H. Bathó Edit – Horváth László – Kaposvári Gyöngyi – Tárnoki Judit – Vadász István szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 15. (2006)

EGRI MÁRIA: MÉSZÁROS LAJOS

fény-árnyékkal modellál, de előbbi önarcképénél összedolgozottabbak a megvilágított és az árnyékos felületek. A simára dolgozott egynemű, de sokszínű háttér, az arc, a ruházat finoman felépített, egymásba olvadó rózsaszínes, kékes-lilásakkal, sárgásakkal, sötétekkel elválasztott színei, a rózsás fülkagyló érzéki színformálása egyidejűen igazolják a megtanult mesterségbeli szentenciákat, s a kiváló festői érzéket. Sajnos a művész nem datálta képeit, az emlékkiállítás jelenleg is használt római számozása is halála után, tetszőlegesen alakult. Önarcképeinél még az évi tavaszi, téli kollektív kiállításokon szereplő művek időpontjai sem igazítanak el, így ezért csupán stilárisan tudjuk megközelíteni az önportrékat. A II. számmal jelölt, szintén tárgy nélküli háttér előtt, fekete, magasnyakú pulóverben megjelenő férfiarc hajának elrendezése alapján későbbi. Egyértelmű a homloknál, az orr, a nyakhajlat alatti részeken a kékes árnyékok használata. Ugyanígy a világosabbsötétebb kékes háttér kis pirosakkal, illetve a sötét ruházat barnásokkal, pirosakkal történő megmozgatása. A kép felépítése a nagybányai tanulságokra, előbbieknél keményebb, határozottabb, kontúrokkal elváló formaképzésre épül. A műtermi háttérben megjelenő, álló alakos önportré átvezet a művész műtermi csendéleteihez. Bár a környezet itt sokkal kevésbé tárgyias, mint dolgozószobájának részleteit mutató képei, inkább kapcsolódik semleges hátterű önportréihoz. A jól ismert sötét pulóvert, kék festőkabátot viseli a művész, kissé mosolyos alakja. Főként kék-piros-sárgás színekkel jelzett környezet utal a mögötte álló polcra, a polcokon fehéres formákkal megjelenő tárgyakra, a mögötte, mellette, előtte sorjázó képekre. Szintén színes foltokkal jelzi elől az asztalt, s rajta attribútumként a két elfektetett ecsetet. Ha fenti önarckép mellé állítjuk a Szolnoki Képtár állandó kiállításának Műtermi csendélet-ét, érzékelhetjük az egész oeuvrön követhető, egymással versengő két tendenciát; a puha, festői foltokból történő építkezést, s a keményebb, tárgyiasabb motívumközelítést. Mészáros kitűnően rajzolt, nem volt gondja a tárgyak, alakok biztos Feleségem Bence képe Műteremsarok rajzbeli megjelenítésével. így kedvére választhatta a kontúrokkal hangsúlyozott, tárgyiasabb ábrázolást, vagy a színfoltokkal történő komponálást. A Műtermsarok felülnézetben látott asztalán sorakozó színes, festékporos üvegcsék piros, sárga, kék, fehér színekben tobzódnak. Ugyancsak az asztallapon szétkenődött festék, a parkettán tükröződő fehérek, sárgásvörösek, vagy a falhoz támasztott vásznak színfoltjai. Tárgyiasabb, illetve több motívumot vonultat fel a másik, szobájának egyik sarkát témájául választó Műtermi csendélet-e. Felismerhető a heverő zöld-sárga kockás takarója, felette a mandolin, a citera, a két óra, kulacs, korsó. A drótvázas polc könyvei, alatta a csipketerítővel takart Orion rádió. Az asztalon pohár, gyümölcsök, asztalkendőn kancsó, benne piros-fehér-sárga virágok. Ám ha lehet, itt sem kontúrozza a motívumokat, inkább színekkel, apró ecsetvonásokkal simogatja körül a szeretett tárgyakat. Visszatérve még korábbi témánkhoz; a művész önarcképei mellett itt kell említenünk feleségéről és fiáról festett két munkáját. Fiatal feleségével költözött 1957-ben Szolnokra, ahol 1959-ben született meg a művész akkor készülő linóleum nyomatainak témájától nem függetlenül; Bencének becézett Bánk fia. Nusiról festett portréja (Feleségem) előbb készült, mint fiának arcképe. A semleges háttér előtt profilba forduló, keskeny arcú, rövid, barnahajú, barnaszemű nő vonásait Mészáros korai önarcképeihez hasonlóan fény-árnyékra épülő, finom valőrökből formázta. A sötétre hangolt, zöldes-szürkés-sárgás alapszínekbe a szájnál, állnál, orcáknál kis rózsaszíneket kever, de sem ez, sem a nyakába tett kék színű sál nem bontja meg a kedves arc szomorkás hatását. Bence képe sem túlzottan vidám. Az olajtempera mattra hangolt meleg színvilága mélypirossal, barnásakkal, kékekkel öleli körül a melegítőfelsős, kékinges kisfiút. Félrecsusszant barna sapkája alatt homlokán narancsos fények játszanak, maga elé szegezett tekintete szinte jövőbelátóan elgondolkodó. A lazán, hosszan húzott ecsetvonásokkal kéklő melegítőn végigfut a cipzár rózsaszínje, nyakánál kivilágosodik a kék inggallér. A bensőséges olajkép a művész egyik fő műve. 263