H. Bathó Edit – Horváth László – Kaposvári Gyöngyi – Tárnoki Judit – Vadász István szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 15. (2006)

SZABÓ ISTVÁN: AMI SZOLNOKOT ORSZÁGOSAN IS ISMERTTÉ TETTE

SZABÓ ISTVÁN AMI SZOLNOKOT ORSZÁGOSAN IS ISMERTTÉ TETTE A

II. világháborútól a Művészeti Egyesület megszűnéséig V. A Szolnok és Vidéke 1943-as lapszámait forgatva első ránézésre úgy tűnik: a városban, az országban teljes a nyugalom, minden egyes híradás, minden rovat főcíme tökéletes harmóniát sugall. Vegyünk szemlére egy (azért nem mondjuk, hogy tetszőlegesen választott, mert mondandónkhoz kapcsolódó, művésztelepi vonatkozású adatokat tartalmazó példányokat szemléztünk tüzetesebben) szép, meleg június elejei lapszámot. Egy egyébként hétköznapian szürkén általános szerdai számot, abból az időből, amikor a szolnoki Művésztelep — mint a századelő óta minden esztendőben — már élettel teli, mert a kora tavasztól őszig művészek lakta nyári alkotó kolónia ekkorra tevékeny művészekkel népes. Egy olyan példány irományait futjuk át, amelyben mindenki megnyugvására a heti két alkalommal megjelenő lapot az 1933-tól folyamatosan közreadó felelős szerkesztő, Magyary Albert olyan híradásokkal van, hogy Engesztelő ájtatosság a kórházban; Ünnepségek a Cukorgyári iskolában; Elsőáldozási ünnepségek az Újvárosban. Amikor a színházi rovat Ibsen Nóra előadását, Goldoni Két úr szolgája vígjátékát és Huszka Jenő Mária főhadnagy operettjét, illetve a Tisza Szállóban esedékes, svájci vendégszereplése után Szolnokon hangversenyező Kálmán Marica zongora- és harmonikamüvésznő koncertjét ajánlja a szolnoki közönség figyelmébe. Közli az iskolai beiratkozások aktuális időpontjait, de azt is, hogy a magyar focisták 4:2-re verték a bolgárokat Szófiában. És ami témánknál fogva bennünket e lapszámból leginkább érdekel, az, hogy „A MŰVÉSZETI EGYESÜLET IGAZGATÓSÁGI ÜLÉSE június 4-én SZLANYI Lajos festőművész budapesti lakásán vitéz Urbán Lajos főispán elnöklésével lezajlott" A hír többi része további mondandónk szempontjából információi miatt érdekes, miért is szükségesnek tartjuk szó szerinti közlését. „Az igazgatósági ülésen BERNATH Aurél és BASILIDES Barna festőművészeket, akik több esztendeje a szolnoki Művésztelep vendégtagjai voltak, a telep törzstagjaivá választották, míg PATAY Mihály és GÁBORJÁNI SZABÓ Kálmán festőművészeket, valamint KERÉNYIJenő szobrászművészt az 1943-as évre a szolnoki Művésztelep vendégtagjainak hívták meg..." Minden rendben van hát. Igazolást nyernek a lap munkatársa, Gyomay György ugyanitt közölt Reggel a Tisza partján esszéjének sorai: „Fényességes a júniusi reggel. Az ég tiszta kék Felhők nem bandukolnak rajta. Esőszag, vízszag úszik a levegőben... A Tisza alszik. Semmije sem mozdul. Mint egy alvó, sárga kígyó kanyarodik el a város alatt. És a partján itt is, ott is, halálos csendben állnak a halászok. Jobban mondva a horgászok. Mert halásznak azt nevezi a szolnoki ember, akinek az az életbéli mestersége. Aki csak élvezetből fogdossa a halat, az horgász, műkedvelő, kontár... " De Gyomay mást is közöl. Azt, hogy miközben „ ...esőszag, vízszag úszik a levegőben", „ ...úszik az ég kékségében egy repülőgép is, csendes morgással...", s a kettős vashídnál feltűnő hajóról, ami „ ...a kedves, ügyes, formás Megyer testvére, a Délibáb... vidám nótaszó hallatszik. Leventék, leventelányok kiránduláson lehettek valahol. Most jönnek haza. Az egyik levente hegedűt hoz. A lányok fején hetykén áll a leventesapka... " Hogy is van akkor ez? Lehet, hogy tán mégsem annyira örömdús ez a kép? Avagy: hogy kerül egy rejtett katonai utánpótlást nevelő szervezet (=levente) sapkája még leány fejekre is? Mert az még esetleg (?) magyarázható, hogy a tinédzser fiúk, „ a szolnoki leventék leöklözték a WMTK-t és országos döntőbe jutottak", vagy hogy a kézilabdás „szolnoki Levente 8:2 arányban győzött Kunszentmárton ellen. " No de a leventesapkás szende leányzók? Ha ától cettig végigolvassuk a négyoldalas lapot, megkapjuk a választ. Ha másutt nem, akkor a kiemelt tipográfiájú lapszéli sorokból. Abból a felhívásból, hogy „ Gondoljon sebesült katonáinkra. Ha elolvasta a Szolnok és Vidékét, küldje el a VÖRÖSKERESZT címén sebesült katonáinknak"; vagy a következő oldalon, hogy „ Testvér! Ha te is úgy érzed, mint mi, hogy szent szimbólum az Ereklyés Országzászló s a Hősök Emlékműve; akkor, ha előttük visz el az utad, fejvetéssel, vagy kalaplevétellel mutasd meg, hogy — te is magyar vagy!" De a Hazajött a Tábori Színház cikk is ide számítható 1 Szolnok és Vidéke (továbbiakban: SZV.) XXV. évf. 46. sz., 1943. június 9. (szerda), 3. 277