része leszakad... túl a Tiszán közeledik a szovjet front, a szolnoki oldalon a légvédelmi tüzérek, sorkatonaság jóformán sehol. Katonai állásokat építő polgári ruhás újoncok, aggok, asszonyok, gyerekek irtják az erdőt, a bozótot kényszermunkában... " — idézi a vészterhes napok eseményeit Sz. Balogh István, egykori szemtanú, amit Kaposvári Gyula azzal egészít ki, hogy mivel a visszavonuló németek a Tisza vonalán szándékoztak megállítani az orosz csapattesteket, a Tisza 28 Uo. 130. és HALÁSZ Géza: Túlélni. Halász Lászlóné Berkovits Elvira törtenete 1944—1945. Kézirat. DMHA: 3893-04. 13. 29 Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Lapok, 54. évf. 18. sz. 1944. március 8. 3. 30 Nemzeti Jövőnk, XXVI. évf. sz. 1944. augusztus 22. sz. 9. kép. G. Szabó Kálmán: Illusztráció Juhász Géza Háború című verseskötetéhez, 1947 jobb partján végig kiirtatták a fákat, lövészárkokat és védelmi állásokat ásattak minden munkára fogható emberrel Szolnoktól Tiszapüspökiig. „ ...Szolnoknál a híd túlsó végén lévő félévszázados hatalmas nyárfákat vágatták ki a Móricz ligetben, hogy megfelelő kilövés legyen... " A Tisza-híd közelében fekvő művésztelepre is német katonák fészkelték be magukat, a harckocsik a kidöntött kerítésen át állást foglaltak, beásták magukat a gondozott park díszfái, bokrai közé. 32 A stratégiai fontosságú Szolnokot, amely a németek szempontjából a Tiszántúl megtartásának kulcsfontosságú helye volt, a végsőkig védték. Mikor erőfeszítéseik reménytelenné váltak, október 25-én éjszaka felrobbantották a közúti Tisza-hidat is, ám ez már nem állíthatta meg az előre nyomuló orosz csapatokat. „A várostól délre és északra is átkeltek a folyón, majd délnyugatról és északról rohammal vették be a várost 1944 november 4-én. Egy rommá pusztított, csaknem üres, szinte halott várost találtak, ahol — Sz. Balogh István szavait használva — ...bárhová nézel, nem látsz egyebet a pusztulásnál. " 33 Sok ház romba dőlt. A Bábaképző épületén túl a Vasút utca bal oldala romokban hevert, csakúgy, mint a Mátyás király utca sarkán lévő emeletes épület. Eltűnt a föld felszínéről a Liget utca, a MÁV kolónia kertes házai helyén óriási göd31 In: KAPOSVÁRI Gyula i. m. Szolnok, 1969. 7—8. 32 KAPOSVÁRI Gyula i. m. Szolnok—Budapest. 1973. 22—23. 33 GULYÁS Katalin: A város története 1850-től napjainkig. In: (szerk.: V. SZÁSZ József): Szolnok. A várispánságtól a harmadik évezred küszöbéig. 2000. 53. 283
