H. Bathó Edit – Horváth László – Kaposvári Gyöngyi – Tárnoki Judit – Vadász István szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 15. (2006)
SZABÓ ISTVÁN: AMI SZOLNOKOT ORSZÁGOSAN IS ISMERTTÉ TETTE
l.OL V 4JL1.I UV V V11VXV 1X1 VgVlllllk VJ VIVi AU „mv^ivivuii.vum L* AVMI zus politikája által erősen befolyásolt közönség előtt. „E kiállítás anyaga — mondja nyitó beszédében a polgármester — ugyan nem retrospektív keretben állítódott össze, hanem a kiállító művészek maguk választotta anyagát öleli csak fel... mindenesetre szemlélteti és érezteti Szolnok és környéke sajátosan színeződött levegőjének közvetlen, vagy közvetve érvényesülő hatását, amely a telep művészeit a több, mint 40 éves művészteleppel eljegyzetten külön iskolát jelentő közös irányba vonja, s kapcsolja. S így, ha az egyes művészi alkotások tárgyuknál és témakörüknél fogva nem is mind szolnoki tájakat örökítenek meg és tárnak elibénk, — közvetett hatásokon át magukban hordozva az alföldi táj páratlanul színes varázsát, mind Szolnok lelkületének megérzékítői és művészi kifejezői. Ez mutatkozik meg a művésztelep első világhírű művészének, Pettenkofen Ágostnak szolnoki tárgyú piktúráján éppúgy, mint a később Ottó von Thoren, Deák Ebner Lajos, a nagyváradi Bihari Sándor, Olgyai Ferenc, Mihalik Dániel, Kléh János, Zombory Lajos, Pólya Tibor és a ma élő művésztelepi tagok alkotásainál is... " Valami kényszer, lelki presszió észlelhető ebben e „tettetett amnéziában". Mert el lehet-e egyébként felejteni azokat az indulásától meghatározó művészneveket, akik nélkül a szolnoki művésztelep szervezett létének egyetlen pillanata sem említhető hitelesen? Aligha. Mindez az akkori közhangulatból, közállapotokból az akkor élők számára a legtermészetesebben következik. Ekkor már az országot, a várost, benne a művésztelepet is meghatározó 1944-es sorsdöntő esztendő közelében vagyunk. „ ...a keleti hadszíntér 1943. december végére kialakult helyzetéből — szinte jolyamatos német visszavonulás, a Kievtől nyugatra levő területek feladása — könnyen meg lehetett állapítani, hogy a szovjet haderő ukrajnai előrenyomulása a következő év első hónapjaiban elérheti a Kárpátok nyúlványait. Az ellenség fő támadási irányait a Honvéd Vezérkar ugyan inkább Románia és Lengyelország felé valószínűsítette, az ország északkeleti határainak védelmét mégis elsőrendű feladatként kezelte... a Honvéd Vezérkar főnöke ennek érdekében már a német főhadiszálláson folytatott 1943. november 21-i tárgyalásain kísérletet tett az összes magyar megszálló erő kivonásának s a határvédelemre való csoportosításának kieszközlésére... Miután... a német vezetéssel nem sikerült megegyezni, a Honvéd Vezérkar 1944. február 13-án elrendelte a kárpátaljai erődítési munkálatokhoz már januárban mozgósított műszaki és légvédelmi csapatok teljes hadiállományra emelését, továbbá intézkedés történt további műszaki alakulatok mellett az 1. hadsereg néhány seregtestének, a 16. s 24. gyaloghadosztálynak, illetve a 2. hegyidandárnak részleges mozgósítására is.... Felvonul13 SZV.uo. 14 SZABÓ Péter—SZÁMVÉBER Norbert: A keleti hadszíntér és Magyarország. 1943—1945. Puedlo Kiadó, é.n. 53—54. 15 SZV. XXVI. évf. 33. sz. április 22. (szombat), 3. 280 újabb seregtestek mozgósítását rendelték el. " A hadi helyzet alakulása, s a Kállay-kormány ismertté vált béketapogatózási kísérletei a német politikai és katonai vezetést cselekvésre késztették. A háborúból való kilépésre vonatkozó legfőbb gyanút a Kárpátok önálló védelmére tett magyar javaslat jelentette a számukra. Az egyre rosszabbodó hadi helyzet szempontjából mindenképpen egy teljesen lojális és megbízható magyar kormányra, illetve a német hadicélok érdekében korlátlanul rendelkezésre álló magyar hadseregre, hadiiparra és mezőgazdaságra volt szükségük. Ezt pedig az eddigi alkudozások helyett katonai megszállással vélték csak elérhetőnek. 1944. március 19-én a legfontosabb objektumok ellenállás nélkül a német csapatok kezére kerültek, s a már 1943 őszétől tervbe vett, s a magyar politikai és katonai vezetés kikapcsolására, távollétére épített német okkupáció szinte egyetlen puskalövés nélkül bekövetkezett. A hitleri csapatok megszállták Magyarországot, a Honvédség erőit laktanyáiba zárták, felvonultak a Tisza vonalánál, majd néhány nappal később a Tiszántúlra is. Addig azonban — legalábbis látszólag — a megszokott mederben folyt az élet. Igaz ugyan, hogy az 1938. évi XV. tc.-től kezdődően egyre sűrűbben jelentek meg a megyei hírlapokban a társadalmat megosztó hírek, egyre szigorodó kirekesztő rendelkezések, amelyek a frontbeli pozícióink romlásával, a frontvonal egyre fenyegetőbb közelgésével már korántsem a nyugalom állapotát mutatták, de még mindig csak fenyegetésnek tűntek, s az általános megítélés szerint csak azok számára, akiknek háttérbe szorítását az eltelt fél évtized alatt lassan már meg is szokták. De azért sokakat nyugtalanítottak az olyan hírek, amelyek közül — hogy csak az 1944-es év sajtóját szemlézzük — olyan cikkek tolulnak szemünkbe, mint az, hogy Szolnokon 33, a Kamara területén 81 zsidó ügyvédet töröltek és a Nem viselték a sárga csillagot, súlyosan elítélték című írásokat, amelyekből kiderül, hogy 5.000 P vagy 3 hónapi fogház, illetve 300 P vagy 30 napi elzárás az ilyenféle büntetések mértéke. Sőt özv. Erlich Jakabné magánzót 200 pengő fizetésére kötelezték, mert nem „kanári-színű" sárga csillagot viselt. 15 Négy nappal később — olvashatjuk — „elrendelték a zsidók tulajdonában levő rádiókészülékek beszolgáltatását. " 16 Cikk jelenik meg A zsidó élelmiszer ellátásra vonatkozó rendelet végrehajtására vonatkozóan 17 és május 6-án a lap közli A magyarországi zsidók statisztikáját területi és városi bontásban. Ugyanebben a számban olvasható még a Felhívás a zsidóvagyon záralávételével kapcsolatos kérelmek ügyében és A zsidó iparosok adatszolgáltatási kötelezettsége című közlemény is. Majd a következő számban a Letiltott színpadi zsidók, írók listáját publikálják, benne az ország és a szolnoki közönség kedvenceinek nevével, és a harmincas évek szolnoki Garden Partyjairól fővárosi lapokban rendszeresen hírt adó Békefí László, Bus Fekete László, Lakatos Menyhért, Lengyel Menyhért, Molnár Ferenc, Nóti Károly, Szép 16 SZV. XXVI. évf. 34. sz. április 26. (szerda), 3. 17 Jász- Nagykun-Szolnokmegyei Lapok, 54. évf. 30. sz. április 29. 1. 18 SZV. XXVI. évf. 37. sz. május 6. ( szombat), 2—3—4.
